Sanskrit & Trika Shaivism (Magyar-Főoldal)

JavaScript letiltva! Ellenőrizd ezt a linket!


 Spandanirṇaya (Spanda Nirnaya) 1. Fejezet (aforizmák 22 - 25) - Nem-duális kashmiri Shaivizmus

Normál fordítás


 Bevezetés

Ez a hatodik, négy aforizmát tartalmazó oldal a 25 aforizmát számláló első Fejezetből (mely a Svarūpaspanda-val vagy a Spanda-val, mint az egyén saját természete, foglalkozik). Ahogy azt biztosan tudod, a teljes mű a Spandakārikā-k 53 aforizmájából és a hozzájuk tartozó kommentárból áll.

Természetesen mellékelem az eredeti aforizmákat, amiket Kṣemarāja kommentál. Nem fogom én magam is kommentálni az eredeti aforizmákat és Kṣemarāja kommentárját sem. Néhány megjegyzésben kifejtem a szükséges jelentéseket, amennyiben szükséges. Ha részletes kifejtést szeretnél a szöveg rejtett jelentéséről, akkor menj "Scriptures(study)|Spandanirṇaya" dokumentumhoz, a Trika szekcióban.

Kṣemarāja Szanszkritja sötétzöld színnel jelenik meg, míg Vasugupta eredeti aforizmái sötétvörössel. A transzliterációban az eredeti aforizmák színe barna, míg Kṣemarāja kommentárja fekete színnel szedett. A fordításon belül Vasugupta eredeti aforizmái, azaz a Spandakārikā-k, zöld és fekete színnel, valamint Kṣemarāja kommentárja vörös és fekete színnel szerepel.

Olvasd a Spandanirṇaya-t és tapasztald meg a Legmagasabb Ānanda-t vagy Isteni Gyönyört, kedves Śiva.

Fontos: Minden zárójelben írt és dőlt betűvel szedett szöveget én adtam hozzá a fordításhoz, hogy egy bizonyos kifejezés vagy mondat lényegét érthetőbbé tegyem. Minden dupla kötőjellel tagolt szövegrészt (--...--) hasonló módon én adtam hozzá, további tisztázások végett.

fel


 22. Aforizma

यथास्योद्युक्तस्य बलवदालम्बनवशोदितानायासतदन्यसकलवृत्तिक्षयमयीषु नियतासु यास्ववस्थासु स्पन्दनिधानमुन्मुद्रितमभिमुखीभूतमास्ते ता एताः प्रथममुद्योगस्य विषया इत्युपदेष्टुमाह


अतिक्रुद्धः प्रहृष्टो वा किं करोमीति वा मृशन्।
धावन्वा यत्पदं गच्छेत्तत्र स्पन्दः प्रतिष्ठितः॥२२॥


सर्वत्र तावदुपयमार्गे समस्तेतरवृत्तिप्रशमपूर्वमेकाग्रीभवन्ति योगिन एतास्वतिक्रोधाद्यवस्थासु स्वरसत एव समस्तापरवृत्तिक्षयमयीषु यदि स्पन्दतत्त्वविविक्तये सततमुद्युक्ता झटित्यन्तर्मुखीभवन्ति योगिनस्तत्समीहितमचिरेणैव लभन्ते। अयोगिनस्त्वत्र मूढा एवेति तात्पर्यम्। तथाहि समनन्तरविहितदारुणोपघातशत्रुदर्शनान्मर्मस्पर्शितत्तद्वचनाकर्णनाद्वा प्रथममेवोन्मिषत्सञ्जिहीर्षादेवताबलादन्तर्मुखीभवद्रश्मिचक्रोऽतिक्रुद्धश्चिरप्रार्थितप्राणेशीवदनेन्दुदर्शनादेव तत्क्षणमेवोन्मज्जत्पूर्णाभिलाषदेवतावशविकासितानुधावत्समस्तकरणचक्रः प्रहृष्टो वा बलवदाततायिबलेन सर्वतो वलितत्वात्कान्दिशीकः किं करोमीति मृशन्विकल्पयन्संशयधाराधिरोहात्मनि पदेऽनुप्रविष्टः क्षीणसकलालम्बनविकसत्संशयसंविन्निरालम्बनीकृतवृत्तिप्रसरो वा मत्तवारणाद्यनुबध्यमानो धावञ्च्छरीरनिरपेक्षमेव स्वात्मप्रवणीकृतेतरवृत्तिप्रसरदुद्योगदेवीप्रेरणयातित्वरितपलायनक्रियाविष्टो वैवमन्यास्वप्येवम्प्रायासु सिंहाजगराद्यवलोकनजनितमहात्रासाद्यवस्थासु यद्वृत्तिक्षयात्मकं पदं गच्छेदधितिष्ठेत्स्पन्दतत्त्वविविक्तये सततमुद्युक्तो यो योगिजनस्तस्य तत्र वृत्तिक्षयात्मके पदेऽवस्थाविशेषे स्पन्दः प्रतिष्ठितः स्पन्दतत्त्वमभिमुखीभूतमेव तिष्ठति। तस्मादेतद्वृत्तिक्षयपदं सञ्चेत्य झटिति कूर्माङ्गसङ्कोचयुक्त्या क्रोधसंशयवृत्तीः प्रशमय्य महाविकासव्याप्तियुक्त्या वा प्रहर्षधावनवृत्तीर्विस्फार्याभिमुखीभूतनिजस्पन्दशक्तिविमर्शवता योगिना भाव्यम्। यथोक्तं श्रीविज्ञानभैरवे

कामक्रोधलोभमोहमदमात्सर्यगोचरे।
बुद्धिं निस्तिमितां कृत्वा तत्तत्त्वमवशिष्यते॥

आनन्दे महति प्राप्ते दृष्टे वा बान्धवे चिरात्।
आनन्दमुद्गतं ध्यात्वा तल्लयस्तन्मना भवेत्॥

क्षुदाद्यन्ते भये शोके गह्वरे वारणद्रुते।
कुतूहले क्षुधाद्यन्ते ब्रह्मसत्ता समीपगा॥

इति॥२२॥

Yathāsyodyuktasya balavadālambanavaśoditānāyāsatadanyasakalavṛttikṣayamayīṣu niyatāsu yāsvavasthāsu spandanidhānamunmudritamabhimukhībhūtamāste tā etāḥ prathamamudyogasya viṣayā ityupadeṣṭumāha


Atikruddhaḥ prahṛṣṭo vā kiṁ karomīti vā mṛśan|
Dhāvanvā yatpadaṁ gacchettatra spandaḥ pratiṣṭhitaḥ||22||


Sarvatra tāvadupayamārge samastetaravṛttipraśamapūrvamekāgrībhavanti yogina etāsvatikrodhādyavasthāsu svarasata eva samastāparavṛttikṣayamayīṣu yadi spandatattvaviviktaye satatamudyuktā jhaṭityantarmukhībhavanti yoginastatsamīhitamacireṇaiva labhante| Ayoginastvatra mūḍhā eveti tātparyam| Tathāhi samanantaravihitadāruṇopaghātaśatrudarśanānmarmasparśitattadvacanākarṇanādvā prathamamevonmiṣatsañjihīrṣādevatābalādantarmukhībhavadraśmicakro'tikruddhaściraprārthitaprāṇeśīvadanendudarśanādeva tatkṣaṇamevonmajjatpūrṇābhilāṣadevatāvaśavikāsitānudhāvatsamastakaraṇacakraḥ prahṛṣṭo vā balavadātatāyibalena sarvato valitatvātkāndiśīkaḥ kiṁ karomīti mṛśanvikalpayansaṁśayadhārādhirohātmani pade'nupraviṣṭaḥ kṣīṇasakalālambanavikasatsaṁśayasaṁvinnirālambanīkṛtavṛttiprasaro vā mattavāraṇādyanubadhyamāno dhāvañccharīranirapekṣameva svātmapravaṇīkṛtetaravṛttiprasaradudyogadevīpreraṇayātitvaritapalāyanakriyāviṣṭo vaivamanyāsvapyevamprāyāsu siṁhājagarādyavalokanajanitamahātrāsādyavasthāsu yadvṛttikṣayātmakaṁ padaṁ gacchedadhitiṣṭhetspandatattvaviviktaye satatamudyukto yo yogijanastasya tatra vṛttikṣayātmake pade'vasthāviśeṣe spandaḥ pratiṣṭhitaḥ spandatattvamabhimukhībhūtameva tiṣṭhati| Tasmādetadvṛttikṣayapadaṁ sañcetya jhaṭiti kūrmāṅgasaṅkocayuktyā krodhasaṁśayavṛttīḥ praśamayya mahāvikāsavyāptiyuktyā vā praharṣadhāvanavṛttīrvisphāryābhimukhībhūtanijaspandaśaktivimarśavatā yoginā bhāvyam| Yathoktaṁ śrīvijñānabhairave

