| Töltsd le és telepítsd a nélkülözhetetlen betűtípusokat(s) Hogy megtekinthesd a Szanszkritot annak teljes fényében Olvass Transzliteráció (2) (magyar) hogy teljes mértékben átlásd a transzliterációs rendszert |
Spandanirṇaya (Spanda Nirnaya) 3. Fejezet (aforizmák 1 - 10) - Nem-duális kashmiri Shaivizmus
Normál fordítás
Bevezetés
Ez az első 10 aforizmát tartalmazó oldal a 19 aforizmából, ami a harmadik Fejezetet alkotja (ami a Vibhūtispanda-tól szól, avagy a Spanda-ból feltáruló természetfeletti erőkről). Ahogy azt biztosan tudod, a teljes mű a Spandakārikā-k 53 aforizmájából és a hozzájuk tartozó kommentárból áll.
Természetesen mellékelem az eredeti aforizmákat, amiket Kṣemarāja kommentál. Nem fogom én magam is kommentálni az eredeti aforizmákat és Kṣemarāja kommentárját sem. Néhány megjegyzésben kifejtem a szükséges jelentéseket, amennyiben szükséges.
Kṣemarāja Szanszkritja sötétzöld színnel jelenik meg, míg Vasugupta eredeti aforizmái sötétvörössel. A transzliterációban az eredeti aforizmák színe barna, míg Kṣemarāja kommentárja fekete színnel szedett. A fordításon belül Vasugupta eredeti aforizmái, azaz a Spandakārikā-k, zöld és fekete színnel, valamint Kṣemarāja kommentárja vörös és fekete színnel szerepel.
Olvasd a Spandanirṇaya-t és tapasztald meg a Legmagasabb Ānanda-t vagy Isteni Gyönyört, kedves Śiva.
Fontos: Minden zárójelben írt és dőlt betűvel szedett szöveget én adtam hozzá a fordításhoz, hogy egy bizonyos kifejezés vagy mondat lényegét érthetőbbé tegyem. Minden dupla kötőjellel tagolt szövegrészt (--...--) hasonló módon én adtam hozzá, további tisztázások végett.
A harmadik Fejezet összefoglalása
एवं निमीलनोन्मीलनसमाधिद्वयसमाधेय उभयविसर्गारणीभूतः सुप्रबुद्धताभिव्यक्तये स्पन्दतत्त्वसमावेशो निःष्यन्दद्वयेन निर्णीतः। अथेदानीमेतदवष्टभ्याभ्यासेन परापरविभूत्युदयो भवतीत्यभिधाय सङ्क्षेपेण बन्धमोक्षस्वरूपं निरूप्य प्रथमोपक्रान्तं निगमयति— यथेच्छेत्यादिभिश्चक्रेश्वरो भवेदित्यन्तैरेकोनविंशत्या श्लोकैरनेन विभूतिस्पन्दाख्येन तृतीयनिःष्यन्देन। तत्र श्लोकद्वयेन जाग्रत्सिद्धस्वातन्त्र्यदृष्टान्तपुरःसरं स्वप्नस्वातन्त्र्यम्। एकेन तद्विपर्ययमभिदधता सततोद्युक्ततैवाश्रयणीयेति तात्पर्येणोक्तम्। द्वितयेनाभीष्टवस्तुज्ञानाविर्भावः। एकेन कर्तृशक्त्याविर्भूतिः क्षुधादिजयश्च। एकेन सर्वज्ञताप्राप्तिः। एकेन ग्लानिनाशश्चेत्यष्टके निरूपितम्। ततः स्पन्दात्मन उन्मेषस्यैकेन स्वरूपं लक्षितम्। एकेन परसमाधिविघ्नभूतानां सिद्धीनां हेयतोक्ता। एकेन द्वितीयनिःष्यन्दनिर्णीतविश्वात्मतास्वभावः समावेश उक्तः। ततः समाविष्टतालाभे युक्तिरुक्तैकेन। त्रयेण पशुपाशनिर्णय उक्तः। एकेन स्पन्दतत्त्वस्यैव बन्धमोक्षोभयपदाक्रान्तिरुक्ता। द्वयेनोच्छेद्यत्वेन बन्धस्वरूपमनूदितम्। एकेन तदुच्छित्त्युपायमभिदधतादिसूत्रोक्तार्थो निगमित इति सङ्क्षेपो निःष्यन्दस्य॥
Evaṁ nimīlanonmīlanasamādhidvayasamādheya ubhayavisargāraṇībhūtaḥ suprabuddhatābhivyaktaye spandatattvasamāveśo niḥṣyandadvayena nirṇītaḥ| Athedānīmetadavaṣṭabhyābhyāsena parāparavibhūtyudayo bhavatītyabhidhāya saṅkṣepeṇa bandhamokṣasvarūpaṁ nirūpya prathamopakrāntaṁ nigamayati— Yathecchetyādibhiścakreśvaro bhavedityantairekonaviṁśatyā ślokairanena vibhūtispandākhyena tṛtīyaniḥṣyandena| Tatra ślokadvayena jāgratsiddhasvātantryadṛṣṭāntapuraḥsaraṁ svapnasvātantryam| Ekena tadviparyayamabhidadhatā satatodyuktataivāśrayaṇīyeti tātparyeṇoktam| Dvitayenābhīṣṭavastujñānāvirbhāvaḥ| Ekena kartṛśaktyāvirbhūtiḥ kṣudhādijayaśca| Ekena sarvajñatāprāptiḥ| Ekena glānināśaścetyaṣṭake nirūpitam| Tataḥ spandātmana unmeṣasyaikena svarūpaṁ lakṣitam| Ekena parasamādhivighnabhūtānāṁ siddhīnāṁ heyatoktā| Ekena dvitīyaniḥṣyandanirṇītaviśvātmatāsvabhāvaḥ samāveśa uktaḥ| Tataḥ samāviṣṭatālābhe yuktiruktaikena| Trayeṇa paśupāśanirṇaya uktaḥ| Ekena spandatattvasyaiva bandhamokṣobhayapadākrāntiruktā| Dvayenocchedyatvena bandhasvarūpamanūditam| Ekena taducchittyupāyamabhidadhatādisūtroktārtho nigamita iti saṅkṣepo niḥṣyandasya||
Így (evam), két fejezet által --a Spandakārikā-k I. és II. fejezetei-- (niḥṣyanda-dvayena), a Spanda princípiumban való (spanda-tattva) elmerülés (samāveśaḥ) -ami, --egy ilyen elmerülés-- együttesen (ubhaya) az Én-nel --Aham-- és a megnyilvánult univerzummal --Idam-- (visarga-araṇī) kapcsolatos (bhūtaḥ), (és) két féle transzon keresztül (samādhi-dvaya) történik meg (samādheyaḥ), csukott szemmel és nyitott szemmel- (nimīlana-unmīlana) a Tökéletesen Felébredett Állapot (suprabuddhatā) megnyilvánulásáért (abhivyaktaye) elemzésre és meghatározásra került (nirṇītaḥ)|
