Sanskrit & Trika Shaivism (Magyar-Főoldal)

JavaScript letiltva! Ellenőrizd ezt a linket!


 Abhinavagupta - Paramārthasāra (Paramarthasara) Stanzák 92-95 - Nem-duális kashmiri Shaivizmus

Normál fordítás


 Bevezetés

A Paramārthasāra folytatódik további négy stanzával. Ez a huszonharmadik stanza-csoport, ami a teljes szöveget alkotó 105 stanzából négyet fed le.

Természetesen, mellékelem az eredeti stanzákat, amiket Yogarāja kommentál. Valamint írni fogok elég sok megjegyzést, hogy az átlagos olvasó számára is annyira érthetővé tegyem a könyvet, amennyire csak lehetséges.

Yogarāja Szanszkritja sötétzöld színnel jelenik meg, míg Abhinavagupta eredeti stanzái sötétvörösek. Emellett, a transzliteráción belül, az eredeti stanzák barnák, Yogarāja kommentárja viszont fekete. A fordításban szintén, Abhinavagupta eredeti stanzái, vagyis a Paramārthasāra zöld és fekete betűkkel szerepelnek, míg Yogarāja kommentárja tartalmaz fekete és vörös szavakat is.

Olvasd a Paramārthasāra-t és tapasztald meg a Legfőbb Ānanda-t vagy Isteni Gyönyört, kedves Śiva.

Fontos: Minden zárójelben írt és dőlt betűvel szedett szöveget én adtam hozzá a fordításhoz, hogy egy bizonyos kifejezés vagy mondat lényegét érthetőbbé tegyem. Minden dupla kötőjellel tagolt szövegrészt (--...--) ha sonló módon én adtam hozzá, további tisztázások végett.

fel


 92-92. Stanzák

एवं दर्शितदृष्ट्या यतः सदा तद्भावभावितत्वमपहस्त्य नूतनत्वेन शरीरविनाशे नापूर्वं किञ्चित्समापतेज्ज्ञानिनो यतो देह एव विनाशी केवलं स एव विनश्यति न पुनर्वासनाप्ररोहः — इति दर्शयन्नाह


स्वर्गमयो निरयमयस्तदयं देहान्तरालगः पुरुषः।
तद्भङ्गे स्वौचित्याद्देहान्तरयोगमभ्येति॥९२॥

एवं ज्ञानावसरे स्वात्मा सकृदस्य यादृगवभातः।
तादृश एव तदासौ न देहपातेऽन्यथा भवति॥९३॥


तत् तस्माच्छरीरघटादिनिविष्टः पुरुषः सर्वस्य कार्ममलाधिवासित आत्मा स्वर्गाद्यभिप्रायपूर्वकृतकर्मफलवासनावासितान्तःकरणः स्वर्गमयः प्ररूढस्वर्गफलवासनाविशिष्टत्वात्स्वर्गफलभोक्ता — इति यावत्। एवं दुष्कृतपूर्वकर्मवासनाप्ररूढो नरकफलभोक्ता केवलं देह उभयकर्मफलभोगायतनं तद्भङ्गे स्वौचित्यादिति तस्मिन्देहक्षये स्वस्य आत्मनो यथाहितवासनानुगुण्यादन्येन भोगायतनेन शरीरान्तरेण समनन्तरं सम्बन्धमुपयात्युत्तरकालं येन विशिष्टकर्मवासनादत्तफलभोगभागी भवति। तथैव ज्ञानावसर उपदेश्यस्य गुरूपदिष्टस्वात्मप्रकाशनकाले स्वात्मा चैतन्यं सकृद् एकवारं यादृग्यादृशोऽवभात उपदेशक्रमानुसारेण परिपूर्णस्वातन्त्र्यलक्षणां मितां वा परामर्शदशां गतस्तादृश एव सदा असौ येनैव स्वरूपेण ज्ञानिना स्वात्मा सर्वकालं परामृष्टस्ताद्रूप्येण वासनाप्ररोहात्तस्य प्रथते न पुनर्देहपाते प्रकाशितोऽपि स्वात्मा ज्ञानिनोऽन्यथा समाच्छादितो भवति। नहि भातमभातं स्यादपरथा न कश्चित्किञ्चिदभ्यसेत् — इति सर्वव्यवहारविप्रलोपो भवेत्

धर्मेण गमनमूर्ध्वं गमनमधस्ताद्भवत्यधर्मेण।
ज्ञानेन चापवर्गो विपर्ययादिष्यते बन्धः॥

इत्यादि सर्वं च त्रुट्येत्तस्मान्मरणकाले शरीरं यथास्तु तथास्तु केवलं वासनाप्ररोहः स्वात्मगतः सर्वस्य बन्धे मोक्षे च हेतुः — इति॥९३॥

Evaṁ darśitadṛṣṭyā yataḥ sadā tadbhāvabhāvitatvamapahastya nūtanatvena śarīravināśe nāpūrvaṁ kiñcitsamāpatejjñānino yato deha eva vināśī kevalaṁ sa eva vinaśyati na punarvāsanāprarohaḥ — Iti darśayannāha


Svargamayo nirayamayastadayaṁ dehāntarālagaḥ puruṣaḥ|
Tadbhaṅge svaucityāddehāntarayogamabhyeti||92||

Evaṁ jñānāvasare svātmā sakṛdasya yādṛgavabhātaḥ|
Tādṛśa eva tadāsau na dehapāte'nyathā bhavati||93||