Kāmakrodhalobhamohamadamātsaryagocare|
Buddhiṁ nistimitāṁ kṛtvā tattattvamavaśiṣyate||

Ānande mahati prāpte dṛṣṭe vā bāndhave cirāt|
Ānandamudgataṁ dhyātvā tallayastanmanā bhavet||

Kṣudādyante bhaye śoke gahvare vāraṇadrute|
Kutūhale kṣudhādyante brahmasattā samīpagā||

iti||22||


Mivel (yathā) a Spanda (spanda) kincse (nidhānam) megmarad (āste) fedetlenül (unmudritam) (és) vágyottan (abhimukhī-bhūtam) az állapotokban (avasthāsu), melyek száma korlátozott (niyatāsu), amiben (yāsu) feloldódása van jelen (kṣaya-mayīṣu) minden (sakala) mentális fluktuációnak (vṛtti) - (természetesen, feloldódása minden mentális fluktuációnak) kivéve azt az egyet (mely a Spanda tapasztalásához tartozik) (tad-anya), ami feltárult (udita) bonyodalom nélkül (anāyāsa) (a Spanda-ra figyelmes yogī által) - egy erőteljes (balavat) megragadás (ālambana) miatt (vaśa), (a szerző, vagyis Vasugupta,) hogy megtanítsa (upadeṣṭum), hogy annak esetében, aki felkészült a Spanda princípium megragadására (asya udyuktasya), azok az (állapotok, amik alkotják) (tāḥ etāḥ) először (prathamam) az erőfeszítés vagy gyakorlat (udyogasya... iti) körét (viṣayāḥ) (egy ilyen yogī-nak), azt mondta (āha)1 :


A Spanda (spandaḥ) szilárdan áll (pratiṣṭhitaḥ) abban (tatra) az állapotban vagy kondícióban (padam), amibe (yad) (egy személy) belép (gacchet) (, amikor az) rendkívül mérges (atikruddhaḥ), mérhetetlenül elégedett vagy örömmel telt (prahṛṣṭaḥ), arra reflektál "mit (kim) csináljak (karomi iti)?", vagy (vā.. vā... vā) az (életéért) fut (dhāvan)||22||


Valójában (tāvat), az (egyén saját esszenciális természete) elérésének mindenféle útján (sarvatra... upaya-mārge), a yogī-k (yoginaḥ) egyetlen pontra koncentrálnak (ekāgrī-bhavanti), és mindezt megelőzi (pūrvam) minden (samasta) más (itara) mentális fluktuáció (vṛtti) megszűnése (praśama). (Bár,) ha (yadi) a rendkívüli harag, stb. állapotai közben (etāsu atikrodha-ādi- avasthāsu), amikben spontán feloldódása van jelen (sva-rasatas eva... kṣaya-mayīṣu) minden (samasta) más (apara) mentális fluktuációnak (vṛtti), a yogī-k, akik szüntelen felkészültek (satatam udyuktāḥ... yoginaḥ), hogy megragadják (viviktaye) a Spanda (spanda) princípiumot (tattva), azonnal (jhaṭiti) introvertálttá válnak (antarmukhī-bhavanti), (majd ezután) hamar (acireṇa eva) elérik (labhante) azt, amire vágynak --vagyis a Spanda princípiumban való elmerülést-- (tad-samīhitam) |

De (tu), ebben a bizonyos állapotban --vagyis a rendkívüli harag, stb. állapotaiban-- (atra), a nem-yogī-k (ayoginaḥ) megmaradnak a káprázatban (mūḍhāḥ eva) ; ez a jelentés (iti tātparyam)2 |

Így (tathāhi), (eme Spanda princípium szilárdan megalapozott abban az állapotban vagy kondícióban, ami megnyilvánult egy személyben, amikor ő) 'rendkívül mérges', (atikruddhaḥ) (ami jelzi, hogy) az erők --szó szerint csóvák vagy fénysugarak-- (raśmi) csoportja (cakraḥ) introvertálttá válik (antarmukhī-bhavat) az istenség (devatā) ereje által (balāt), (minek neve) 'a teljes megsemmisítés vágya' (sañjihīrṣā), aki megjelenik (unmiṣat) egy pillanat alatt --vagy elsőként-- (prathamam eva) miután lát (darśanāt) egy ellenséget (śatru), aki egy rettenetes sebet okozott (vihita-dāruṇa-upaghāta) rövidden ezelőtt (samanantara), vagy (vā) mert hallott (ākarṇanāt) különböző (tad-tad), nagyon szúrós (marma-sparśita) szavakat (vacana) (ugyanettől az ellenségtől). Vagy (vā) (amikor egy ilyen személy) 'rendkívül elégedett vagy örömmel telt' (prahṛṣṭaḥ), (ami jelzi azt) miután látta (darśanāt eva) hold-arcát (vadana-indu) a szeretett nőnek (prāṇeśī), akiért hosszú ideje epekedett (cira-prārthita), az érzékek (karaṇa) teljes (samasta) csoportja (cakraḥ) feltárul/kitárul (vikāsita) (és) fut utána (anudhāvat) az istenség (devatā) miatt (vaśa) (mi úgy ismert, mint) 'teljes (pūrṇa) vágyódás (abhilāṣa) ', aki feltárul (unmajjat) ugyanebben a pillanatban (tad-kṣaṇam eva). Vagy (vā) (amikor ez a bizonyos személy) azon gondolkozik (mṛśan) -elmélkedik (vikalpayan) -, 'mit (kim) csinálok/csináljak (karomi iti) '?, (miközben) meg van rémülve (kāndiśīkaḥ), mivel erős (balavat) gyilkosok (ātatāyi) intenzíven (balena) közre fogták (sarvatas-valitatvāt), elmerül (anupraviṣṭaḥ) egy állapotban (pade), mely a bizonytalanság (saṁśaya) hullámait (dhārā) lovagolja (adhiroha), (és) mentális fluktuációinak (vṛtti) zavarával (prasaraḥ), megfosztva a stabilitástól (nirālambanī-kṛta), mivel feltárul (belül) (vikasat) az aggódás (saṁśaya) hangulata (saṁvid), lévén minden (lehetséges) támogatás/védelem eltűnt (kṣīṇa-sakala-ālambana). Vagy (vā) (amikor ő) 'fut (az életéért) ' (dhāvan), (ami azt jelenti, hogy) üldözi (anubadhyamānaḥ) erőszakos/őrült elefánt (matta-vāraṇa), stb. (ādi), teljesen közömbös (nirapekṣam eva) a fizikai test iránt (śarīra), elmerülve (āviṣṭaḥ) egy aktivitásban (kriyā), mely a gyors megmeneküléssel kapcsolatos (atitvarita-palāyana), az erőfeszítés (udyoga) feltáruló (prasarat) úrnőjének (devī) kényszere által (preraṇayā), a többi (itara) mentális fluktuáció (vṛtti) belé való (sva-ātma) visszahúzódásával (pravaṇī-kṛta). Ilyen módon (evam), minden más (anyāsu) hasonló --vagyis ilyen-- (evamprāyāsu) állapotban (avasthāsu) is (api), (mint) nagy (mahā) félelem (trāsa), mit egy oroszlán (siṁha), egy nagy boa (ajagara) és így tovább (ādi), látványa (avalokana) generál (janita), a yogī (yogi-janaḥ), aki (yaḥ) szüntelen készen áll (satatam udyuktaḥ) a Spanda (spanda) princípium (tattva) megragadására (viviktaye), 'az megy' --szó szerint-- (gacchet), vagyis elér (adhitiṣṭhet) egy állapotot (padam), amiben -- szó szerint ami áll-- (yad... ātmakam) jelen van egy feloldódása (kṣaya) (az ő) mentális fluktuációjának (vṛtti). Számára (tasya), ott (tatra), vagyis abban a 'pada'-ban (pade) (vagy) bizonyos (viśeṣe) állapotban (avasthā), amiben mentális fluktuációja végéhez ér (vṛtti-kṣaya-ātmake), a Spanda (spandaḥ) szilárdban áll (pratiṣṭhitaḥ), (más szavakkal,) a Spanda (spanda) princípium (tattvam) megmarad (tiṣṭhati) bizonyosan (eva) felé (tasya) fordulva (abhimukhī-bhūtam)3 |