És most (atha idānīm), kimondván (iti abhidhāya), hogy magasabb és alacsonyabb (para-apara) természetfeletti erők (vibhūti) feltárulása (udayaḥ) történik (bhavati) Annak --a Spanda-nak-- (etad) megragadása (avaṣṭabhya) praxisán keresztül (abhyāsena) (és) az által, hogy bevezető jelleggel (saṅkṣepeṇa... nirūpya) kifejti a kötöttség és Felszabadulás (bandha-mokṣa) természetét (sva-rūpam), (Vasugupta) összefoglalja (nigamayati) azt, amit elkezdett (upakrāntam) az első (fejezetben) (prathama), eme harmadik fejezet által (anena... tṛtīya-niḥṣyandena), minek neve (ākhyena) 'a Spanda-ból származó természetfeletti erők' (vibhūti-spanda), ami tizenkilenc stanzából áll (ekona-viṁśatyā ślokaiḥ), kezdve (ādibhiḥ) (így:) 'Miképp (yathā) a világ fenntartója, ha kérve van) vággyal (icchā iti) ' és befejezve (antaiḥ) (ezzel:) 'ő (ugyancsak) a (Śakti-k vagy erők) csoportjának (cakra... iti) Urává (īśvaraḥ) lesz (bhavet) '|
Ott --ebben a harmadik fejezetben-- (tatra) két stanza által --1. és 2. stanzák-- (śloka-dvayena), az álomállapotban lévő (svapna) szabadság (svātantryam) (kerül említésre) a jól ismert ébrenlét szabadságának (siddha-svātantrya-jāgrat) példáján (dṛṣṭānta) keresztül (puraḥsaram) |
Egy (stanza) által --a harmadik-- (ekena), az által, hogy beszél (abhidadhatā) ezek ellentétjéről --vagyis a szabadság hiányáról mind az ébrenlét, mind az álom állapotaiban-- (tad-viparyayam), szándékosan megemlíti (iti tātparyeṇa uktam), hogy a szüntelen és kitartó erőfeszítéshez (udyuktatā) kell valójában (eva) folyamodni (āśrayaṇīyā) |
A (következő stanzák) csoportja által --4. és 5. stanzák-- (dvitayena), a vágyott (abhīṣṭa) dolog (vastu) ismeretének (jñāna) megjelenése (āvirbhāvaḥ) (kerül kifejtésre) |
(Majd,) egy (stanzával) --a hatodik-- (ekena), a (látszólag lehetetlen dolgok) véghezvitele (kartṛ) erejének (śakti) megnyilvánulása (āvirbhūtiḥ), valamint (ca) az éhség legyőzése (jayaḥ-kṣudh-ādi), stb. (kerül említésre) |
(Ezután) egy (stanza által) --a hetedik-- (ekena) a mindentudás (sarvajñatā) elérése (prāptiḥ) (van meghatározva) |
(És megint) egy (stanza által) -vagyis a nyolcadik (aṣṭake) -, 'a depresszió (glāni... ca iti) megsemmisülése (nāśaḥ) ' van tárgyalva (nirūpitam) |
Majd (tatas), egy (stanza) által --a kilencedik-- (ekena) az Unmeṣa (unmeṣasya) természete (sva-rūpam), minek esszenciája a Spanda (spanda-ātmanaḥ), kerül meghatározásra (lakṣitam) |
(Rögtön ezután) egy (stanza) által --a tizedik-- (ekena) a természetfeletti erőkről (siddhīnām) való lemondás (heyatā) -amik egy akadállyá (vighna) válnak (bhūtānām) a legfőbb transz előtt (para-samādhi) - van meghatározva (uktā) |
(Majd,) (megint) egy (stanza) által --a tizenegyedik-- (ekena), az elmerülés (samāveśaḥ), minek természete (sva-bhāvaḥ), azonosulás az univerzum Énjével (viśva-ātmatā) - (ahogy) az elemezve lett (nirṇīta) a második (dvitīya) fejezetben (niḥṣyanda) - kerül említésre (uktaḥ) |
Ezután (tatas), egy (stanza) által --a tizenkettedik-- (ekena), (egy ilyen) elmerülés (samāviṣṭatā) elérésének (lābhe) eszköze (yuktiḥ) van meghatározva (uktā) |
(Majd,) három (stanza) által --13., 14. és 15. stanzák-- (trayeṇa) egy korlátolt individuum (paśu) kötöttségének --szó szerint hurkának-- (pāśa) elemzése (nirṇayaḥ) van említve (uktaḥ) |
(Később,) egy (stanza) által --a tizenhatodik-- (ekena) a Spanda princípium (spanda-tattvasya eva) transzcendenciája --a mindent felülmúló állapot-- (ākrāntiḥ) mind a kötöttséggel (bandha), mind a Felszabadulással (mokṣa) kapcsolatosan (ubhaya-pada), van megállapítva (uktā) |
(Majd,) két (stanza) által --17. és 18. stanzák-- (dvayena), a kötöttség (bandha) természete (sva-rūpam) (itt) újra -- szó szerint ismételten-- (anūditam) elemzésre kerül, annak feloldása végett (ucchedyatvena) |
(És most,) egy (stanza) által --a tizenkilencedik-- (ekena), miközben eme (kötöttség) (tad) meghaladásának (ucchitti) módjáról (upāyam) beszél (abhidadhatā), az első aforizmában --vagyis I.1-- (ādi-sūtra) meghatározott (ukta) jelentés (arthaḥ), be van illesztve a végén (nigamitaḥ). (Ezért, ) ez egy összefoglalása a fejezetnek (iti saṅkṣepaḥ niḥṣyandasya)1 ||
1 Így, jelen szöveg 1. és 2. fejezeteiben, a Spanda princípiumban való elmerülés volt tanulmányozva. Az első fejezetben, a hangsúly a Nimīlanasamādhi-n --elmerülés csukott szemmel--, volt, míg a második fejezetben a hangsúly az Unmīlanasamādhi-n -elmerülés nyitott szemmel- volt. Először (a bevezető fejezetben), az Ātmavyāpti állapota --jelenlét az Énben (a belső Énben) - került megvilágításra, míg később (a második fejezetben) a Śivavyāpti -jelenlét Śiva-ban (az univerzális Énben) - a domináns.
És a harmadik fejezetben, Vasugupta (a Spandakārikā-k) szerzője befejez egy témakört, amit korábban kezdett az első fejezetben. A témakör a 'természetfeletti erők'. Így, jelen fejezet 19 stanzából áll. Az összefoglalás többi része teljesen tiszta az aforizmák és kommentárok olvasásából. Ezért, nem szükséges hozzátennem itt az aforizmákhoz semmit. Ami kifejtendő ezekkel az aforizmákkal kapcsolatosan, azokat kifejtem mindegyik alatt a megjegyzésekben.