Tat tasmāccharīraghaṭādiniviṣṭaḥ puruṣaḥ sarvasya kārmamalādhivāsita ātmā svargādyabhiprāyapūrvakṛtakarmaphalavāsanāvāsitāntaḥkaraṇaḥ svargamayaḥ prarūḍhasvargaphalavāsanāviśiṣṭatvātsvargaphalabhoktā — Iti yāvat| Evaṁ duṣkṛtapūrvakarmavāsanāprarūḍho narakaphalabhoktā kevalaṁ deha ubhayakarmaphalabhogāyatanaṁ tadbhaṅge svaucityāditi tasmindehakṣaye svasya ātmano yathāhitavāsanānuguṇyādanyena bhogāyatanena śarīrāntareṇa samanantaraṁ sambandhamupayātyuttarakālaṁ yena viśiṣṭakarmavāsanādattaphalabhogabhāgī bhavati| Tathaiva jñānāvasara upadeśyasya gurūpadiṣṭasvātmaprakāśanakāle svātmā caitanyaṁ sakṛd ekavāraṁ yādṛgyādṛśo'vabhāta upadeśakramānusāreṇa paripūrṇasvātantryalakṣaṇāṁ mitāṁ vā parāmarśadaśāṁ gatastādṛśa eva sadā asau yenaiva svarūpeṇa jñāninā svātmā sarvakālaṁ parāmṛṣṭastādrūpyeṇa vāsanāprarohāttasya prathate na punardehapāte prakāśito'pi svātmā jñānino'nyathā samācchādito bhavati| Nahi bhātamabhātaṁ syādaparathā na kaścitkiñcidabhyaset — Iti sarvavyavahāravipralopo bhavet

Dharmeṇa gamanamūrdhvaṁ gamanamadhastādbhavatyadharmeṇa|
Jñānena cāpavargo viparyayādiṣyate bandhaḥ||

Ityādi sarvaṁ ca truṭyettasmānmaraṇakāle śarīraṁ yathāstu tathāstu kevalaṁ vāsanāprarohaḥ svātmagataḥ sarvasya bandhe mokṣe ca hetuḥ — Iti||93||

Így (evam), a bemutatott (darśita) nézőpont szerint (dṛṣṭyā), mivel (yatas) a szüntelen eme (tad) Állapot (bhāva) kultiválása állapotának (sadā... bhāvitatvam) feladása után (apahastya) --lévén a személy már elnyerte a Végső Felszabadulást és az Én Ismerőjévé vált--, semi (na... kiñcid), ami nem létezett korábban (apūrvam), nem jön el (samāpatet) az Én Ismerőjéhez (jñāninaḥ), mint valami új (nūtanatvena), amikor a fizikai teste megsemmisül (śarīra-vināśe), (és) mivel (yatas) (ez) a fizikai test (dehaḥ) bizonyosan (eva) halandó (vināśī), kizárólag (kevalam) az --a fizikai test-- (saḥ eva) szűnik meg (vinaśyati), ám (punar) nincs (na) jelen szaporulata (prarohaḥ) (a Saṁsāra-nak vagy Transzmigrációnak, telve nyomorúsággal, felhalmozódott) tendenciák (formájában) (vāsanā). A Mester --Abhinavagupta-- (darśayan) azt mondta (āha) tehát (iti) (a 92. és 93. Versszakokban) :


Mivel (tad), ez (ayam) az individuális lélek (puruṣaḥ) --azaz korlátolt létező--, aki (gaḥ) a fizikai testen (deha) belül (antarāla), menny (svarga-mayaḥ) (vagy) pokol (niraya-mayaḥ). Amikor az a (fizikai test) megsemmisül (tad-bhaṅge), (az individuális létező) kapcsolatba kerül (yogam abhyeti) egy másik (antara) fizikai testtel (deha), (a megfelelő tendenciák fényében, amik) alkalmasak (aucityāt) számára --egy ilyen individuális létezőnek-- (sva). Hasonlóképpen (evam), a Tudás (feltárulásának) (jñāna) pillanatában (avasare), saját (sva) Énje (ātmā) jelenik meg, (avabhātaḥ) azonnal (sakṛt-yādṛk) előtte --a korlátolt létező előtt-- (asya). (Ezután,) Ő --az Én-- (asau) mindig (tapasztalt) --Abhinavagupta azt írta “tadā” vagy “akkor”, de pontosabb a “sadā” vagy “mindig”-- (tadā), mint az (tādṛśaḥ eva) --mint saját esszenciális természete--, (és) amikor az ő fizikai teste elhull (deha-pāte), (Ő) nem más --az Én megmarad feltárultan és sohasem (na... bhavati) fedett semmi által-- (anyathā) ||92-93||


“Tad” (tad) -azaz “ezért” (tasmāt) -, a "puruṣa" vagy “individuális én” --a korlátolt létezőő-- (puruṣaḥ) aki megmarad (niviṣṭaḥ) egy fizikai testben (śarīra), egy edény (ghaṭa), stb. (ādi) Az Énje (ātmā) mindenkinek (sarvasya), (de) meghintve (adhivāsitaḥ) a Kārmamala-val (kārma-mala). (Amikor) ő --az individuális én-- belső (pszichikai) szervére (antaḥ-karaṇaḥ) hatnak (vāsita) a tendenciák (vāsanā), mik a tettek (karma) gyümölcseihez tartoznak (phala), amikor végre lettek korábban (pūrva) hajtva (kṛta) (és) akiknek célja (abhiprāya) menny (svarga), stb. (ādi) volt, (mint egy “individuális lélek”) a mennyekben (svarga-mayaḥ) (és következésképpen ő) (az olyan) gyümölcsök (phala) élvezőjévé (válik) (bhoktā), (miknek neve) menny (svarga), mivel őt meghatározzák (viśiṣṭatvāt) a teljesen kifejlődött (prarūḍha) lenyomatok (vāsanā), melyek (megfelelnek) a gyümölcsöknek (phala) (melyek neve) menny (svarga). Ez a jelentés (iti yāvat) .