Ezért (tasmāt), éberré válva (sañcetya) az állapotról (padam), amiben saját (etad) mentális fluktuációinak (vṛtti) feloldódása van jelen (kṣaya), azonnal (jhaṭiti) megszűntetve (praśamayya) a mentális fluktuációt (vṛttīḥ) (minek neve) harag (krodha) (és) kétség (saṁśaya), a végtagok visszahúzásának (saṅkoca) módszere által (yuktyā) --képletesen értve-- (aṅga), mint egy teknős (kūrma), vagy (vā) teljesen kitárva (visphārya) a mentális fluktuációkat (vṛttīḥ), melyek a rendkívüli elégedettséghez/örömhöz tartoznak (praharṣa), (vagy ami) (az egyén életéért való) futáshoz (tartozik) (dhāvana), a nagy (mahā) kiterjedésbe (vikāsa) való behatolás (vyāpti) eszközével (yuktyā), a yogī-nak tudatossá kell válnia (vimarśavatā yoginā bhāvyam) saját (nija) Spanda (spanda) erejéről (śakti), ami (immáron) felé fordul (abhimukhī-bhūta)4 |

Ahogy (yathā) az ki van mondva (uktam) a tiszteletreméltó Vijñānabhairava-ban (śrī-vijñāna-bhairave) az (ilyen) yogī esetében:

"(Ha a yogī) szilárddá teszi (nistimitāṁ kṛtvā) intellektusát (buddhim), amikor ő a vágy (kāma), harag (krodha), kapzsiság (lobha), káprázat (moha), arrogancia (mada) vagy irígység --és féltékenység-- (mātsarya) hatása alatt áll (gocare), eme (tad) Princípium (tattvam) (aki egy Szemlélője az említett mentális állapotoknak, egyedül) megmarad (avaśiṣyate)"||

"Amikor egy nagy öröm eléretik (ānande mahati prāpte) vagy (vā) amikor egy férfirokon, egy barát, stb. látott (dṛṣṭe... bāndhave) hosszú idő után (cirāt), a feltáruló (udgatam) örömön való (ānandam) meditáció után (dhyātvā), (jelen van az) abban --ebben az örömben-- (tad) való feloldódás (layaḥ) (és a meditáló teljesen) azonossá válik (tad-manā) (azzal) (bhavet)"||

"Tüsszetés (kṣut), félelem (bhaye), bánat (śoke), egy nagy sóhaj (gahvare) elején és végén (ādi-ante), egy elefánt előli (vāraṇa) futás közben (drute), rendkívüli kíváncsiság közben (kutūhale), az éhség (kṣudh) elején és végén (ādi-ante), Brahma (brahma) Valósága (sattā) közel kerül (samīpagā... iti)"||

||22||

1 A Végső Valóság realizálásához az elmét meg kell nyugtatni. Miért? Mert a Végső Valóság túl van a vikalpa-k vagy gondolatok birodalmán. Nem számít mennyit hallottál a Végső Valóságról, mert Annak közvetlen tapasztalás nélkül sohasem fogod megérteni, hogy mi a Végső Valóság. Tág értelembe, vagyis anélkül, hogy belemennénk a részletekbe, a Végső Valóságnak van több neve: Paramaśiva (Legfőbb Śiva), Svātantrya (Abszolút Szabadság), Spanda (Vibráció), esszenciális természet, az Úr, a Valódi 'Én', stb. Amikor belefutsz ezekbe a szavakba, emlékezz, hogy mindegyikük általánossában a Végső Valóságra vonatkozik. Igen, vannak technikai részletek, amik megemlíthetők mindegyikkel kapcsolatosan, de nem akartam most részletezni, ahogy írtam is az előbb, mert ezeknek a kifejezéseknek a különbségei bonyolult témakör.

Most, ahhoz, hogy elérd a gondolatmentes állapotot (kivéve a Spanda gondolatát, nyilván), két lehetőséged van: (1) Erőfeszítést teszel számos meditációs technikával hosszú időn át, vagy (2) Éberré válsz, amikor különleges élethelyzetek automatikusan feloldják a gondolatokat. Ez az aforizma. Eme 22. aforizma kifejti neked a második opciót. Természetesen, ezek a különleges helyetek 'niyata-k' vagy számuk korlátozott, ahogy azt a kommentátor is jelzi. Így, a Spanda kincse, a Végső Valóság kincse, saját esszenciális természeted kincse, megmarad nyitva és vágyottan (vagyis számodra nyitva) ezekben a különleges pillanatokban. Ám nyilvánvaló, hogy ahhoz, hogy ezekből a legtöbbet ki tudd hozni egy yogī-nak kell lenne, aki éber a Spanda-ra, vagy csupán egyszerűen rendkívül mérges leszel, elégedett vagy örömteli, stb., mint bármilyen más közönséges személy. Majd a végén a kommentátor jelzi, hogy 'először' ezeket a különböző állapotokat ezekben a speciális élethelyzetekben az ilyen yogī erőfeszítésének köre alkotja. Miért? Mert gyorsabb az, amikor az élet állítja le az elmédet, mint az, amit elérhetsz millió órányi meditációval. Ez tehát érthető!Return

2 Kifejtettem ez az első megjegyzésben, de hadd tegyem hozzá a nem-yogī esetét: 'Ők megmaradnak káprázatban'. A káprázat a tamoguṇa jellemzője és ezért az súlyosan töltve van sötétséggel és tudatlansággal. Ám mi a 'káprázat' jelentése ebben a kontextusban? Például amikor teljes mértékben dühös vagy, ebben a pillanatban őrültnek érzed magad. Ez egy ideiglenes őrület és ha birtoklod a figyelem kincsét akkor tudod, hogy amit mondok, igaz és pontos, tekintve a haraggal kapcsolatos leírásomat. Mindenesetre, nem tudod abbahagyni... ez a káprázat. Vagy még tisztábban, amikor az életedért futsz, mert egy nagy hurrikán éri el a házadat, szintén káprázol, mert befed a tudatlanság, lehetősége nélkül annak, hogy bármi mást tegyél. Más szavakkal, teljes mértékben hatalmába kerít egy külső faktor és egy elme, ami abszolút képtelen más módon reagálni. A teljes pánik, karöltve a teljes védtelenséggel belül. Ez itt szintén káprázat.Return

3 És a Spanda maradéktalanul stabil ezekben az állapotokban, mert azok erővel állítják le az elmét. Amikor az elme elment, a Spanda princípium erőssé válik. Egyszerű megérteni

Amikor rendkívül mérges vagy, akkor az erők csoportja, amiknek aspektusa a fény sugarai, introvertálttá válnak az istenség ereje által, minek neve 'a teljes megsemmisítés vágya'. És mindig azt mondom 'erő' (śakti) és nem energia, mert egy energia ltéezhet saját intelligenciája nélkül, pl.: elektromosság. De ezzel szemben, minden erő intelligens 'saját magától'. Ha ebből arra a következtetésre jutsz, hogy minden erő egy intelligens energia, akkor az remek. A Trika-ban, minden ilyen intelligens energia (erők) úgy vannak leírva egy személyben, mint istenek és istennők. Ebben az esetben, az úrnő neve 'a teljes megsemmisítés vágya'. Csak nem egész életedet egy börtönben töltötted, akkor tudod, hogy mi a düh és azt is érted, hogy az ekkor benned működő erő neve is teljességel korrekt. Kṣemarāja két példát ad a rendkívül düh feltárulására, amikor látsz valakit, aki nem sokkal azelőtt megsebesített és miután hallassz szavakat az ellenségtől, ami miatt nagy dühvel kívánsz rátámadni. OK, ez elég tiszta, nem?