Aforizmák 1-2
अथ ग्रन्थो व्याख्यायते। यदुक्तं सुप्रबुद्धस्य सततं स्पन्दतत्त्वोपलब्धिरिति। तत्र अतः सततमुद्युक्त इत्यनेन जागरायां तत्परिशीलनेन शिक्षा प्रबुद्धस्य सुप्रबुद्धताप्राप्त्यर्थमुक्ता। यामवस्थामित्यादिना प्रतिपदोपायपरिशीलनपाटवेन योगिसुषुप्तावरणभङ्ग उक्तः।
इदाणीं लौकिकस्वप्नसुषुप्तविदलनेन सुप्रबुद्धतामेव साधयितुं स्वप्नोचितां विभूतिमस्य दर्शयितुमाह
यथेच्छाभ्यर्थितो धाता जाग्रतोऽर्थान् हृदि स्थितान्।
सोमसूर्योदयं कृत्वा सम्पादयति देहिनः॥१॥
तथा स्वप्नेऽप्यभीष्टार्थान्प्रणयस्यानतिक्रमात्।
नित्यं स्फुटतरं मध्ये स्थितोऽवश्यं प्रकाशयेत्॥२॥
धत्ते सर्वमात्मनीति धाता शङ्करात्मा स्वभावः। स यथा जाग्रतो जागरायामभिव्यक्तस्वस्वातन्त्र्यस्य देहिनो देहभूमिकायामेव प्रकटीभूतपिण्डस्थज्ञानस्य योगिनः सम्बन्धिन्येच्छयाभ्यर्थितोऽन्तर्मुखस्वरूपविमर्शबलेन प्रसादितो हृदि चेतसि स्थितानर्थानिति विन्दुनादादिज्ञानपुरःसरं क्षोभप्रतिभाचालनबोधस्तोभज्ञानसञ्चारादिप्रयोजनानि सम्पादयति। कथं सोमसूर्ययोर्ज्ञानक्रियाशक्त्योरुदयं कृत्वा ज्ञानशक्त्या भास्यमानं हि तत्तत्क्रियाशक्त्योन्मील्यते। समावेशोन्मिषत्प्रतिभात्मकमूलावष्टम्भयुक्तिस्फारितज्ञानक्रियाव्याप्तिसारसव्येतरमरीचिविस्फारणक्रमेण तत्तद्वेधसङ्क्रमणादि सम्पादयति योगिशरीरानुप्रविष्टः परमेश्वरः। यथा चैवं तथा
अनागतायां निद्रायां विनष्टे बाह्यगोचरे।
सावस्था मनसा गम्या परा देवी प्रकाशते॥
इति
पीनां च दुर्बलां शक्तिं ध्यत्वा द्वादशगोचरे।
प्रविश्य हृदये ध्यायन् स्वप्नस्वातन्त्र्यमाप्नुयात्॥
इति सम्प्रदायस्थित्या वमनग्राससक्ततदुभयविसर्गारणिचितिशक्तिपरामर्शमुखेन नित्यं प्रणयमनतिक्रामतो भगवत्प्रार्थनापरस्य योगनिद्रारूढस्य स्फुटतरमनाच्छादितरूपतया मध्ये सौषुम्नधामनि स्थितो धाता स्वप्नेऽप्यभीष्टानेवाणवशाक्तशाम्भवसमावेशादीनन्यानपि समावेशाभ्यासरसोन्मृष्टमतिमुकुरस्य जिज्ञासितानर्थान्नवश्यं प्रकटीकरोति नास्य योगिनः स्वप्नसुषुप्तयोर्व्यामोहो भवतीत्यर्थः। स्वप्नेन सौषुप्तमप्युपलक्षितम्। अत्राभीष्टार्थप्रकाश आवृत्त्या अयमेव हेतुः प्रणयस्य प्रार्थनाया अन्तर्मुखस्वरूपपरिशीलनोपासासम्पाद्यस्य मायाकालुष्योपशमलक्षणस्य प्रसादस्य भगवतानतिक्रमात्। परमेश्वरो हि चिदात्मा यद्यन्तर्मुखोचितसेवाक्रमेणार्थ्यते तत्तत्सम्पादयत एव जाग्रतः— इति परतत्त्वे जागरूकस्य जागरावस्थास्थस्य चेति श्लेषोक्त्या व्याख्येयम्॥२॥
Atha grantho vyākhyāyate| Yaduktaṁ suprabuddhasya satataṁ spandatattvopalabdhiriti| Tatra ataḥ satatamudyukta ityanena jāgarāyāṁ tatpariśīlanena śikṣā prabuddhasya suprabuddhatāprāptyarthamuktā| Yāmavasthāmityādinā pratipadopāyapariśīlanapāṭavena yogisuṣuptāvaraṇabhaṅga uktaḥ|
Idāṇīṁ laukikasvapnasuṣuptavidalanena suprabuddhatāmeva sādhayituṁ svapnocitāṁ vibhūtimasya darśayitumāha
Yathecchābhyarthito dhātā jāgrato'rthān hṛdi sthitān|
Somasūryodayaṁ kṛtvā sampādayati dehinaḥ||1||
Tathā svapne'pyabhīṣṭārthānpraṇayasyānatikramāt|
Nityaṁ sphuṭataraṁ madhye sthito'vaśyaṁ prakāśayet||2||
Dhatte sarvamātmanīti dhātā śaṅkarātmā svabhāvaḥ| Sa yathā jāgrato jāgarāyāmabhivyaktasvasvātantryasya dehino dehabhūmikāyāmeva prakaṭībhūtapiṇḍasthajñānasya yoginaḥ sambandhinyecchayābhyarthito'ntarmukhasvarūpavimarśabalena prasādito hṛdi cetasi sthitānarthāniti vindunādādijñānapuraḥsaraṁ kṣobhapratibhācālanabodhastobhajñānasañcārādiprayojanāni sampādayati| Kathaṁ somasūryayorjñānakriyāśaktyorudayaṁ kṛtvā jñānaśaktyā bhāsyamānaṁ hi tattatkriyāśaktyonmīlyate| Samāveśonmiṣatpratibhātmakamūlāvaṣṭambhayuktisphāritajñānakriyāvyāptisārasavyetaramarīcivisphāraṇakrameṇa tattadvedhasaṅkramaṇādi sampādayati yogiśarīrānupraviṣṭaḥ parameśvaraḥ| Yathā caivaṁ tathā
Anāgatāyāṁ nidrāyāṁ vinaṣṭe bāhyagocare|
Sāvasthā manasā gamyā parā devī prakāśate||
iti
Pīnāṁ ca durbalāṁ śaktiṁ dhyatvā dvādaśagocare|
Praviśya hṛdaye dhyāyan svapnasvātantryamāpnuyāt||
iti sampradāyasthityā vamanagrāsasaktatadubhayavisargāraṇicitiśaktiparāmarśamukhena nityaṁ praṇayamanatikrāmato bhagavatprārthanāparasya yoganidrārūḍhasya sphuṭataramanācchāditarūpatayā madhye sauṣumnadhāmani sthito dhātā svapne'pyabhīṣṭānevāṇavaśāktaśāmbhavasamāveśādīnanyānapi samāveśābhyāsarasonmṛṣṭamatimukurasya jijñāsitānarthānnavaśyaṁ prakaṭīkaroti nāsya yoginaḥ svapnasuṣuptayorvyāmoho bhavatītyarthaḥ| Svapnena sauṣuptamapyupalakṣitam| Atrābhīṣṭārthaprakāśa āvṛttyā ayameva hetuḥ praṇayasya prārthanāyā antarmukhasvarūpapariśīlanopāsāsampādyasya māyākāluṣyopaśamalakṣaṇasya prasādasya bhagavatānatikramāt| Parameśvaro hi cidātmā yadyantarmukhocitasevākrameṇārthyate tattatsampādayata eva jāgrataḥ— Iti paratattve jāgarūkasya jāgarāvasthāsthasya ceti śleṣoktyā vyākhyeyam||2||
És most (atha) a (harmadik) fejezet (granthaḥ) kerül kifejtésre (vyākhyāyate) |
Ahogy el lett mondva (yad uktam) (jelen szöveg I,17-ben) : 'A tökéletesen felébredett számára (suprabuddhasya) (jelen van) szüntelen (satatam) a Spanda (spanda... iti) princípium (tattva) tapasztalása (upalabdhiḥ) '|
Ott --jelen szöveg első fejezetében-- (tatra), (meg lett erősítve, hogy:) Ezért (atas), az, aki szüntelen készen áll (satatam udyuktaḥ), (hogy megragadja a Spanda princípiumot, eléri saját (esszenciális) természetét vagy állapotát hamar, (még) az ébrenlét állapotában (is) ' (iti). E (kijelentés) által (anena), egy tanítás (śikṣā) lett feltárva (uktā) a részlegesen felébredett számára (prabuddhasya... prāpti-artham), hogy elérje a tökéletesen felébredett állapotot (suprabuddhatā) az ébrenléti állapotban való (jāgarāyām) szüntelen praxisa által (tat-pariśīlanena) |
(Majd, I,23 és 24-ben) kezdve azzal (iti-ādinā), ' (megragadván) eme (yām) (legfőbb Spanda) princípium állapotát (avasthām) ', feloldván (bhaṅgaḥ) a yogī mély-alvásának (yogi-suṣupta) fátylát (āvaraṇa) (āvaraṇa) a módszer (upāya) szüntelen praxisának (pariśīlana) intenzitása (pāṭavena) által minden pillanatban (pratipada), említve lett (uktaḥ) |