Ezen a módon (szintén) (evam), amikor teljesen kifejleszti (prarūḍhaḥ) a rossz tettekhez (dus... karma), amiket korábban (pūrva) végrehajtott (kṛta), tartozó tendenciákat (vāsanā), azoknak a gyümölcsöknek (phala) élvezőjévé (válik) (bhoktā), (melyek neve) pokol (naraka). Kizárólag egy (kevalam) fizikai test (dehaḥ) a nyughelye (āyatanam) mindkét (típusú) (ubhaya) gyümölcs (phala) élvezetének (bhoga), (mik) a tettekből (származnak) (karma). A "tadbhaṅge svaucityāt" (tad-bhaṅge svaucityāt iti) (kifejezés), (azt jelenti, hogy) amikor (az ő) fizikai teste megszűnik (tasmin deha-kṣaye), (akkor) azonnal (samanantaram) létrejön (upayāti) egy kapcsolat (sambandham) egy másik (antareṇa) fizikai testtel (śarīra), azaz egy másik (anyena) nyughellyel (āyatanena) az élvezetek számára (bhoga), amik olyan tendenciákkal kapcsolatosak (anuguṇyāt) amik megfelelőek (yathā), alkalmasak (hita) “sva” (svasya) (vagy) számára (ātmanaḥ) --mert a "svaucityāt" szó a “sva” és “aucityāt" (szavakból áll), és szó szerint azt jelenti “a szerint, ami megfelelő számára, az individuális lélek számára”--. Ezután (uttarakālam) ő, eredményképpen (yena) valaki olyanná válik (bhavati), aki részt vesz (bhāgī) a különböző (viśiṣṭa) karmikus (karma) tendenciák (vāsanā) által adott (datta) gyümölcseinek (phala) élvezetében (bhoga) .

Hasonlóképpen (tathā eva), "jñānāvasare" --szó szerint a pillanat, amikor a Tudás (feltárul) -- (jñānāvasare) (vagy) a tanítvány számára (upadeśyasya), saját (sva) spirituális esszenciájának (ātma) kinyilvánítása (prakāśana) pillanatában (kāle), ahogy azt tanította (upadiṣṭa) (saját) Guru-ja (guru), “svātmā”-- szó szerint “saját Énje”-- (sva-ātmā) (vagy) Tudatosság Abszolút Szabadságban (caitanyam) "sakṛt" (sakṛt) (vagy) egy pillanat alatt (ekavāram) megjelenik (avabhātaḥ), "yādṛk" (yādṛk) (vagy) úgy, mint az (yādṛśaḥ), vagyis Ő belép egy állapotába (daśām gataḥ) a "parāmarśa"-nak (parāmarśa) --azaz egy állapot, ahol Ő mentálisan meg van ragadva, ahol Ő tapasztalva van, ahol Ő rá emlékezve van Ő realizálásra kerül-- (ami --az állapot-- lehet akár) olyan jellemzőkkel bíró, (lakṣaṇām) mint maradéktalanul Teljes és Tökéletes (paripūrṇa) Abszolút Szabadság (svātantrya) vagy (vā) visszafogott és kimért (mitām), a tanítások (upadeśa) módszerei (krama) szerint (anusāreṇa). Eredményképpen (yena eva), Ő (asau), (saját) Énje (sva-ātmā), mindig tapasztalt --realizált, mentálisan megragadott-- (sadā... parāmṛṣṭaḥ) -azaz minden pillanatban (sarva-kālam) - az Én Ismerője által (jñāninā), mint az (tādṛśaḥ eva), mint az ő esszenciális természete (sva-rūpeṇa). (Más szavakkal), az ő esetében --az Én Ismerője esetében--, (tasya) Ő megjelenik (prathate) (vele) azonosnak --Ő megjelenik az Én Ismerőjével azonosnak (tādrūpyeṇa), a tendenciák kivirágzásának köszönhetően (prarohāt) (amik létrejöttek az ő megvilágosodott személlyé való válása pillanatában) (vāsanā). Továbbá (punar), a feltárult (prakāśitaḥ api) Énje (sva-ātmā) az Én Ismerőjének (jñāninaḥ) nem (na... bhavati) más (anyathā) -Ő nem fedett vagy takart (samācchāditaḥ) - amikor (az) fizikai teste elhull (deha-pāte) --amikor a halál eljönt az Én Ismerőjének testéért--.

Az, ami feltárult (bhātam), egyáltalán nem tűnik el (nahi... abhātam syāt). Máskülönben (aparathā), senki (na kaścid) sem volna képes gyakorolni (abhyaset) semmit (na... kiñcid). Így (iti), jelen volna (bhavet) megszűnése (vipralopaḥ) minden (sarva) általános gyakorlatnak (vyavahāra), (is, mint:)

"A dharma --jó munkák végzése-- (dharmeṇa), által, felsőbb régiókba (ūrdhvam) kerülés (gamanam) (jön létre), (de) az adharma --a dharma ellentéte-- által (adharmeṇa), jelen van bhavati) az alsó régiókba kerülés (adhastāt). És (ca) a Tudás által (jñānena) (jelen van a) Felszabadulás (apavargaḥ), (de annak) ellentétje --tudatlanság-- (viparyayāt) által, a kötöttség (bandhaḥ) tárul fel (iṣyate)".

Stb. (iti-ādi), és (ca) (következésképpen,) minden (sarvam) összeomlana (truṭyet). Ezért (tasmāt), a halál (maraṇa) (kāle), legyen a fizikai test ilyen, vagy olyan (śarīram yathā astu tathā astu) ! Kizárólag (kevalam) az egyén saját (sva) Énjéhez (ātma) tartozó (gataḥ) tendenciák (vāsanā) kivirágzása (prarohaḥ) az oka (hetuḥ) mindenki (sarvasya... iti) kötöttségének (bandhe) és (ca) Felszabadulásának (mokṣe) ||93||


Jelenleg még kifejtések nélkül

fel


 94-95. Stanzák

यदि पुनर्धातुवैषम्याच्छरीरे मरणव्यथोपलब्धिः स्यान्नैतावताभ्यासप्ररोहे काचित्क्षतिः — इत्यावेदितामेव स्थितिमुपलब्धुं परिघटयते


करणगणसम्प्रमोषः स्मृतिनाशः श्वासकलिलता च्छेदः।
मर्मसु रुजाविशेषाः शरीरसंस्कारजो भोगः॥९४॥