Amikor rendkívül örömteli vagy, például miután láttad arcát az imádott nőnek, akiért már hosszú ideje epekedsz (kérlek emlékezz, hogy a kommentátor férfi) ; ilyen körülmények között, eluralkodik rajtad az úrnő, kinek neve 'teljes vágyódás'. Ha éber vagy a Spanda-ról, mint a Szemlélő, Tapasztaló ebben a pillanatban, akkor elmerülhetsz saját esszenciális természetedben, ami csupán Tudatosság és Gyönyör.

Amikor maradéktalanul bizonytalan van, nem tudod mit tegyél, mi legyen a következő lépés, vagyis amikor bérgyilkosok vesznek körül és nincs látható kiút; ebben a pillanatban maradéktalanul benne állsz a Spanda-ban. Vagy, egy másik szituáció, amikor futsz az életedért, vagyis amikor üldöz egy megvadult elefánt, és te rohansz nagyon gyorsan az erőfeszítés úrnője miatt, miközben az elméd teljesen leállt. Ebben a pillanatban szintén, a Spanda princípium erős benned. Kṣemarāja ad további példákat is rettenetes szituációkról, ahol a gondolataid erővel megszűnnek. Mindez, ahogy korábban utaltam rá, nagyon könnyen megérthető.Return

4 Két lehetőség van a Saṁsāra-ból (soha véget nem érő nyomorúsággal teli kötöttség) való kilépésre (1) Saṅkoca (szó szerint korlátozódás) és (2) Vikāsa (szó szerint kitárulás).

Az első módszer vagy technika által korlátozod magad, mint egy teknős ahogy korlátozza visszahúzza végtagjait a páncéljába. Más szavakkal, teljes mértékben visszavonod még az utolsó mentális aktivitásodat is (amit először egy sokkoló külső faktor von vissza). Kṣemarāja ezt a módszert akkor ajánlja, amikor rendkívül mérges vagy kétségbeesett vagy.

A második módszer vagy technika, önmagad kiterjesztése, mint amikor egy sas kiterjeszti szárnyait támadás előtt. Dióhéjban, növeled az állapotot, amiben már eleve benne vagy, növeled az aktivitásáat az elmédnek, ami ebben a pillanatban működik. Kṣemarāja akkor ajánlja ezt a módszert, amikor maradéktalanul elégedett, örömteli vagy vagy amikor az életedért futsz. Hogy még egyszerűbb legyen. Ha nagyon elégedett vagy örömteli vagy valami miatt még örömtelibb leszel, mint azelőtt (vagyis erővel növeled az öröm állapotát), vagy ha gyorsan futsz és nagyon félsz, miközben menekülsz valami veszélyes helyzet elől, (pl.: egy épület éppen rád akar dőlni földrengés közben), akkor erőt veszel magadon és még gyorsabban futsz és még gyorsabban félsz.

Bármelyik technika vagy módszer által megmenekülsz a Saṁsāra-tól és belépsz a Spanda (Tudatosság és Gyönyör) birodalmába, mivel szüntelen készen állsz arra, hogy ebben a pillanatban a Spanda princípiumot megragadd. Összességében ez jelzi, hogy egy komoly yogī vagy, aki szüntelen éber ezeknek a pillanatoknak a felismerésére, amikor is a Spanda feléd fordul, vagyis amikor a Spanda elérhetővé válik számodra. Ha nem ilyen yogī vagy, akkor a speciális szituáció úgy kerül tapasztalásra, mint bármilyen közönséges ember esetében, vagyis örömteli lesz, vagy félelemmel teli, stb. Tehát a különbség a yogī-k és a közönséges emberek közt az, hogy előbbi éber a Spanda princípiumra abban a pillanatban, amikor az megnyilatkozik számára, utóbbi viszont egyszerűen csak merő külső faktorként tapasztalja azt, ami egyszer kellemes máskor pedig kellemetlen. Van egy nagy szakadék eme két létező típus közt: yogī és hétköznapi, közönséges ember.

Majd, hogy befejezze kommentárját a 22. aforizmához, Kṣemarāja idézett három stanzáját a Vijñānabhairava-nak, ami nagyon könnyen érthető és nem igényel kifejtést vagy megjegyzést a részemről.Return

fel


 Aforizmák 23-25 és az I. Fejezet vége

एवमेतास्ववस्थासूक्तयुक्त्या प्रथमं स्पन्दशक्तिं परिशील्य तदनु तामेवानुसन्दधत्सर्वास्ववस्थासु तद्दार्ढ्यानुप्रवेशमयीं जीवन्मुक्ततामाहरेत्सततोद्युक्त इत्युपदिशति


यामवस्थां समालम्ब्य यदयं मम वक्ष्यति।
तदवश्यं करिष्येऽहमिति सङ्कल्प्य तिष्ठति॥२३॥
तामाश्रित्योर्ध्वमार्गेण चन्द्रसूर्यावुभावपि।
सौषुम्नेऽध्वन्यस्तमितो हित्वा ब्रह्माण्डगोचरम्॥२४॥
तदा तस्मिन्महाव्योम्नि प्रलीनशशिभास्करे।
सौषुप्तपदवन्मूढः प्रबुद्धः स्यादनावृतः॥२५॥


अयं शङ्करात्मा स्वभावो यन्मम वक्ष्यत्यभिव्यक्तं सद् यच्चिदानन्दघनमनुभूतपूर्वं स्वरूपं मां विमर्शयिष्यति तदवश्यमहं करिष्ये बहिर्मुखतां हित्वा तत्प्रवण एव भविष्यामीति सङ्कल्प्य निश्चित्य यामतिक्रोधाद्यवस्थास्वनुभूतचरीं चिदानन्दघनां स्पन्दात्मिकामवस्थामवलम्ब्य प्राप्यत्वेनाभिसन्धाय तिष्ठति शमितविकल्पगतिमविकल्पामवस्थामविचलत्वेन भजते यो योगी तदीयां तामवस्थां समाश्रित्य चन्द्रसूर्यावपानः प्राणश्चोभावपि हृदयभूमौ मिलित्वा युगपदेव सौषुम्नेऽध्वनि ब्रह्मनाड्यामूर्ध्वमार्गेणोदानपथेनास्तमितः शाम्यतः कथं ब्रह्माण्डलक्षणं गोचरं हित्वा ब्रह्मबिलाधिष्ठातृब्रह्माधिष्ठितमण्डं मुक्त्वोर्ध्वकवाटान्तां देहव्याप्तिं त्यक्त्वा तदा चोल्लङ्घितदेहव्याप्तिकेऽत एव प्रकर्षेण लीनावुक्तरूपौ शशिभास्करौ यत्र तस्मिन्महाव्योम्नि निःशेषवेद्योपशमरूपे परमाकाशे प्राप्तेऽपि यः शिथिलप्रयत्नतया खेचर्याद्यात्मना गुणादिस्पन्दनिःष्यन्देन व्यामोहितत्वात्सौषुप्तपदवद्भवति सौषुप्तेन च सुप्तमप्युपलक्षितं तेन च स्वप्नसुषुप्तवद् यः शून्यादिभूमिमेवाधितिष्ठति स योगी सम्यगनभिव्यक्तस्वस्वभावो मूढ इत्युच्यते। यथोक्तं श्रीभट्टकल्लटेन