Most (idāṇīm), hogy bizonyítsuk (sādhayitum) a tökéletesen felébredett állapotát (suprabuddhatām) (--a suprabuddha vagy tökéletesen felébredett-- kapacitása) által (mely képes) alárendelni (vidalanena) a hétköznapi (laukika) álom és mély-alvás állapotát (svapna-suṣupta), (és,) hogy rámutassunk (darśayitum) az álomhoz kapcsolódó --szó szerint álom állapotnak megfelelő-- (svapna-ucitām) természetfeletti erőire (vibhūtim) eme (asya) (suprabuddha-nak), (Vasugupta) azt mondta (āha)1 :
Miképp (yathā) e (világ) Fenntartója (dhātā), ha kérve van (abhyarthitaḥ), vággyal (icchā), megnyilvánít (sampādayati) (minden) dolgot (arthān), mi a hold (soma) (és) a nap (sūrya) feltárulása (udayam) után (kṛtvā) éber (jāgrataḥ) testet öltött (dehinaḥ) szívében (hṛdi) nyugszik (sthitān), úgy (tathā) álomban (svapne) szintén (api), szilárdan állva (sthitah) a középső csatornában (madhye), (Ő) bizonyosan (avaśyam) feltárja (prakāśayet) mindig (nityam) (és) még világosabban (sphuṭataram) (az ő) vágyott (abhīṣṭa) dolgát (arthān) annak, ki nem szünteti (anatikramāt) könyörgését (praṇayasya)||1-2||
(Eme világ) Fenntartója (dhātā) az, aki Magában (ātmani iti) tart (dhatte) mindent (sarvam), vagyis Śaṅkara Énje --Śiva-- (śaṅkara-ātmā), ami az egyén saját esszenciális természete (sva-bhāvaḥ) |
(Az első aforizmában, a szakasz, mely így hangzik 'Yathecchābhyarthito dhātā jāgrato'rthān hṛdi sthitān... sampādayati dehinaḥ' így lett fordítva:) Miképp (yathā) Ő --eme világ Fenntartója, vagyis Śiva, aki az egyén saját esszenciális természete-- (saḥ), amikor kérve van (abhyarthitaḥ), vággyal (icchayā), létrehoz (sampādayati) (minden) 'dolgot' (arthān iti), ami az éber (jāgrataḥ) testet öltött (dehinaḥ) szívében (hṛdi) van (sthitān). (Most, e szakasz jelentése: Miképp Ő --a Nagy Úr, aki az egyén saját Énje--,) amikor ki van engesztelve (prasāditaḥ) a belső (antarmukha) természet (sva-rūpa) éberségének (vimarśa) erejével (balena) (ami) --a belső természet éberségének ereje-- (sambandhinyā) egy yogī-hoz tartozik (yoginaḥ) (később kifejtésre kerülő tulajdonságokkal felruházva), elhozza (sampādayati) a Tudásnál (jñāna) fogva (puraḥsaram) (mi megjelenik) Bindu, Nāda, stb. (formájában) (vindu-nāda-ādi) (különböző természetfeletti erők) elérésének módját (prayojanāni) (, mint) 'kṣobha' --szó szerint agitáció, vagyis az erő mely valaki más elméjében zavart generálni képes-- (kṣobha), 'pratibhācālana' --szó szerint a tudás megrázása, vagyis az erő, mely mások tudását képes elvágni-- (pratibhā-cālana), 'bodhstobha' --szó szerint megbénítani tudást másokban-- (bodha-stobha) 'jñānasañcāra' --szó szerint a tudás átadása-- (jñāna-sañcāra), stb. (ādi), (mindez) az elméjében (áll) (cetasi) ennek a yogī-nak (yoginaḥ) -annak, akinek tudás (jñānasya) az ébrenlétben (piṇḍa-stha), a test (deha) szintjén (bhūmikāyām eva), megnyilvánult (prakaṭī-bhūta) -, aki éber (jāgrataḥ), vagyis kinek szabadsága (sva-svātantryasya) megnyilvánult (abhivyakta) az ébrenléti állapotban (jāgarāyām)2 |
Hogyan (teszi eme világ Fenntartója ezt) (katham) ? Létrehozván (kṛtvā) a hold és a nap (soma-sūryayoḥ), vagyis a Tudás és Cselekvés Erőinek (jñāna-kriyā-śaktyoḥ) feltárulását (udayam). (Mindez --hallgatólagosan 'yadyad' itt--) (idealizáltan) megnyilvánítva (bhāsyamānam) a Tudás Ereje által (jñāna-śaktyā) bizonyosan aktualizált --szó szerint bizonyosan láthatóvá válik-- (hi tad tad... unmīlyate) a Cselekvés Ereje által (kriyā-śakti) |
A Legfőbb Úr (parama-īśvaraḥ), belépvén (anupraviṣṭaḥ) a yogī (yogi) testébe (śarīra), elhozza (sampādayati) a különböző (természetfeletti erőket) (tad-tad), (mint) behatolás általi (vedha) átadás (saṅkramaṇa), stb. (ādi), apānaśakti és prāṇaśakti-jának (savya-itara-marīci) fokozatos feltárulása útján (visphāraṇa-krameṇa), miknek esszenciája (sāra) inherens (vyāpti) Tudás és Cselekvés (Erőiben) (jñāna-kriyā), amik nyitottak --kitárultak-- (sphārita) a Gyökérhez (mūla) való folyamodás (avaṣṭambha) módszere által (yukti) -ami (a Gyökér) (ātmaka) a Legfőbb Beszéd --Parāvāk-- (pratibhā), mely megjelenik (unmiṣat) (egy ilyen yogī) elmerülése miatt --erős samādhi-ja miatt-- (samāveśa) |
Miképp (yathā ca) (ez a témakör már ki lett fejtve általam) ilyen módon (evam), úgy (tathā) szintén (kifejtésre kerül itt a Vijñānabhairava 75. és 55. stanzáiban) :
"Amikor az alvás még nem jött el (anāgatāyāṁ nidrāyām) (és) amikor a külső objektumok eltűntek (vinaṣṭe bāhya-gocare), az elmének erre az állapotra kell koncentrálnia --szó szerint ezt az elmével kell tapasztalni-- (sā avasthā manasā gamyā). (E koncentráció eredményeképpen,) A Legfőbb (parā) Úrnő (devī) láthatóvá válik (prakāśate... iti)"||
"Meditálván (dhyatvā) a (prāṇa) śakti (śaktim) -ami vastag (először) (pīnām) és (ca) gyengébb --finomabb-- (később) (durbalām) -, (majd) behatolván --vagyis behatoltatni eme finom prāṇaśakti-t-- (praviśya) a (külső) dvādaśānta (dvādaśa-gocare) (vagy másképp, beléptetvén e finom prāṇaśakti-t) a belső dvādaśānta-ba --melynek másik neve 'szív'-- (hṛdaye), a meditáló (dhyāyan) eléri (āpnuyāt) a szabadságot (svātantryam) az álom állapotban (svapna... iti) --vagyis képes azt álmodni, ami csak kíván, akarata szerint--3 "||