स कथं विग्रहयोगे सति न भवेत्तेन मोहयोगेऽपि।
मरणावसरे ज्ञानी न च्यवते स्वात्मपरमार्थात्॥९५॥


करणगणस्य बाह्यान्तर्गतस्य त्रयोदशात्मकस्य सम्यक्प्रमोषः स्वरूपविप्रलोपो यथा चक्षुरादीनीन्द्रियाणि रूपादिविषयालोचनायां न प्रगल्भन्ते वागादिकर्मेन्द्रियाण्यप्येवं वचनादानादौ न प्रवर्तन्ते नापि बुद्धिर्यथार्थमर्थमध्यवस्यति मनसोऽनवस्थितिरहङ्कारोऽपि मध्ये मध्ये संस्कारतयास्ते। तथा स्मृतिनाशोऽनुभूतविषयस्य सम्प्रमोषो बन्धुभिरर्थ्यमानोऽपि मुमूर्षुः पुरोऽवस्थितं वस्तु शतशोऽनुभूतमपि न प्रत्यभिजानात्यत एव सदा तद्भावभावितत्वं विना ब्रह्मविद्यादिकथनमन्तकाले दानमन्यत्किञ्चिद्वा तस्यामवस्थायां नभश्चित्रमिव न चित्ते प्ररोहति किन्तु तद् इतिकर्तव्यतामात्रं कार्यम् — इति नियोगः। तथा श्वासः कण्ठ्यो वायुस्तस्य कलिलता कण्ठदेशे गद्गदिका हिक्का वा। अन्यच्च मर्मसु च्छेदोऽस्थिसन्धिषु त्रोटः। तथा रुजाविशेषा ज्वरातीसारप्रभृतयः — इति। एवं यः शरीरस्य भूतकञ्चुकस्य वातपित्तश्लेष्मधातुवैषम्यात्शरीरसंस्कारजो भोगो देहजो दुःखानुभवः स कथं केन प्रकारेण विग्रहयोगे सति ज्ञानिनोऽपि न भवेत्स्यादेव। तेन हेतुना ज्ञानी सदाधस्पदीकृतदेहाद्यभिमानः समाविष्टस्वात्ममहेश्वरभावश्च मरणक्षणजनितशारीराज्ञानसम्बन्धेऽपि स्वात्मपरमार्थात्प्ररूढचैतन्यप्रत्यवमर्शसतत्त्वान्न च्यवते नान्यथाभावं याति। यतोऽसौ ज्ञानी न्यक्कृतदेहसम्बन्धो न तज्जेन भोगेन तन्मयीकर्तुं पार्यते केवलं लोकवच्चेच्छरीरपातसमनन्तरं क्षणं नोपलभते — इत्येतावता तस्य स्वस्थहृदयस्य स्वसङ्कल्पिताभिप्रायेण स्वस्थचेष्टतयाभ्यस्तभगवद्भक्तेर्न किञ्चिदपूर्वं समापतति तस्माज्ज्ञानी स्वात्मप्रथासमनन्तरमेव मुक्तो न शरीरसंस्कारोऽस्य बन्धदायी — इति शतशः प्राक् प्रतिपादितम्। यस्तु सदा देहात्ममानी पुण्यपापमयः स कथं देहसंस्कारोद्भूतसुखदुःखादिभोगजनितं तन्मयत्वं नायाति। यदुक्तम्

यदा सत्त्वे प्रवृद्धे तु प्रलयं याति देहभृत्।
तदोत्तमविदां लोकानमलान्प्रतिपद्यते॥

इत्यादि। सत्त्वादयो गुणाः प्रकृतिधर्मास्तन्मयस्यैव नियन्त्रणां विदधते येन पुनस्ततो विविक्ततया परिशीलिता न तं प्रत्येते केचन — इति ज्ञानिनोऽन्य एव पन्थाः। ये पुनरदृष्टगुरुचरणाः पशुप्रमातारस्ते स्वगतान्धर्मानन्यत्रापादयन्ति। यथा यद्ययं ज्ञानी स्यात्किमिति व्याध्याद्युपहतशरीरो भुङ्क्ते परिदधाति च यदि वा मरणसमये जाड्यमायातः स्मृतमनेन न किञ्चित् — इत्येवं बहुप्रकारमविद्योपहतत्वाद्विवदमानाश्च केन पर्यनुयुज्यन्ताम्। यद्ययं ज्ञानी स्याद्देहधर्मसंस्कारयुक्तश्च भवेत्किमेतावता च तस्य दुष्येत्। ज्ञानिनः स्वात्मप्रकाशस्तत्तदवस्थाविचित्रोऽपि स्वात्मप्रकाश एव न पुनस्तस्य स्वात्मानुभवितृतया विप्रलोपः स्याद्येन ज्ञानं नश्येत्। पूर्णषाड्गुण्यमहिमापि भगवान्वासुदेवः कृष्णावतारे व्याधशराघातजनितव्यथो भूतशरीरं त्यक्तवान् — इत्येवं कृत्वा किं तस्य जगत्प्रभोः स्वस्वरूपविप्रलोपोऽभूत् — इति आ कीटात्सदाशिवान्तस्यापि देहसंस्कार एतादृश एव किन्त्वेकः स्वात्मप्रत्यवमर्शमात्रसनाथदेहोऽपरस्तु देहाद्यात्ममानितासतत्त्वः — इतीयान्विशेषः। तस्माच्छरीरधर्मा ज्ञान्यज्ञानिनोः सदृशा एव नैतावता फलसाम्यम् — इत्येतदेव गीतासूक्तम्

सदृशं चेष्टते स्वस्याः प्रकृतेर्ज्ञानवानपि।
प्रकृतिं यान्ति भूतानि निग्रहः किं करिष्यति॥

इति॥९५॥

Yadi punardhātuvaiṣamyāccharīre maraṇavyathopalabdhiḥ syānnaitāvatābhyāsaprarohe kācitkṣatiḥ — Ityāveditāmeva sthitimupalabdhuṁ parighaṭayate