यां स्पन्दात्मिकामवस्थामवलम्ब्य।

इति योगिनः। इति च

यस्य स्वस्वभावाभिव्यक्तिर्न सम्यग्वृत्ता स स्वप्नादिना मुह्यमानोऽप्रबुद्धो निरुद्धः स्यात्।

इति। यस्तु तत्रापि प्रयत्नपाटवादुद्यन्तृताबलात्क्षणमपि न शिथिलीभवति स तमसानभिभूतत्वाच्चिदाकाशमयत्वेनैवावस्थितः प्रबुद्ध उच्यतेऽत एव सततोद्योगवतैव योगिना भवितव्यम्— इत्यादिष्टं गुरुभिरिति शिवम्॥२५॥

इति श्रीमहामाहेश्वराचार्यक्षेमराजानकनिर्मिते स्पन्दनिर्णये स्वरूपस्पन्दः प्रथमो निःष्यन्दः॥१॥

Evametāsvavasthāsūktayuktyā prathamaṁ spandaśaktiṁ pariśīlya tadanu tāmevānusandadhatsarvāsvavasthāsu taddārḍhyānupraveśamayīṁ jīvanmuktatāmāharetsatatodyukta ityupadiśati


Yāmavasthāṁ samālambya yadayaṁ mama vakṣyati|
Tadavaśyaṁ kariṣye'hamiti saṅkalpya tiṣṭhati||23||
Tāmāśrityordhvamārgeṇa candrasūryāvubhāvapi|
Sauṣumne'dhvanyastamito hitvā brahmāṇḍagocaram||24||
Tadā tasminmahāvyomni pralīnaśaśibhāskare|
Sauṣuptapadavanmūḍhaḥ prabuddhaḥ syādanāvṛtaḥ||25||


Ayaṁ śaṅkarātmā svabhāvo yanmama vakṣyatyabhivyaktaṁ sad yaccidānandaghanamanubhūtapūrvaṁ svarūpaṁ māṁ vimarśayiṣyati tadavaśyamahaṁ kariṣye bahirmukhatāṁ hitvā tatpravaṇa eva bhaviṣyāmīti saṅkalpya niścitya yāmatikrodhādyavasthāsvanubhūtacarīṁ cidānandaghanāṁ spandātmikāmavasthāmavalambya prāpyatvenābhisandhāya tiṣṭhati śamitavikalpagatimavikalpāmavasthāmavicalatvena bhajate yo yogī tadīyāṁ tāmavasthāṁ samāśritya candrasūryāvapānaḥ prāṇaścobhāvapi hṛdayabhūmau militvā yugapadeva sauṣumne'dhvani brahmanāḍyāmūrdhvamārgeṇodānapathenāstamitaḥ śāmyataḥ kathaṁ brahmāṇḍalakṣaṇaṁ gocaraṁ hitvā brahmabilādhiṣṭhātṛbrahmādhiṣṭhitamaṇḍaṁ muktvordhvakavāṭāntāṁ dehavyāptiṁ tyaktvā tadā collaṅghitadehavyāptike'ta eva prakarṣeṇa līnāvuktarūpau śaśibhāskarau yatra tasminmahāvyomni niḥśeṣavedyopaśamarūpe paramākāśe prāpte'pi yaḥ śithilaprayatnatayā khecaryādyātmanā guṇādispandaniḥṣyandena vyāmohitatvātsauṣuptapadavadbhavati sauṣuptena ca suptamapyupalakṣitaṁ tena ca svapnasuṣuptavad yaḥ śūnyādibhūmimevādhitiṣṭhati sa yogī samyaganabhivyaktasvasvabhāvo mūḍha ityucyate| Yathoktaṁ śrībhaṭṭakallaṭena

Yāṁ spandātmikāmavasthāmavalambya|

iti yoginaḥ| Iti ca

Yasya svasvabhāvābhivyaktirna samyagvṛttā sa svapnādinā muhyamāno'prabuddho niruddhaḥ syāt|

iti| Yastu tatrāpi prayatnapāṭavādudyantṛtābalātkṣaṇamapi na śithilībhavati sa tamasānabhibhūtatvāccidākāśamayatvenaivāvasthitaḥ prabuddha ucyate'ta eva satatodyogavataiva yoginā bhavitavyam— Ityādiṣṭaṁ gurubhiriti śivam||25||

Iti śrīmahāmāheśvarācāryakṣemarājānakanirmite spandanirṇaye svarūpaspandaḥ prathamo niḥṣyandaḥ||1||


Így (evam), (most) a szerző --Vasugupta-- megtanítja (iti upadiśati), hogy először kontemplálván (prathamam... pariśīlya) a Spanda (spanda) erejére (śaktim) ezekben az állapotokban (etāsu avasthāsu), az említett eszközzel --technikával-- (ukta-yuktyā), (és) az után (tadanu), és Arra --Spanda-ra-- (tām eva) irányuló állandó éberséggel (anusandadhat) minden állapotban (sarvāsu avasthāsu), az, aki szüntelen kész arra, (hogy megragadja a Spanda princípiumot) (satata udyuktaḥ), elnyeri (āharet) az életben való felszabadulást (jīvat-muktatām), ami Annak stabilitásába --a Spanda stabilitásába-- (tad-dārḍhya) való behatolásából (anupraveśa) áll (mayīm), (vagyis, ő megtapasztalja, hogy a Spanda eme állapota maradéktalanul stabil és áthat mindent)1 :


Megragadva (samālambya) e (yām) (Spanda) (legmagasabb) állapotát (avasthām), (a nagy Yogī) szilárd marad (tiṣṭhati) és ezt gondolja (saṅkalpya) :"Bármit is (yad) mondjon (vakṣyati) nekem (mama) ez az (Én) (ayam), azt (tad) bizonyosan (avaśyam... iti) meg fogom tenni (kariṣye-aham)"||23||
Menedéket véve (āśritya) eme (Spanda legmagasabb állapotában) (tām), mind (ubhau) a hold --azaz apāna-- (candra) (és) a nap --azaz prāṇa-- (sūryau api), (találkozik) a Suṣumnā folyamában (sauṣumne-adhvani) (, felemelkedvén) a felfelé szálló (ūrdhva) úton (mārgeṇa) (és) eldobva (még) (hitvā) Brahmā tojásának (brahmāṇḍa) körét (is) (gocaram), (végül) mindkettő feloldódik --véget ér-- (astam itaḥ)||24||
Majd (tadā), a hold --azaz apāna-- (śaśi) (és) a nap --azaz prāṇa-- (bhāskare) újra feloldódik (pralīna) e (tasmin) Nagy (mahā) Éterben (vyomni). (A részlegesen felébredett számára, ez az állapot olyan,) mint (vat) a mély-alvás (sauṣupta) állapota (pada), (és így) káprázatban (mūḍhaḥ) marad (syāt). (Habár a Yogī, aki) nem fedett (a tudatlanság sötétségével) (anāvṛtaḥ) megmarad (syāt) felébredve és megvilágosodva (prabuddhaḥ) (ebben a bizonyos állapotban)||25||