A jelentés az (iti arthaḥ), a szent tradíció (sampradāya) szerint (sthityā), (hogy) a Fenntartója (eme világnak) (dhātā), az álomban (svapne) szintén (api), a középső csatornában (madhye) állva (sthitah) -a Suṣumnā (sauṣumna) birodalmában (dhāmani) -, bizonyosan (avaśyam) feltárja --megnyilvánítja-- (prakaṭī-karoti) (mindig és) még tisztábban (sphuṭataram) --vagyis elfedés nélkül --szó szerint egy fedetlen formában-- (anācchādita-rūpatayā) a vágyott dolgokat (abhīṣṭān eva... arthān) -vagyis (minden) ismerni vágyottat, mint elmerülések vagy transzok, melyek az Āṇavopāya-hoz, Śāktopāya-hoz és Śāmbhavopāya-hoz tartoznak, stb. (āṇava-śākta-śāmbhava-samāveśa-ādīn) (és) emellett más dolgokat (anyān) is (api) -. (Kinek nyilvánítja ki mindezt?) A (szóban forgó yogī-nak), aki elérvén (ārūḍhasya) a yogikus alvás (állapotát) (yoga-nidrā), nem szünteti (anatikrāmataḥ) fohászát (praṇayam) (és) szüntelen (nityam) el van foglalva (parasya) a Szerencsés Létező --a Nagy Úr-- (bhagavat) iránti imával (prārthanā) a Tudatosság Erejére --Spanda-- (citi-śakti) való emlékezés (parāmarśa) módszere által (mukhena) (, ami megtalálható) mindkét (praxisban), vagyis a prāṇaśakti-ra való koncentrálásban és az apānaśakti-ra való koncentrálásban (visarga-araṇi), ami --vagyis prāṇaśakti és apānaśakti-- kapcsolódik (sakta) a kilégzéssel --szó szerint kiáradással-- és belégzéssel --szó szerint falat-- (vamana-grāsa). (Hol nyilvánítja mindezt ki Ő a kitartó yogī-nak?) Az (ő) intellektusa (mati) tükrében (mukurasya), (mely) megtisztult --szó szerint tiszta-- (unmṛṣṭa) elmerülésben való praxisának --samādhi-- (abhyāsa-samāveśa) íze által (rasa). Az ilyen yogī esetében (asya yoginaḥ), nincs zavarodottság/homály az elmében (na... vyāmohaḥ bhavati), sem álom sem mély-alvás állapotában (svapna-suṣuptayoḥ)4 |
A 'svapna' (szóval) --álom állapot-- (svapnena), a mély-alvás (sauṣuptam) szintén jelzett (api upalakṣitam) |
Itt (atra), a vágyott (abhīṣṭa) dolgok (artha) feltárulásával kapcsolatosan (atra... prakāśe), ismétlésként (āvṛttyā), kizárólag (eva) ez (ayam) az ok (hetuḥ). (Miért?) Mert a Szerencsés Létező --a Nagy Úr-- nem gátolja (Saját) Áldását --szó szerint a Szerencsés Létező (Saját) Áldásának nem-visszatartása miatt...-- (prasādasya bhagavatā anatikramāt), aminek --az Ő Áldásának-- jellemzője (lakṣaṇasya) Māyā (māyā) zavartságának (kāluṣya) feloldódása (upaśama) (és) aminek egy (olyan) imádat által (upāsā) kell megtörténnie (sampādyasya), (mely) az ima (vagy) fohász (praṇayasya prārthanāyāḥ) belső (antarmukha) természetének (sva-rūpa) egy hajszolását foglalja magába (pariśīlana)5 |
Ha (yadi) a Legfőbb Úr (parama-īśvaraḥ), aki kétségtelenül Tudatosság (hi cit-ātmā), meg van kérve (arthyate) a megfelelő (ucita) módszerével (krameṇa) a belső (antarmukha) imádatnak (sevā), Ő bizonyosan létrehozza (sampādayate eva) mindazt (tad tad) (amivel kapcsolatban meg van kérve). A 'jāgrataḥ' (kifejezés) --szó szerint az, aki éber-- (itt az első aforizma első részében) (jāgrataḥ iti), úgy értendő --szó szerint úgy kifejtendő-- (vyākhyeyam), mint egy szó (uktyā), aminek kettős jelentése van (śleṣa), vagyis (mint) 'az aki éber (jāgarūkasya) a Legfőbb Princípiummal kapcsolatosan (para-tattve), valamint az (ca), aki az ébrenlét (jāgarā... iti) állapotában (avasthā) van (sthasya) 6 ||2||
1 A suprabuddha vagy teljesen felébredett (egy másik neve a jīvanmukta vagy életében felszabadult) egy személy, aki szüntelen realizálja a Spanda princípiumot. Ő tudatos az Aham-ról, mint ami mindent áthat, belül és kívül. Tény, hogy nincs belül és kívül az ő esetében, lévén ez a kettő csak akkor létezik, ha jelen van a tudatlanság az Aham-ról. A belső és külső integrációja egy személyben, jelzi, hogy ő elérte a Felszabadulást vagy Mukti-t. Ezért, nem állítható, hogy egy suprabuddha vagy jīvanmukta két valóságot tapsztal, egy belsőt és egy külsőt. Tehát, ez az Aham áthat mindent...tisztán...az ő tapasztalásában. Egy ilyen létező ritkán lelhető fel ebben a világban. Míg egy fizikailag erős ember képes elutazni bárhová és találhat egy erősebb embert, addig a suprabuddha vagy jīvanmukta esetében ez nincs így. Ő mehet bárhová a világon és nagy valószínűséggel nem talál egy másik suprabuddha-t/jīvanmukta-t, mint ő. Mi a többi? Leginkább tudatlan emberek (kiknek neve abuddha vagy nem felébredettek, a spiritualitásban kezdők szintén ide tartoznak,) de van néhány buddha (felébredett, akik éberebbek az álom állapotban, mint ébrenléti állapotban), valamint rendkívül kis százalékban néhány prabuddha (jobban-felébredettek, -az ő nevük 'részlegesen felébredettek'- a Spandakārikā-k kontextusában-, akik éberebbek a mély-alvásban, mint ébrenlétben). A buddha-k valójában yogī-k, akik egy köztes szinten mozognak, míg a prabuddha-k nagyon fejlett yogī-k.
Az abuddha-k esetében gyakorlatilag nincs tapasztalása, észlelése a Spanda princípiumnak, az azzal kapcsolatos súlyos tudatlanság miatt, hogy kik ők valójában. Ha az abuddha egy kezdő spirituális törekvő, akkor annak a folyamatnak a részese, amiben ez a súlyos tudatlanság apró lépésekben feloldódik. Mindenesetre nincs garancia arra, hogy ez megtörténik, de legalábbis nem olyan tempóban, ahogy az várható volna. Ezért van olyan sok egóval kapcsolatos probléma a spirituális közösségekben. Nem arról van szó, hogy a prabuddha-k (nem beszélve a suprabuddha-król) hoznak létre felesleges problémákat, hanem arról, hogy ez nagyrészt az abuddha-k (kezdők) hibája. A buddha-k vagy köztes szinten lévő gyakorlók inkább arra törekszenek, hogy megszabaduljanak az egó-drámáktól, a prabuddha-k pedig annyira le vannak nyűgözve attól, hogy képesek tapasztalni a Spanda princípiumot a tudatosság állapotainak (ébrenlét, álom és mély-alvás) elején és végén, hogy meglehetősen valószínűtlen az, hogy érdekeltek olyan harcokban, miszerint kinek van több ereje egy közösségben. Másrészt, a suprabuddha-k, mivel ők éberek a Turya-ban (a Tudatosság negyedik állapota), jobban, mint az ébrenlétben, bizonyosan egy másik világban élnek annak ellenére, hogy testük még itt van. Az egó alapú harcok fokozatos eltűnése egy yogī életében annak a jele, hogy ő spiritualitás magasabb szintjeire felé halad.