Karaṇagaṇasampramoṣaḥ smṛtināśaḥ śvāsakalilatā cchedaḥ|
Marmasu rujāviśeṣāḥ śarīrasaṁskārajo bhogaḥ||94||

Sa kathaṁ vigrahayoge sati na bhavettena mohayoge'pi|
Maraṇāvasare jñānī na cyavate svātmaparamārthāt||95||


Karaṇagaṇasya bāhyāntargatasya trayodaśātmakasya samyakpramoṣaḥ svarūpavipralopo yathā cakṣurādīnīndriyāṇi rūpādiviṣayālocanāyāṁ na pragalbhante vāgādikarmendriyāṇyapyevaṁ vacanādānādau na pravartante nāpi buddhiryathārthamarthamadhyavasyati manaso'navasthitirahaṅkāro'pi madhye madhye saṁskāratayāste| Tathā smṛtināśo'nubhūtaviṣayasya sampramoṣo bandhubhirarthyamāno'pi mumūrṣuḥ puro'vasthitaṁ vastu śataśo'nubhūtamapi na pratyabhijānātyata eva sadā tadbhāvabhāvitatvaṁ vinā brahmavidyādikathanamantakāle dānamanyatkiñcidvā tasyāmavasthāyāṁ nabhaścitramiva na citte prarohati kintu tad itikartavyatāmātraṁ kāryam — Iti niyogaḥ| Tathā śvāsaḥ kaṇṭhyo vāyustasya kalilatā kaṇṭhadeśe gadgadikā hikkā vā| Anyacca marmasu cchedo'sthisandhiṣu troṭaḥ| Tathā rujāviśeṣā jvarātīsāraprabhṛtayaḥ — Iti| Evaṁ yaḥ śarīrasya bhūtakañcukasya vātapittaśleṣmadhātuvaiṣamyātśarīrasaṁskārajo bhogo dehajo duḥkhānubhavaḥ sa kathaṁ kena prakāreṇa vigrahayoge sati jñānino'pi na bhavetsyādeva| Tena hetunā jñānī sadādhaspadīkṛtadehādyabhimānaḥ samāviṣṭasvātmamaheśvarabhāvaśca maraṇakṣaṇajanitaśārīrājñānasambandhe'pi svātmaparamārthātprarūḍhacaitanyapratyavamarśasatattvānna cyavate nānyathābhāvaṁ yāti| Yato'sau jñānī nyakkṛtadehasambandho na tajjena bhogena tanmayīkartuṁ pāryate kevalaṁ lokavacceccharīrapātasamanantaraṁ kṣaṇaṁ nopalabhate — Ityetāvatā tasya svasthahṛdayasya svasaṅkalpitābhiprāyeṇa svasthaceṣṭatayābhyastabhagavadbhakterna kiñcidapūrvaṁ samāpatati tasmājjñānī svātmaprathāsamanantarameva mukto na śarīrasaṁskāro'sya bandhadāyī — Iti śataśaḥ prāk pratipāditam| Yastu sadā dehātmamānī puṇyapāpamayaḥ sa kathaṁ dehasaṁskārodbhūtasukhaduḥkhādibhogajanitaṁ tanmayatvaṁ nāyāti| Yaduktam

Yadā sattve pravṛddhe tu pralayaṁ yāti dehabhṛt|
Tadottamavidāṁ lokānamalānpratipadyate||

Ityādi| Sattvādayo guṇāḥ prakṛtidharmāstanmayasyaiva niyantraṇāṁ vidadhate yena punastato viviktatayā pariśīlitā na taṁ pratyete kecana — Iti jñānino'nya eva panthāḥ| Ye punaradṛṣṭagurucaraṇāḥ paśupramātāraste svagatāndharmānanyatrāpādayanti| Yathā yadyayaṁ jñānī syātkimiti vyādhyādyupahataśarīro bhuṅkte paridadhāti ca yadi vā maraṇasamaye jāḍyamāyātaḥ smṛtamanena na kiñcit — Ityevaṁ bahuprakāramavidyopahatatvādvivadamānāśca kena paryanuyujyantām| Yadyayaṁ jñānī syāddehadharmasaṁskārayuktaśca bhavetkimetāvatā ca tasya duṣyet| Jñāninaḥ svātmaprakāśastattadavasthāvicitro'pi svātmaprakāśa eva na punastasya svātmānubhavitṛtayā vipralopaḥ syādyena jñānaṁ naśyet| Pūrṇaṣāḍguṇyamahimāpi bhagavānvāsudevaḥ kṛṣṇāvatāre vyādhaśarāghātajanitavyatho bhūtaśarīraṁ tyaktavān — Ityevaṁ kṛtvā kiṁ tasya jagatprabhoḥ svasvarūpavipralopo'bhūt — Iti ā kīṭātsadāśivāntasyāpi dehasaṁskāra etādṛśa eva kintvekaḥ svātmapratyavamarśamātrasanāthadeho'parastu dehādyātmamānitāsatattvaḥ — Itīyānviśeṣaḥ| Tasmāccharīradharmā jñānyajñāninoḥ sadṛśā eva naitāvatā phalasāmyam — Ityetadeva gītāsūktam

Sadṛśaṁ ceṣṭate svasyāḥ prakṛterjñānavānapi|
Prakṛtiṁ yānti bhūtāni nigrahaḥ kiṁ kariṣyati||

Iti||95||

Mindazonáltal (punar), ha (yadi), a testi energiák (dhātu) egyensúlyának felborulása miatt (vaiṣamyāt), megjelenik (syāt) az agitáció vagy fájdalom (vyathā) tapasztalata, (upalabdhiḥ) (amikor) a halál (közeleg) (maraṇa), nincs megszűnés (na... kācid kṣatiḥ) ebben az időben (etāvatā) a hajtással kapcsolatosan (prarohe), (melynek neve) spirituális praxis (abhyāsa... iti). (a 94. és 95. Versszakokban, Abhinavagupta) sürgeti (az olvasót) (parighaṭayate), hogy maradéktalanul megértse (upalabdhum) az állapotot (sthitim), ami (korábban) kifejtésre került (āveditām eva) :