Megragadván (avalambya) a Spanda (spanda-ātmikām) eme (yām) (legfőbb) állapotát (avasthām), ami korábban tapasztalásra került (anubhūta-carīm), (mint) egy összetett egysége (ghanām) a Tudatosságnak (cid) és Gyönyörnek (ānanda) a rendkívüli düh (atikrodha), stb. (ādi) állapotai közben (avasthāsu) - (vagy szintén,) egyetértve azzal (abhisandhāya), (hogy a Spanda eme korábban tapasztalt állapota, stb.) valami, ami megéri a realizációt (prāpyatvena) -, egy ilyen (Nagy) Yogī (yaḥ yogī) megmarad szilárdan (tiṣṭhati) -vagyis határozottan elmerül (avicalatvena bhajate) egy állapotban (avasthām) gondolatok nélkül (avikalpām), vagyis (egy állapotban), ahol a gondolatok mozgása (vikalpa-gatim) feloldódott (śamita) - úgy látva (iti saṅkalpya) -vagyis eldöntve (iti niścitya), hogy- ez az (Én) (ayam), kinek esszenciális természete (sva-bhāvaḥ) -ami Śaṅkara --Śiva egy jelzője-- (śaṅkara-ātmā) -, akármit is (yad) mondjon (vakṣyat) nekem (mama) - (más szavakkal,) akármről (yad) is tesz éberré (mām vimarśayiṣyati) a korábban tapasztalt (anubhūta-pūrvam) esszenciális természet (sva-rūpam), ami (most) (sat) feltárult vagy megnyilvánult (abhivyaktam) (, mint) egy összetett egysége (ghanam) a Tudatosságnak (cid) (és) Gyönyörnek (ānanda) -, azt (tad) bizonyosan (avaśyam) meg fogom (aham) tenni (kariṣye) -vagyis feladván (hitvā) a kifelé fordultságot (bahirmukhatām), annak (tad) szentelem magam (pravaṇaḥ eva bhaviṣyāmi) 2 . Menedéket véve (samāśritya) az ő --a fenséges Yogī-é-- (tadīyām) (Spanda-jának) eme (legfőbb) állapotában (tām-avasthām), a hold és a nap (candra-sūryau) -mind (ubhau api) az apāna (apānaḥ) és (ca) a prāṇa (prāṇaḥ) -, találkoznak (militvā) a szív (hṛdaya) szintjén (bhūmau), vagyis (összekapcsolódnak) egyidejűleg (yugapad eva) a Suṣumnā (sauṣumne) útján (adhvani) -a Brahmanāḍī-ban (brahma-nāḍyām) -, (és ezután, felemelkedvén) a felfelé szálló (ūrdhva) úton (mārgeṇa) -az udāna útján keresztül (udāna-pathena) - mindketten (végül) feloldódnak (astam itaḥ), (dióhéjban,) mindketten véget érnek (śāmyataḥ). Hogyan (szűnnek meg mindketten) (katham) ? Eldobván (hitvā) Brahmā' tojásának (brahma-aṇḍa) körét (gocaram) ; (vagyis,) elhagyva (muktvā) a tojást --a fizikai testet, ebben a kontextusban-- (aṇḍam), amit Brahmā (brahma) ural (adhiṣṭhitam), aki (szintén) uralkodó istene (adhiṣṭhātṛ) a Brahmabila-nak (vagy Brahmarandhra-nak) --szó szerint Brahmā bila-ja/randhra-ja vagyis (lyuka), ami a fej koronájának tetején található-- (brahma-bila) ; (vagy más szavakkal,) megszűntetve (tyaktvā) a fizikai test (deha) áthatását (vyāptim) egészen (antam) a felső kapuig --vagyis Brahmarandhra-- (ūrdhva-kavāṭa)3 . És (ca) ezután (tadā), ezért (atas eva), a hold és a nap (śaśi-bhāskarau), miknek formája vagy természete (rūpau) már említve lett (ukta) --vagyis apāna ésprāṇa--, teljesen elmerül (prakarṣeṇa līnau) ebben (tasmin) a Nagy Éterben (mahā-vyomni), ami (yatra) transzcendálja --szó szerint túl hat rajta-- (ullaṅghita... vyāptike) a testet (deha). Amikor a Legfőbb Éter, amiben minden tudható megszűnik, eléretik (niḥśeṣa-vedya-upaśama-rūpe parama-ākāśe prāpte api), eme yogī (saḥ yogī) -kinek esszenciális természete (sva-sva-bhāvaḥ) nem nyilvánította meg magát teljesen (samyak-anabhivyakta) -, úgymond (ucyate) 'káprázatban van' (mūḍhaḥ), aki (yaḥ) elengedte erőfeszítését (śithila-prayatnatayā), megmarad (bhavati), mint (vat) a mély-alvás (sauṣupta) állapotában (pada), lévén homályban van (vyāmohitatvāt) a Spanda (spanda) kiterjedéseivel (niḥṣyandena), mint a Prakṛti minőségei (guṇa), stb. (ādi), miknek esszenciája --ezeknek a kiáradásoknak-- (ātmanā) a Khecarī (khecarī), stb. (ādi). És (ca) a 'sauṣupta' szóval (sauṣuptena), (a jelentés) 'supta' vagy 'alvás' --álom állapot-- (suptam) szintén (api) bele van foglalva (upalakṣitam). Ez okból kifolyólag (tena ca), (mint egy tudatlan yogī), aki (yaḥ) (megmarad), mint (vat) álomban (svapna) (vagy) mély alvásban (suṣupta), (valójában) eléri (adhitiṣṭhati) az üresség (śūnya), stb. (ādi) szintjét (bhūmim)4 |

Ahogy (yathā) az ki lett mondva (uktam), a legnagyobb tiszteletre méltó Kallaṭa által (śrī-bhaṭṭa-kallaṭena), a (Nagy) Yogī esetében (yoginaḥ) :

"Megragadván (avalambya) eme (yām) Spanda (spanda-ātmikām... iti) állapotát (avasthām)"||

És szintén (ca) (a részlegesen felébredett yogī esetében) :

"(Eme Nagy Éterben, ahol a hold és a nap megszűnik,) a nem felébredett (aprabuddhaḥ), kinek (yasya) nem teljesen nyilvánult/tárult fel (na samyak vṛttā-abhivyaktiḥ) saját (sva) esszenciális természete (sva-bhāva), tudatlanná válik (muhyamānaḥ) az alvás, stb. által (svapna-ādinā) és korlátolt (niruddhaḥ... iti) marad (syāt) (a Nagy Éterbe való belépés tekintetében)5 "||

Bár (tu) az (saḥ), aki (yaḥ) az intenzív (pāṭavāt) erőfeszítés (prayatna) (és) a felemelkedés ereje (balāt) miatt (udyantṛtā), nem lazít (törekvésén) (api na śithilī-bhavati) egy pillanatra sem (kṣaṇam), úgymond (ucyate) prabuddha --vagyis suprabuddha, ebben a kontextusban, vagy teljesen felébredett-- (prabuddhaḥ) ; (és) mivel őt nem győzi le (anabhibhūtatvāt) a tudatlanság sötétsége (tamasā), ő megmarad (avasthitaḥ) a Tudatosság (cit) (Nagy) Éterével (ākāśa) azonosnak (mayatvena eva). Ezért (atas eva), erősen ajánlott (ādiṣṭam) a Guru --vagyis Vasugupta, a Spandakārikā-k szerzője-- által (gurubhiḥ), hogy a yogī szüntelen tegyen erőfeszítést (satata-udyogavatā eva yoginā bhavitavyam iti). Jöjjön jólét minden létező számára (iti śivam) !6 ||25||

Itt ér véget (iti) az első (prathamaḥ) fejezet (niḥṣyandaḥ) (, melynek neve) Spanda (spandaḥ), mint az egyén saját természete (sva-rūpa), a Spandanirṇaya-ban (spanda-nirṇaye), mit a kiváló (śrī) Kṣemarājānaka --Kṣemarāja-- (kṣema-rājānaka) alkotott (nirmite), (ki) spirituális tanító (ācārya) (és) Maheśvara, a Nagy Úr --Śiva jelzője-- nagy (mahā) imádója (māheśvara)||1||