Az abuddha-k tipikus jellemzője, hogy végül erőszakhoz folyamodnak. Maradéktalanul erőszakos viselkedésen alapszik a természetük, annak ellenére, hogy magukat angyaloknak tartják. Ez pedig megfelelő módja annak, hogy belemerüljenek mindenféle verbális, sőt fizikális erőszakba. Az ilyen személyeknek rá kell ébredniük, hogy életük mennyire nyomorult és így a tudatosság magasabb állapotai felé kezdhetnek haladni. Sajnos a legtöbbjük erre nem képes. Csak néhány abuddha képes erre, őket pedig 'spiritualitásban kezdőknek' nevezzük. Mivel ők a Yoga magasabb szintjei felé tartanak, fokozatosan elhagyják a felesleges erőszakot. Miért? Mert teljes mértékben haszontalan. Míg létezik egy szükséges erőszak, amihez valakinek folyamodnia kell, hogy saját vagy mások életét megvédje, az erőszak temérdek fennmaradó része teljességel hasztalan és tény, hogy egyfajta akadály a Mukti vagy Felszabadulás elérésében, úgymond. Senki sem léphet a Legfőbb Úr Királyságába géppuskával, tudod. Van egy pillanat egy yogī életében, amikor rájön, hogy az erőszak általában haszontalan. A felébredés folyamata mindig nagyon fokozatos, így a személy hozzá tud szokni az új állapotokhoz anélkül, hogy összeomlana. Erőszakosnak lenni nagyon gyakori ebben a világban, ezért egy yogī, aki kezdő a spiritualitásban, mindenképpen problémákba ütközik, amikor olyan fejlettebb emberekkel van dolga, akik békésebbek, mint ő. Miért? Mert egyfajta barlanglakónak fogja érezni magát.
Összefoglalva, az abuddha-k végül erőszakos természetűek, a buddha-k ettől éppen megszabadulni igyekszenek, a prabuddha-k majdnem teljesen megszabadultak ettől és végül a suprabuddha-k...nos igen, ők azt tehetnek, amit akarnak, mert szabadok a karmikus gyümölcsöktől. Mindenesetre, akár békések, mint egy galamb, akár erőszakosak, mint egy oroszlán, senki nem mondhatja, hogy békések vagy erőszakosak. Miért? Mert ők egy teljes isteni átalakuláson mentek keresztül. Az Úr érintése után, ami marad benned az nem bevezhető békésnek vagy erőszakosnak. Csupán csak Isteni, mint az Úr Maga. Bár ő emberi testben marad és látszólag úgy viselkedik, mint egy emberi lény, nem nevezhető valójában embernek. Ő lényegében a Legfőbb Mester megszemélyesülése. Ez a nagy létező mozoghat az árnyékban vagy feltárhatja magát. Amikor feltárja magát valakinek, nyilvánvaló az adott személynek, hogy ő nem hétköznapi ember. Miért? Mert tudása és érdeklődése maradéktalanul különbözik a hétköznapi emberekétől. Ennek a nagy Yogī-nak tehát szüntelen tapasztalata van a Spanda-ról, vagyis ő szüntelen tudatos az Aham-ról, az 'ÉN VAGYOK'-ról. Teljesen realizálta, hogy ő a Sat vagy Létezés, karöltve Abszolút Szabadsággal. A többi létező szintén Létezés, karöltve az Abszolút Szabadsággal, de mivel ők nem birtokolják a 'realizációnak' nevezett kincset, olyan, mintha nem volnának Létezés, karöltve Abszolút Szabadsággal. Ok, ennyi elég!
Továbbá, a bölcs Kṣemarāja említett olyan tanításokat, amik az első fejezetben jelentek meg. Végül, megerősíti most, hogy bizonyítsa a suprabuddhatā-t (a teljesen felébredett állapota) a suprabuddha kapacitásán keresztül, miszerint ő képes megszűntetni a hétköznapi álom és mély-alvás állapotait, valamint azért, hogy rámutasson természetfeletti erőire, melyek megfelelnek az álom állapotnak, Vasugupta leírta jelen harmadik fejezet első két aforizmáját. Ez érthető és nem igényel kifejtést.
2 Egy dolognak tisztának kell lennie már az elején: A suprabuddha egyáltalán nem érdekelt abban, hogy kinyilvánítsa természetfeletti erőit. Az, aki érdekelt ilyen alacsony szintű dolgokban, egy yogī, aki a Vibhūtimārga (a természetfeletti erők elérésének útja) ösvényén jár. A suprabuddha valójában tele van ilyen erőkkel, de sohasem érinti meg azokat. Maguktól működnek, spontán. Ez a különbség egy suprabuddha (egy yogī, aki elérte a Felszabadulást, miután végigjárta a Muktimārga ösvényét -a Felszabaduláshoz vezető út- és egy yogī között, aki elhivatott a természetfeletti képességek elérésében. Emellett, egyrészt, a fohász egy suprabuddha esetében automatikus. Nem végez ezért erőfeszítést. Csak megtörténik, megvilágosodott állapotának jelenléte miatt. Másrészt a Vibhūtimārga követője esetében ez nem automatikus, így állandó erőfeszítést igényel. A kommentár nem tükrözi teljesen ezt a különbséget. Ezért tűnhet úgy, mintha a suprabuddha kérné az Urat szüntelen, és ezért e világ Fenntartója megadná neki ezt a jutalmat, kitartásáért. De szerény véleményem szerint ez sosem történik. Mert, ha egy valaki egy suprabuddha, akkor nem érdekelt semmi másban, csak a Csoda (az Abszolút Szabadság) tapasztalásában. Hol van itt hely számára korlátolt erőkre, mint mások elméjét megzavaró, vagy tudását elvágó, stb. képességek? Amikor senki más ebben az univerzumban rajta kívül, hol vannak mások és azok elméje/tudása, ami megzavarható, elvágható, stb.? Bár, ha mindezek az erők megjelennek egy suprabuddha-ban, azok spontán működnek, vagyis maguktól.
E Mahāsiddhi (Nagy Realizáció) miatt, ami a Mukti-val vagy Felszabadulással jön el, minden teljesen spontán történik a felszabadult Yogī körül, az ő külön közbenjárása nélkül. Csak megtörténik. Tehát, nincs erőfeszítéssel fenntartott fohász az ő esetében, hanem ez a fohász (hogy nevezzük valahogy), egyszerűen természetes módon tárul fel. Ez az oka annak, amiért egy nagy Yogī körül az emberek azonnal áldottnak érzik magukat és számos jó mentális állapotot, stb., stb. tapsztalnak, de a nagy Yogī sohasem tesz semmit, hogy ezeket létrehozza. Tehát ez a különbség egy nagy Yogī, aki elérte a legfőbb célt, mi úgy ismert, mint Mukti vagy Felszabadulás és a Vibhūtimārga (a természetfeletti erők elérésének útja) követője között, aki szüntelen erőfeszítést végez, hogy elérjen bizonyos korlátolt képességeket.
A Bindu (vagy Vindu) és a Nāda kifejezéseknek különböző jelentései annak, kontextus függvényében: Itt ők a Jñāna és Kriyā (hold és nap, ahogy később nevezni fogjuk ezeket), vagyis Tudás és Cselekvés. Gyakorlatban, ez a Bindu feltárul, mint egy természetfeletti fénypont a szemöldökközéppontból, valamint a Nāda egy természetfeletti hangként kerül tapasztalásra, ami kiterjed a fej koronájából a Suṣumnā-n -a központi csatorna, ami a gerincoszlop mentén húzódik és átfúrja a fő Cakra-kat a finom testben- (Kifejtem ezt a témakört a Meditation 6 dokumentumban).