A (tizenhárom) szerv (karaṇa) csoportjának (gaṇa) teljes megszűnése (sampramoṣaḥ), a memória (smṛti) elvesztése (nāśaḥ), a levegő (śvāsa) hebegése (a torok területén) (kalilatā) --azaz görcsös mozgása a levegőnek ezen a részen--, szétválás (chedaḥ) az izületekben (marmasu) (és) különböző (viśeṣāḥ) betegségek (mint láz, vérhas, stb.) (rujā) (alkotják) a fájdalom tapasztalatát (bhogaḥ), amit a fizikai testhez kapcsolódó (śarīra) felhalmozódott benyomások (saṁskāra) okoznak (jaḥ). Hogyan (katham) ne történne --az említett fájdalom tapasztalta-- meg, (saḥ... na... bhavet) amikor jelen van a kapcsolat a fizikai testtel (vigraha-yoge sati) ? Ezért (tena), az Én Ismerője (jñānī), még ha (api) kapcsolata is van (yoge) Māyā-val --azaz tudatlansággal, mi a fizikai testhez tartozik-- (moha) (mi létrejön) a halál (maraṇa) pillanatában (avasare), nem különül el (na cyavate) a Végső Valóságtól (parama-arthāt), (mi úgy ismert, mint) saját Énje (ātma) ||94-95||


 (A halál pillanatában, jelen van a) a teljes (samyak) "pramoṣa"-ja (pramoṣaḥ) --azaz (teljes) megszűnése (vipralopaḥ) az egény saját formájának (sva-rūpa) -- a tizenhárom (trayodaśa-ātmakasya) szerv (karaṇa) csoportjának (gaṇasya), mik kint találhatók (gatasya) --azaz az öt Ereje a tapasztalásnak és öt Ereje a cselekvésnek-- (bāhya) (és) belül --azaz intellektus, egó és elme-- (antar). Például (yathā), az Indriya-k vagy a (tapasztalás) Erői (indriyāṇi), (mint a) látásé, stb. (cakṣus-ādīni), nem képesek (na pragalbhante) látni (ālocanāyām), hogy mi van (saját) látóterükben, azaz formákat, stb. (rūpa-ādi). A cselekvés Ereje (karma-indriyāṇi) szintén (api) ilyen (evam), (és ezért) nem merülnek el (na pravartante) beszédben, tevésben, stb. (vacana-ādāna-ādau) Még az intellektus (buddhiḥ) sem (na api) határoz meg (adhyavasyati) megfelelően (yathārtham) egy “artha-t” vagy “objektumot” (artham). Bizonytalanság (anavasthitiḥ) az elme esetében (manasaḥ). Még (api) az egó is (ahaṅkāraḥ) megmarad (āste) időröl-időre (madhye madhye), mint meről felhalmozódott benyomás (saṁskāratayā) .

Hasonlóképpen (tathā), (jelen van) a "smṛtināśa"-ja (smṛti-nāśaḥ) (vagy) vesztesége (sampramoṣaḥ) (a memóriában) a dolgoknak (viṣayasya), amik (korábban) kerültek tapasztalásra (anubhūta). Még ha (api) a haldoklót (mumūrṣuḥ) meg is kérdezik (arthyamānaḥ) rokonai (bandhubhiḥ), ő nem ismer fel (api na pratyabhijānāti) egyetlen objektumot sem (vaste), mi (előtte) (puras) áll (avasthitam), bár (api) azt már százszor (śataśas) látta (ez a személy) (anubhūtam). Ezen bizonyos okból kifolyólag (atas eva), a haldoklás pillanatában (anta-kāle), a folyamatos elköteleződés --kontempláció, meditáció-- (sadā... bhāvitatvam) nélkül (vinā) az arról az (tad) Állapotról (bhāva) (és) Brahma (brahma) Tudásáról (vidyā), stb. (ādi), való instrukciók (kathanam) nélkül, (az olyan jó dolgok, mint) adakozás (dānam) vagy (vā) bármi más (ilyen jellegű aktus) (anyat kiñcid), olyan (iva) mint egy kép (citram) az égre (festve) (nabhas) eme Állapot tekintetében (tasyām avasthāyā), (és ezért ők) nem (na) lépnek előre és nem fejlődnek (, mint egy növény) (prarohati) (saját) elméjükben (citte), (jelképesen mondva) --azaz ők nem hagynak maguk mögött egy erős benyomást--. Mindazonáltal (kintu), mindezt (tad) kizárólag (mātra) úgy kell végrehajtani (kāryam), mint amit értékes és hasznos megtenni bizonyos körülmények között --egyfajta kötelességként-- (itikartavyatā). Ez az parancs (iti niyogaḥ) .

Továbbá (tathā), (jelen van a) "kalilatā"-ja (kalilatā) --görcse (gadgadikā) vagy (vā) csuklása (hikkā) -- eme (tasya) “śvāsa”-nak (śvāsaḥ) --levegő (vāyuḥ) a torokban (kaṇṭhyaḥ) - a torok (kaṇṭha) területén (deśe) --vagyis görcsös légmozgás ezen a részen--.

Emellett (anyat ca), egy “cheda” (chedaḥ) --elkülönülés (troṭaḥ) a “marma-kban” (marmasu) (vagy) izületekben (asthi-sandhiṣu) (jön létre). Ilyen módon (tathā), különböző (viśeṣāḥ) betegségek (rujā), (mint) láz (jvara), vérhas (atīsāra), stb. (prabhṛtayaḥ... iti) (szintén történnek) .