1 Most a Spandakārikā-k szerzője kifejti, hogy mi történik a yogī-val, aki szüntelen készen áll, hogy megragadja a Spanda princípiumot, végül sikeresen belép a magasabb Tudatosság birodalmába. Az által, hogy először éberré válik a Spanda-ról a fent említett szituációkban, majd a yogī ezt követően folytatja azzal, hogy megtartja a Spanda-t minden állapotban (nem csupán az élet említett különleges helyzetei közben). Végül, amikor teljesen realizálja, hogy eme bizonyos Sapanda szüntelen szilárd minden állapotban, eléri a Felszabadulást és jīvanmukta-vá vagy életében felszabadulttá válik.Return

2 Először, Kṣemarāja kommentálja a 23. aforizmát. Miután eme Nagy Yogī megtartotta a Spanda-t, amit korábban a Tudatosság és Gyönyör (azaz Szabadság) egy összetett egységeként tapasztalt, amikor rendkívül mérges, örömteli, stb. volt, és aztán megérkezett a konklúzióhoz, hogy (a Szabadság tapasztalata miatt), hogy a Spanda-t megéri realizálni, megmarad gondolatmentesen (Śāmbhavopāya-ban) tudván azt, hogy bármit is mondjon neki a Legfőbb Én, vagyis bármit is parancsoljon neki saját esszenciális természete, telve Szabadsággal, azt fogja tenni. Ebben a pillanatban, mindennek Énje (Paramaśiva, saját esszenciális természete), éberré teszi valamiről, amit sosem vett észre korábban és a Nagy Yogī, minden erejével az Ő vágyának kielégítésének szenteli magát. Úgy teszi ezt, hogy felad minden kifelé fordultságot (bahirmukhatā), azaz, felold minden érdeklődést a külső dolgokkal kapcsolatosan és elhivatottá válik, hogy kizárólag a Legfőbb Ént tegye elégedetté.Return

3 Most, Kṣemarāja kommentálja a 24. aforizmát, vagyis a folyamatot, amit a Nagy Yogī tapasztal, amint belépett a gondolatmentességbe. Ez a folyamat tarthat másodpercekig, napokig vagy hetekig vagy akár hónapokig is. Az Ő Akaratától függ, hogy felgyorsítja a folyamatot vagy lelassítja. Tehát, amikor a Nagy Yogī behatol a gondolatmentességbe (a Śāmbhavopāya királyságába), apāna-ja (életenergia, mely minden belégzésnél belép a testbe) és prāṇa (életenergia, mely minden kiégzésnél kilép a testből), és folyamodván a Spanda legfőbb állapotához, mely jelen van eme nagyon különleges személyben, találkoznak a szívnél. A szív itt nem az Anāhatacakra, de főleg nem a fizikai szívet jelenti. Nem, a hṛdaya (szív) szó itt 'a középpontot' jelenti. És a Suṣumnā, a finom csatorna, ami végigfut a Mūlādhāracakra (a gerincoszlop tövében) fel a Brahmarandhra-ig a Sahasrāracakra-ban (a fej koronájában), a valód középpont ebben a kontextusban, mert az életben való felszabadulás állapotához tartozó kritikus spirituális folyamatok kifejlődése itt, a Suṣumnā-ban történik meg. De a Suṣumnā három koncentrikus csőből áll: (1) Tāmasasuṣumnā, (2) Vajra vagy Vajriṇī, és (3) Brahmanāḍī. Az első cső színe vörös, a második arany és a harmadik fehér. Kṣemarāja meghatározza, hogy az apāna és prāṇa találkozása a legbelső csőben, vagyis a Brahmanāḍī-ban történik meg.

Később, a két életenergia felemelkedik a felfelé szálló úton, vagyis az udāna útján. Öt fő életenergia van: prāṇa (vöröses narancs), apāna (sárga), samāna (zöld), udāna (lilás kék) és vyāna (rózsaszín). Általánosságban, a prāṇa és apāna átalakul samāna-vá a köldök síkján, majd a samāna udāna-vá válik, miközben emelkedik a köldöktől és végül az udāna vyāna-vá alakul, amikor eléri a Brahmarandhra-t. Nyilvánvaló, hogy sem Vasugupta, sem Kṣemarāja nem megy bele részletekbe efféle átalakulásokkal kapcsolatosan. Ehelyett, ők közvetlenül vagy közvetett módon, de azt mondják, hogy a prāṇa és apāna, amik haladnak a Brahmanāḍī-n keresztül a Brahmarandhra-ig és végül, miután elhagyják a Brahmarandhra-t (és a fizikai testet természetesen), mindketten feloldódnak (véget érnek) a Nagy Éterben..., nos, Vasugupta nem tudta ezt elmondani a Nagy Éterről a 24. aforizmában, mert a versmérték nem engedte meg neki ezt itt (nem marad hely). Befejezi a jelentést a 25. aforizmában tehát. Mindenesetre, az udāna említésével, Kṣemarāja finoman szóba hozta a transzformálódást, amiről beszéltem

A Brahmarandhra vagy Brahmabila egy lyuk (randhra vagy bila), ami a Sahasrāracakra kellős közepén található a fej koronájában. Számos misztikus folyamat történik itt, végül mindkét életenergia elhagyja a test körét és belép a Nagy Éterbe. A Nagy Éter (Mahāvyoma vagy Mahākāśa) tizenkét ujjnyival a szemöldökközép felett található a fej felett lebegve. Amikor ezek az életenergiák megérintik a Nagy Étert, a Turyātīta (a Negyediken túli állapot) szabadul fel. A Turyātīta elérkezésével a Felszabadulás is elérkezik. A Felszabadulás közben a Nagy Yogī a Legmagasabb Tudatosság végtelen terében nyugszik, teljesen egyedül az Ő Ragyogásában. Ez az állapot Parāvāk (a Legfőbb Beszéd) néven is ismert. A Felszabadulás előtt, az univerzum sokarcúnak tűnik és tele különböző létezőkkel, de a Felszabadulás közben az univerzum eltűnik és a Nagy Yogī felismeri, hogy teljesen egyedül van. Ezután, a Nagy Éter állapota visszahúzódik és helyét átveszi a Turya. Miközben a Yogī a Turya felé mozog (a Negyedik állapot, melyben a Szubjektum teljességgel feltárul és realizálásra kerül még az ébrenlét, álom és mély-alvás közben is), az univerzum elkezd a Szabadság egy összességeként látszani és nem egy külső valóságként, tele különböző realitásokkal. Lehetetlen ezeket szavakba foglalni. A hagyományos tanítások szerint, a Yogī felszabadult marad a Turya-ban, a Turyātīta újbóli elérkezéséig, amikor fizikai teste elhull (amikor meghal). Miért nem képes Turyātīta-t tapasztalni fennmaradó életében a Felszabadulás után? Egyszerűen azért, mert a Turyātīta annyira kolosszális, hogy összeroppantja a fizikai testet, ha tovább marad néhány másodpercnél. 'Minden' Létezés a szegény fizikai testre összpontosul, ami küszködik, hogy a folyamatot túlélje.