3 E világ Fenntartója elhozza a különböző természetfeletti erők elérésének módjait azáltal, hogy feltárulásra bírja a holdat és a napot (a Tudás és Cselekvés Erői, rendre). Śakti nézőpontját használja itt Kṣemarāja a kifejtésében. Miért? Mert soma és sūrya (hold és nap) szimbolizál különböző dolgokat a nézőpontokban (Śāmbhavopāya-ban, Śāktopāya-ban és Āṇavopāya-ban). Śāmbhavopāya-ban ők Vimarśa-t és Prakāśa-t (Śakti és Śiva), míg Śāktopāya-ban Jñānaśakti-t (a Tudás Ereje) és Kriyāśakti-t (a Cselekvés Ereje), végül Āṇavopāya-ban apāna-t (a belégzés életereje) és prāṇa-t (a kilégzés életereje) szimbolizálják, rendre. Tehát ebben a kontextusban, Kṣemarāja szerint, a hold és a nap a Śāktopāya nézőpontja szerint értendő, mint Jñānaśakti és Kriyāśakti (a Tudás és Cselekvés Erői). Az első erő inkább belső, úgymond, és mindig a 'tervezéssel' kapcsolatos (vagyis mindaz ami ideaként megnyilvánul), míg a második Erő mindig a végő aktualizációjával mindannak, amit az első Erő megtervezett, vagyis a Kriyāśakti materializálja azt, amit idea formájában megnyilvánított (tervezett) a Jñānaśakti.
A következő szakaszban Kṣemarāja az Āṇavopāya nézőpontját említi (hold és nap, mint apāna és prāṇa), mint ami esszenciája a Śāktopāya nézőpontjának (amiben a hold és a nap Jñānaśakti-t és Kriyāśakti-t jelenti). A folyamat így néz ki: Fokozatosan kitárva az apāna-t a belégzésben és a prāṇa-t a kilégzésben, a légzési folyamat egyre jobban lelassul, apró lépésekben, amíg meg nem áll. Ezzel a megállással, a samāna (a köldök területén lévő életenergia) fejlődik ki. Ez után, az udāna kezd feltárulni a Suṣumnā-n keresztül (ami végigfut a gerincoszlopon). Mivel az udāna egyre inkább felfelé emelkedik, Jñānaśakti válik és végül a Jñānaśakti Kriyāśakti-vá. Mostmár tiszta.
A bölcs azt mondta, hogy 'A Legfőbb Úr belép a yogī testébe', mert az Úr nem belül van, ahogy az emberek képzelik Őt. Nem. Miért? Mert Ő túl van téren és ezért senki nem tudja megerősíteni, hogy Ő belül vagy kívül van. Csak az egó (az Én-tudatosság egy cseppje) az, ami azt híreszteli, hogy Ő a fizikai testen belül van (ami egy picike hely, ha azt nézed, hogy mennyire elenyésző mérete van a testnek!). De Paramaśiva belül, kívül és a belül/kívül állapotain túl van, egyszerre. Ezért használta Kṣemarāja az 'anupraviṣṭaḥ' (belépett) kifejezést a testtel kapcsolatosan, hogy rámutasson, Ő végül elfoglalta helyét egy bizonyos testben a yogī szüntelen fohásza miatt.
Miután fokozatosan kiterjedt az apāna és prāṇa ilyen módon, a Gyökérre -Pratibhā-ra vagy Parāvāk, a Legfőbb Beszéd- támaszkodva, ami immáron kiterjedt, a yogī erős elmerülése miatt, a Legfőbb Úr létrehoz különböző természetfeletti erőket, mint a tudás átadása, stb. Ennek a megértése egyszerű, gondolom. Egy dolgot figyelembe kell venned: A fent említett Legfőbb Beszéd nem érhető el, mert Ő MINDEN. Nem érheted el a MINDENT, mert a MINDEN eleve elért téged. Elérheted a beszéd minden más szintjét a Legfőbb Beszéd előtt, de nem érheted el Magát a Legfőbb Beszédet. Mert Ő Te Vagy! Mindenesetre, realizálhatod egységedet Vele. És annak ellenére, hogy ezt 'elérésnek' nevezed, ez nem valódi elérés vagy eredmény, csupán egy realizáció.
Most, hogy kommentárját megerősítse, a bölcs Kṣemarāja idézi a Vijñānabhairava 75. és 55. stanzáit. Hogy ezt kifejtsem, elő kell vennem a két kommentárt: Az egyiket Kṣemarāja/Śivopādhyāya írta (részben előbbi, részben utóbbi szerzők írták) a másikat Ānandabhaṭṭa (az ő kommentárjának a neve általában Vijñānabhairavakaumudī). A részleges kommentár neve szimplán 'vivṛti' (kifejtés, komment, stb.), de Śivopādhyāya részleges kommentárja 'Vijñānabhairavoddyota'-két ismert (Vijñānabhairava-uddyota).
Most pedig jöjjön kifejtése a Vijñānabhairava 75. stanzájának Kṣemarāja/Śivopādhyāya kommentárja alapján... de, ahogy majdnem mindig, van némi különbség abban a verzióban, ami nekem elérhető, vagyis különbség mutatkozik a Vijñānabhairava 75., Spandanirṇaya-ban idézett stanzája, és ugyanezen stanza azon változata között, ami Kṣemarāja/Śivopādhyāya kommentárjában található. A Spandanirṇaya-ban azt olvashatod, 'vinaṣṭe' (a 'vinaṣṭa'-ból, 'eltűnt'), de Kṣemarāja/Śivopādhyāya kommentárjában ehelyett 'praṇaṣṭe' (a 'praṇaṣṭa'-ból, 'eltűnt') szerepel. A különbség tehát csupán az előtagokban van 'vi' az előbbiben, míg 'pra' az utóbbiban. Ezt az egészet most tisztázom lent:
अनागतायां निद्रायां प्रणष्टे बाह्यगोचरे।
सावस्था मनसा गम्या परा देवी प्रकाशते॥७५॥
अनागतायां निद्रायां - चित्तवृत्तेः तमश्छादने बाह्ये च विषयपञ्चके विनष्टदर्शने यावस्था निरावरणा मध्येऽस्ति सा मनसा गम्या - स्वसंविदवष्टम्भस्वीकार्या तथा सति सैव परादेवीत्वेन भातीति एषापि शाम्भवी भूः।
तथा च वासिष्ठे दर्शने
निद्रादौ जागरस्यान्ते यो भाव उपजायते।
तं भावं भावयन्साक्षादक्षयानन्दमश्नुते॥
इति॥७५॥
Anāgatāyāṁ nidrāyāṁ praṇaṣṭe bāhyagocare|
Sāvasthā manasā gamyā parā devī prakāśate||75||
Anāgatāyāṁ nidrāyāṁ — cittavṛtteḥ tamaśchādane bāhye ca viṣayapañcake vinaṣṭadarśane yāvasthā nirāvaraṇā madhye'sti sā manasā gamyā — svasaṁvidavaṣṭambhasvīkāryā tathā sati saiva parādevītvena bhātīti eṣāpi śāmbhavī bhūḥ|
Tathā ca vāsiṣṭhe darśane
Nidrādau jāgarasyānte yo bhāva upajāyate|
Taṁ bhāvaṁ bhāvayansākṣādakṣayānandamaśnute||
iti||75||
"Amikor az alvás még nem jött el (anāgatāyāṁ nidrāyām) (és) amikor a külső objektumok eltűntek (praṇaṣṭe bāhya-gocare), az elmének koncentrálnia kell ezen az állapoton --szó szerint ezt az elmének kell tapasztalnia-- (sā avasthā manasā gamyā). (E koncentráció eredményeképpen,) a Legfőbb (parā) Úrnő (devī) láthatóvá válik (prakāśate)||75||"