Így (evam), a "śarīrasaṁskārajo bhogaḥ" (śarīra-saṁskāra-jaḥ bhogaḥ) (kifejezés) (a 94. versszak végén, azt jelenti:) A fizikai testtel (deha) kapcsolatos (yaḥ-jaḥ) fájdalom (duḥkha) tapasztalata (anubhavaḥ) (ami) egy egyensúlyi felborulása (vaiṣamyāt) az energiáknak (dhātu), (mik úgy ismertek, mint) szél (vāta), epe (pitta), (és) váladék (śleṣma) (amik eme bizonyos) fizikai testhez tartoznak (śarīrasya), ami egy durva elemekből (bhūta) felépülő burok (kañcukasya). (A kifejezés) “Sa kathaṁ vigrahayoge sati na bhavet" (saḥ katham... vigraha-yoge sati... na bhavet) (a 95. versszak elején azt jelenti:) Ezen a módon (kena prakāreṇa) hogyan ne történne meg (saḥ... na... syāt eva) --a fentebb említett fájdalom tapasztalása-- még az Én Ismerője (jñāninaḥ) számára (is) (api), amikor ő kapcsolatban van (yoge sati) (saját) fizikai testével (vigraha) ? --vagyis a fájdalom eme tapasztalása megjelenik még egy megvilágosodott személy esetén is--.

Ezért (tena hetunā), az Én Ismerője (jñānī), kiben a tévképzet (abhimānaḥ) a testtel kapcsolatosan (deha), stb. (ādi) mindig saját lába alatt hever (sadā adhas-padī-kṛta) --azaz ő szétzúzta ezt a hamis gondolatot-- és (ca) aki belépett (samāviṣṭa) az állapotban (bhāvaḥ), ahol a Nagy Úr (mahā-īśvara) (tapasztalt), mint saját (sva) Énje (ātma), még ha (api) jelen is van a kapcsolat (sambandhe) a fizikai testtel kapcsolódó (śārīra-sambandhe) tudatlansággal (ajñāna), mely létrejön (janita) a halál (maraṇa) pillanatában (kṣaṇa), (az ő esetében is), nem különül el (na cyavate) Legfőbb Valóságtól (parama-arthāt), (minek neve) saját (sva) Énje. (ātma) (Más szavakkal, a test elhagyásának pillanatában,) ő nem válik különbözővé (anyathā-bhāvam yāti) valódi természetétől (satattvāt) saját teljesértékű tapasztalatának (prarūḍha... pratyavamarśa), mint Tudatosság Abszolút Szabadságban (caitanya) .

Mert (yatas) az (asau) Én Ismerője (jñānī), aki leszámolt (nyakkṛta) a fizikai testtel (deha) való kapcsolatával (sambandhaḥ), nem válhat (kartum pāryate) azonosítottá a (testtel) (tanmayī), a “bhoga”-n vagy a fájdalom tapasztalatán keresztül (bhogena), mi abból --a testből-- (tad) tárul fel (jena), kizárólag akkor (kevalam), ha (cet), mint (vat) a hétköznapi emberek (loka), ő nem tudatos (na upalabhate) közvetlenül (samanantaram) a fizikai teste (śarīra) elhullása (pāta) előtti pillanatban (kṣaṇam). Így (iti), ebben az időintervallumban (etāvatā), semmi (na kiñcid) új (apūrvam) nem történik (samāpatati) azzal (tasya), kinek szíve tiszta (svastha-hṛdayasya) a Szerencsés Létező (bhagavat) iránti odaadás miatt (bhakteḥ), ami gyakorolva volt (abhyasta), amikor ő teljesen aktív volt --azaz amikor életben volt-- (sva-stha-ceṣṭatayā), az általa (sva) létrehozott (saṅkalpita) vágy által (abhiprāyeṇa). Ezért (tasmāt), az Én Ismerője (jñānī) azonnal (samanantaram eva) felszabadulttá (válik) (muktaḥ) saját (sva) Énje (ātma) kiterjedése után (prathā). A felhalmozódott benyomások (csoportja) (saṁskāraḥ), mely a fizikai testhez tartozik (śarīra), nem ad (na... dāyī) számára (asya) kötöttséget (bandha). Ez ki lett fejtve (iti... pratipāditam) százszor (śataśaḥ) korábban (prāk). De (tu), hogy (katham) ne (lenne) az, aki szüntelen azt gondolja, hogy a fizikai test ő maga (yaḥ... sadā deha-ātma-mānī), lévén telve van (mayaḥ) erényekkel (puṇya) (és) bűnökkel (pāpa), azzal --a fizikai testtel-- azonosított (tad-mayatvaṁ na āyāti) ? Eme (bizonyos igazság) (yad) meg lett határozva (uktam) a (tiszteletreméltó Bhagavadgītā-ban:)

"Amikor (yadā) egy létező (deha-bhṛt) (saját fizikai testének) feloldódását tapasztalja (pralayam yāti) a pillanatban, melyben valójában (tu) a sattva dominál (sattve pravṛddhe), ezután (tadā) ő eléri (pratipadyate) a makulátlan (amalān) világait (lokān) a legkiemelkedőbb Tudóknak (uttama-vidām)".

Stb. (iti-ādi) .

A minőségek (guṇāḥ), (mint) sattva, stb. (sattva-ādayaḥ), alkotják (dharmāḥ) a Prakṛti-t (prakṛti), létrehoznak (vidadhate) korlátozást (niyantraṇām) annak, aki azonosított (mayasya eva) vele --a Prakṛti-vel-- (tad). Bár (punar), amikor (Prakṛti) szüntelen kontemplált (pariśīlitā) valaki által (yena) egy vele való elkülönülés állapotával (viviktatayā) --amikor valaki szüntelen nem azonosítja magát vele (tatas) --, (akkor) ezek közül (az alkotók közül, --mint sattva, rajas és tamas--) egyik sem (na... ete kecana) (halad) felé (prati) --azaz nincs hatással rá-- (tam... iti). (Mivel így van, ) az Én Ismerőjének (jñāninaḥ) útja (panthāḥ) egy másik --az különbözik ettől-- (anyaḥ eva) .