Ezzel szemben, a Turya állapota bár nagyon erős, tolerálható a fizikai test elhagyása nélkül, mert szimplán feladja azt, hogy túlélje. A fizikai testnek mindig van egy kapaszkodója az 'élethez', de amikor szembe néz a Turyātīta-val, ez a kapaszkodó nem elég erős, az intenzitás miatti különbség végett.Return

4 Most Kṣemarāja a 25. aforizmát kommentálja. Ebben az aforizmában, ki van mondva, hogy az apāna és prāṇa végül belép a Nagy Éterbe, és ez az állapot olyan, mint a mély-alvás a részlegesen felébredett számára (prabuddha), de a suprabuddha vagy tökéletesen felébredett számára (akit Vasugupta itt prabuddha-nak nevez... amit zavart eredménye, természetesen) nem tapasztal mély-alvást. Hanem a suprabuddha éber marad és megvilágosodott. Mi ez? Kifejtem most:

Említi a prabuddha-t vagy részlegesen felébredettet, aki egy yogī, kinek apāna-ja és prāṇa-ja elkezdett visszahúzódni a Nagy Éterbe, de erőfeszítésein lazított. Következésképpen, mivel nem eltökélt, hogy elérje a Legfőbb Célt, nem nyer bejutást a Fény Királyságába és ennek eredményeképpen, ő belép a mély-alvás állapotába. Kṣemarāja kifejti ugyanezt a dolgot, de azt mondja, hogy 'a yogī, kinek esszenciális természete nem nyilvánította meg magát teljesen' ahelyett, hogy 'nem nyer bejutást a Fény Királyságába'. És mivel ő nem képes belépni a Legfőbb Fénybe (Spanda), beleesik (Māyā) sötét tudatlanságába. Másik módja kifejteni ezt a 'megtagadást' a biztosíték analógiája. Amikor a feszültség túl magas, a biztosíték kimegy és az egész ház sötétbe borul.

És ez a prabuddhayogī úgy is nevezett, mint 'tudatlan vagy káprázat alatt álló' (mūḍhaḥ -a 'muh' gyökből - tudatlannak lenni, homályban lenni, stb.). Mi által tudatlan vagy becsapott? 'Moha' által (káprázat). És mi a Moha? Egy másik neve Māyā-nak. Mostmár tiszta, ugye?

És Māyā saját keblében minden tattva-val a 7.-től a 36.-ig. Nos, ez a szerencsétlen prabuddhayogī, mivel lazított erőfeszítésén, a Spanda kiterjedései által becsapottá válik, mert azok Māyā-ban birodalmában vannak (vagyis a Prakṛti minőségei, mint sattva, rajas, tamas). És ezeknek a csalóka kiterjedéseknek az esszenciája a jól ismert Khecarī, Gocarī, Dikcarī és Bhūcarī úrnők, amit kifejtettem részletesen a 20. aforizma 3. megjegyzésében. Kṣemarāja hozzáteszi, hogy 'mély-alvás' (álomtalan alvás), mely tartalmazza a közönséges álvást is, amiben álmok vannak. Ám túl ezeken a részleteken, a végső jelentés az, hogy a prabuddha vagy részlegesen felébredett megmarad egy üres állapotban, mert nem képes élvezni saját esszenciális természetének Nektárját. Tovább kell folytatnia erőfeszítéseit (miután elhagyta az ürességet), hogy elérje a Végső Valóságot, és erőfeszítését fenntartva suprabuddha-vá vagy tökéletesen felébredetté váljon. Kṣemarāja nem határozza meg mi történik a suprabuddha-val a szövegnek ezen résztén (ám megteszi eme hároma forizma kommentárjának végén).Return

5 Kṣemarāja idéz két szakaszt a bölcs Kallaṭa-tól (Vasugupta fő tanítványa, aki a híres Vṛtti avagy a Guru-jának Spandakārikā című művének Kommentárja) azért, hogy bemutassa, kommentárja helytálló. A második kidézetben hozzátettem zárójelben az elejéhez, hogy: 'Eme Nagy Éterben, ahol a hold és a nap megszűnik'. Miért? Mert ez az, amit Kallaṭa írt a kommentárban, de Kṣemarāja nem említette. Kallaṭa teljes mondata, hogy jobban értsd, amit mondok:

तस्मिन्महाव्योम्नि प्रत्यस्तमितशशिभास्करे यस्य स्वस्वभावाभिव्यक्तिर्न सम्यग्वृत्ता स स्वप्नादिना मुह्यमानोऽप्रबुद्धो निरुद्धः स्यात्। - "Tasminmahāvyomni pratyastamitaśaśibhāskare yasya svasvabhāvābhivyaktirna samyagvṛttā sa svapnādinā muhyamāno'prabuddho niruddhaḥ syāt|" - "A Nagy Éterben (tasmin mahā-vyomni), ahol a hold és a nap megszűnik (pratyastamita-śaśi-bhāskare), a nem felébredett (aprabuddhaḥ), kinek (yasya) nem teljesen nyilvánult/tárult fel (na samyak vṛttā-abhivyaktiḥ) saját (sva) esszenciális természete (sva-bhāva), tudatlanná válik (muhyamānaḥ) az alvás, stb. által (svapna-ādinā) és korlátolt (niruddhaḥ... iti) marad (syāt) (a Nagy Éterbe való belépés tekintetében)".

Mostmár teljesen tiszta..Return

6 Végül Kṣemarāja kifejti a 25. aforizma utolsó szakaszát. Azt mondja, hogy a suprabuddha (tökéletesen felébredett), egyszerűen egy prabuddha (részlegesen felébredett), aki sohasem lazít erőfeszítésén, még egy pillanatra sem, lévén harcol a Felszabadulásért. Ahogy mondtam korábban, Vasugupta a suprabuddha-t prabuddha-nak nevezi ebben a kontextusban, bizonyára azért, hogy megfeleljen a versmértéknek. Sajnos azzal, hogy ezt te tette, egy plusz kavarodást okoz az olvasónak, kiknek intellektusa gyenge és még nem edződött meg a Tantra-k tüzében. Ezért tartsd észben, hogy a 'prabuddha' ebben az aforizmában 'suprabuddha'-t jelent valójában. A tiszteletreméltó Mālinīvijayatantra a lista így néz ki:

 (1) Abuddha (nem-felébredett), (2) Buddha (felébredett), (3) Prabuddha (nagyon felébredett) és (4) Suprabuddha (tökéletesen nagyon felébredett) .

De amíg követem a listát Szanszkritul a fordításaim és kifejtéseim közben, nem követem más nyelven az utolsó két yogī típust tekintve. Ehelyett azt mondom, hogy 'részlegesen felébredett' a 'nagyon felébredett' helyett és 'tökéletesen felébredett' a 'tökéletesen nagyon felébredett' helyett. Atyaég! Micsoda káosz! Remek!

Összességében, a suprabuddha-t nem győzi le a tudatlanság sötétsége (Moha vagy Māyā) és sohasem esik az ürességbe, mint a prabuddha. És mivel megmarad ébernek és megvilágosodottnak még abban a kondícióban is, amiben más gyengébb yogī-k Māyā sötétségébe zuhannak, ő úgymond azonos a Tudatosság Nagy Éterével, ami a Nagy Úr (Paramaśiva). Ez a Felszabadulás a nyomorult kötöttségből, ami tele van véget nem érő fájdalommal

Kṣemarāja azt mondja a kommentája végén, hogy Vasugupta erősen ajánlja minden spirituális törekvőnek, hogy tegyenek erőfeszítést arra, hogy elérjék ezt az isteni állapotot, ami az egyén saját esszenciális természete. Minden lazítás az erőfeszítésen az utolsó szakaszokban könnyedén a Moha sötétségbe való zuhanást eredményezi, lévén az esszenciális természeted, ami a Fény, elutasításra kerül. OK, ezt igen könnyű megérteni mostmár a hosszú kifejtésem után. A többi megértéséhez közvetlen tapasztalás szükséges.Return

fel


 További Információ

Gabriel Pradīpaka

Ezt a dokumentumot Gabriel Pradīpaka, a website egyik társalapítója készítette, aki spirituális guru és aki a Szanszkrit nyelv és a Trika filozófiai rendszerben jártas.

Szanszkrit, Yoga és indiai filozófiával kapcsolatosan, vagy ha csupán hozzászólni, kérdezni szeretnél, esetleg hibára felhívni a figyelmet, bátran lépj kapcsolatba velünk: Ez az e-mail címünk.



Vissza I. 17-21 Fel  Folytatás II. 1-7

Írj kommentet

A kommentáláshoz regisztrálj, és jelentkezz be.