De (punar) azok (te) a korlátolt individuumok (paśu-pramātāraḥ), akik (ye) nem látták a Guru lábát (adṛṣṭa-guru-caraṇāḥ), kivetítik (āpādayanti) a minőségeket vagy jellemzőket (dharmān), amik bennük szunnyadnak (sva-gatān), más személyekre (anyatra) .

Például (yathā) : „Ha (yadi) ő (ayam) egy (syāt) Ismerője az Énnek (jñānī), miért (kimiti) van egy teste (śarīraḥ), amire hatnak (upahata) a betegségek (vyādhi) és így tovább (ādi), szenved (bhuṅkte) és (ca) (továbbra is) használja (azt --a testet--) (paridadhāti) ?”, vagy (vā) „Ha (yadi) (ő egy Ismerője az Énnek, miért) válik élettelenné (jāḍyam āyātaḥ) a halál pillanatában (maraṇa-samaye) ?”, (vagy akár) (Ha ő egy Ismerője az Énnek, miért) nem emlékszik mindenre (smṛtam anena na kiñcid... iti) ?”. Így (evam) az, aki számos módon (bahu-prakāram) vitába kezd (vivadamānāḥ ca), lévén elfedi őt a tudatlanság (avidyā), hadd tegyen fel kérdéseket (paryanuyujyantām) a „miért?” (kena) (ez vagy az tekintetében, a megvilágosodottal kapcsolatosan) ! Ha (yadi) ő (ayam) egy (syāt) Ismerője az Énnek (jñānī) és (ca) (szintén) fel van (bhavet) ruházva (yuktaḥ) a felhalmozódott benyomásokkal (saṁskāra), mik a test (deha) korlátolt természetéhez tartoznak (dharma), míg eme folyamat zajlik (etāvatā ca), mi (kim) baj lenne (duṣyet) ezzel (tasya) ?

A Jñānī Énjének (jñāninaḥ sva-ātma) Fénye (prakāśa) --az Én Ismerője Esszenciájának Fénye-- (megmarad) saját (sva) Énje (ātma) Fényeként (prakāśaḥ eva), még (api) a különböző állapotok közepén is (tad-tad... vicitraḥ-avasthā). Mindazonáltal (punar), nincs jelen (na... syāt) Annak (tasya) megszűnése (vipralopaḥ), mint a Tapasztaló Állapota --azaz a Legfőbb Tudó Állapota-- (anubhavitṛtayā), (minek neve) az egyén saját (sva) Énje (ātma). Ennek eredményeképpen (yena), a Tudás (jñāna) nem (na) múlik el (naśyet) .

Érvelvén ilyen módon (iti evam kṛtvā) : „Az Úr (bhagavān) Vāsudeva (vāsudevaḥ), bár (api) (fel van ruházva) (Saját) hat tökéletes jellemzőjének (pūrṇa-ṣāḍguṇya) Nagyságával (mahimā), elhagyja (tyaktavān) a fizikai testet (śarīram), mi durva elemekből épül fel (bhūta) (saját) inkarnációjában (avatāre), mint Kṛṣṇa (kṛṣṇa), amikor Ő halálos sebet kap (janita-vyatha) egy vadász (vyādha) íjjától (śarā-ghāta) ”... (fel kell tenni a következő kérdést:) „Jelen volt (kim... abhūt) a világ (jagat... iti) Ura (tasya prabhoḥ) saját esszenciális természetének (sva-svarūpa) megszűnése (vipralopaḥ) ?”. Egy féregtől (ā kīṭāt) egészen (antasya api) Sadāśiva-ig (sadāśiva), a felhalmozódott benyomások (csoportja) (saṁskāraḥ), mik a fizikai testhez tartoznak (deha), bizonyosan (eva) ilyen (etādṛśaḥ). Bár (kintu), egyiküknek (ekaḥ) van egy teste (dehaḥ), felruházva (sanātha) saját (sva) Énjének (ātma) tapasztalatával --egy felismeréssel-- (pratyavamarśa), de (tu) egy másik (létező) (aparaḥ) valóban hiszi (mānitā-satattvaḥ), hogy a test (deha), stb. (ādi) (az ő valódi) Énje (ātma). A különbség (viśeṣaḥ) (az ilyen különböző típusú létezők között) gigantikus (iti iyān) .

Ezért (tasmāt), (még ha) a testi jellemzők (śarīra-dharmāḥ) hasonlóak is (sadṛśāḥ eva), (legyen szó) akár az Én Ismerőjéről vagy egy tudatlan emberről (jñāni-ajñāninoḥ), nincs ilyen (na etāvatā) hasonlóság (sāmyam) a gyümölcsök vagy eredmények tekintetében (phala... iti) --vagyis az Én Ismerője egy „valódi siker”, míg a tudatlan személy, bármilyen fontos, gazdag, híres, stb. legyen is, egy „valódi tragédia” egy spirituális nézőpontból--. Eme (etad) bizonyos (dolog) (eva) meg lett határozva (uktam) a Bhagavadgītā-ban (gītāsu) :

"Még az is (api), aki fel van ruházva a tudással (jñānavān), saját (svasyāḥ) természete (prakṛteḥ) szerint (sadṛśam) viselkedik (ceṣṭate). Az élőlények (bhūtāni) mindig követik (yānti) (saját) természetüket (prakṛtim). (Így,) mit (kim) érne el (merő) megtartóztatás (nigrahaḥ... kariṣyati... iti)?".

||95||


Jelenleg még kifejtések nélkül

fel


 További Információ

Gabriel Pradīpaka

Ezt a dokumentumot Gabriel Pradīpaka, a website egyik társalapítója készítette, aki spirituális guru és aki a Szanszkrit nyelv és a Trika filozófiai rendszerben jártas.

Szanszkrit, Yoga és indiai filozófiával kapcsolatosan, vagy ha csupán hozzászólni, kérdezni szeretnél, esetleg hibára felhívni a figyelmet, bátran lépj kapcsolatba velünk: Ez az e-mail címünk.



Vissza Stanzák 87-91 Fel  Folytatás Stanzák 96-99