Amikor az alvás még nem jött el (anāgatāyāṁ nidrāyām) (és) amikor a mentális fluktuáció sötét homálya, együtt a külső objektumok csoportjával, eltűnik a szem elől (citta-vṛtteḥ tamas-chādane bāhye ca viṣaya-pañcake viniṣṭa-darśane), az elmének koncentrálnia kell ezen az állapoton (avasthā... sā manasā gamyā), ami (yā) megnyilvánul --ami híjján van a homálynak-- (nirāvaraṇā) középen --vagyis a közelgő alvás és a megszűnő ébrenléti mentális fluktuáció, együtt a külső objektumok csoportjával, között-- (madhye), vagyis egy realizáció (svīkāryā), ami az egyén saját (sva) tiszta Tudatosságának (saṁvid) szilárd megragadásán (avaṣṭambha) alapszik. Ez a (dhāraṇā vagy koncentráció) (eṣā) emellett (api) a Śāmbhavopāya szintje (śāmbhavī bhūḥ), mert (iti) amikor ő --a dhāraṇā-- feltárul (sati) ilyen formában --azon a módon, ahogy le lett írva-- (tathā), ő (sā eva) a Legfőbb Úrnőként (parā-devītvena) ragyog (bhāti) |
És ehhez hasonlóan (tathā ca), (ugyanez az igazság van meghatározva) Vasiṣṭha -- (vāsiṣṭhe) Rāmacandra Guru-ja-- filozófiájában (darśane) :
"(Van) egy állapot (bhāvaḥ), ami (yaḥ) megjelenik (upajāyate) az alvás (nidrā) elején (ādau) (és) az ébrenlét (jāgarasya) végén (ante). Az, aki kontemplál (bhāvayan) ezen az állapoton (tam bhāvam), azonnal (sākṣāt) eléri (aśnute) az elpusztíthatatlan (akṣaya) Gyönyört (ānanda... iti)"||
||75||
Ānandabhaṭṭa Kaumudī című kommentárjával ugyanez a probléma lép fel (vagyis 'praṇaṣṭe' a 'vinaṣṭe' helyett). Emellett, az állandó probléma a számozással, mert gyakorlatilag a stanza száma mindig 'minusz egy'. Más szavakkal, a 75. stanza minden szövegben, a 74.-ként szerepel a Kaumudī-ban:
अनागतायां निद्रायां प्रणष्टे बाह्यगोचरे।
सावस्था मनसा गम्या परा देवी प्रकाशते॥७४॥
निद्रा जागरणरूपोन्मग्नावस्था परावस्थेति कथ्यते सैव च स्फुटीकरणावस्था चितेरिति हि स्थितम्। तथाहि
निद्रादौ जागरस्यान्ते यो भाव उपजायते।
तं भावं भावयन्साक्षादक्षयानन्दमश्नुते॥
इत्यादिना निरूपितमस्ति॥७४॥
Anāgatāyāṁ nidrāyāṁ praṇaṣṭe bāhyagocare|
Sāvasthā manasā gamyā parā devī prakāśate||74||
Nidrā jāgaraṇarūponmagnāvasthā parāvastheti kathyate saiva ca sphuṭīkaraṇāvasthā citeriti hi sthitam| Tathāhi
Nidrādau jāgarasyānte yo bhāva upajāyate|
Taṁ bhāvaṁ bhāvayansākṣādakṣayānandamaśnute||
ityādinā nirūpitamasti||74||
"Amikor az alvás még nem jött el (anāgatāyāṁ nidrāyām) (és) amikor a külső objektumok eltűntek (praṇaṣṭe bāhya-gocare), az elmének koncentrálnia kell ezen az állapoton --szó szerint ezt az elmének kell tapasztalnia-- (sā avasthā manasā gamyā). (E koncentráció eredményeképpen,) a Legfőbb (parā) Úrnő (devī) láthatóvá válik (prakāśate)||74||"
Az állapot (avasthā), ami látszik (unmagna) (és) alvás (valamint ezzel egy időben) ébrenlét --röviden ez az ébrenlét és alvás között van-- (nidrā jāgaraṇa-rūpā), úgy mond (iti kathyate) a Legfőbb Állapot (parā-avasthā), lévén (hi) meg van határozva (iti sthitim), hogy ez a bizonyos állapot (sā eva... avasthā) evidenssé vagy megnyilvánulttá teszi a Tudatosságot (sphuṭīkaraṇā... citeḥ) .|
Például (tathāhi), (Yogavāsiṣṭha következő aforizmája) által, stb. (iti-ādinā), (ez a tanítás) meg lett --szó szerint meg van-- (asti) tárgyalva (nirūpitam) :
"(Létezik) egy állapot (bhāvaḥ), ami (yaḥ) megjelenik (upajāyate) az alvás (nidrā) elején (ādau) (és) az ébrenlét (jāgarasya) végén (ante). Az, aki kontemplál (bhāvayan) ezen az állapoton (tam bhāvam), azonnal (sākṣāt) eléri (aśnute) az elpusztíthatatlan (akṣaya) Gyönyört (ānanda... iti)"||
||74||
Összességében, a yogī, aki természetfeletti erőkre vágyik, belép a Turya-ba (a Tudatosság negyedik állapota, az esszenciális Én állapot) azért, hogy elérje célját. Bár, a yogī-nak, aki a Mukti-ra vagy Felszabadulásra vágyik, nincsenek ilyen céljai. Ehelyett, ő a Turyātīta tapasztalatát vágyja (a Turya-n túli Állapot, Paramaśiva Állapota), ami, amint megkapja, jelzi Felszabadulás realizációját. Ez a különbség a két típusú yogī között. Mindez természetesen Śāmbhavopāya, mivel nincs jelen támasz (vagyis egy objektum, a középpont be és kilégzés között, stb.) .
Most a Vijñānabhairava 55. stanzája:
Kṣemarāja/Śivopādhyāya megint más verzióval rendelkezik és ezúttal a különbség lényeges: 'svapnasvātantryamāpnuyāt' (ahogy Kṣemarāja idézi a Spandanirṇaya-ban), úgy jelenik meg, mint 'muktaḥ svātantryamāpnuyāt'. Tehát, a jelentésben történt változás fontos. Emellett, véleményem szerint ez a kommentár nem teljesen pontos. Ānandabhaṭṭa verzióját az Kaumudī-jában inkább támogatom, mivel az folyamat-leírása pontosabb. Lássuk:
पीनं च दुर्बलां शक्तिं ध्यात्वा द्वादशगोचरे।
प्रविश्य हृदये ध्यायन्मुक्तः स्वातन्त्र्यमाप्नुयात्॥५५॥
प्राणशक्तिमादौ पीनां - पीवरां ततः क्रमेण कृशां - सूक्ष्मां भवन्तीं प्राणायामविधिना द्वादशान्ते ध्यात्वा हृदये च यो ध्यायन् स स्वतन्त्रपरमेश्वररूपः स्यात्॥५५॥
Pīnaṁ ca durbalāṁ śaktiṁ dhyātvā dvādaśagocare|
Praviśya hṛdaye dhyāyanmuktaḥ svātantryamāpnuyāt||55||
Prāṇaśaktimādau pīnāṁ — pīvarāṁ tataḥ krameṇa kṛśāṁ — sūkṣmāṁ bhavantīṁ prāṇāyāmavidhinā dvādaśānte dhyātvā hṛdaye ca yo dhyāyan sa svatantraparameśvararūpaḥ syāt||55||
"Meditálván (dhyatvā) a (prāṇa) śakti-n (śaktim) -ami vastag (először) (pīnām) és (ca) vékony --finom-- (durbalām) (később-, (és ez után) behatol --vagyis behatoltatja a finom prāṇaśakti-- (praviśya) a (külső) dvādaśānta-ba (dvādaśa-gocare) (vagy másképp, azt okozván, hogy a finom prāṇaśakti belép) a belső dvādaśānta-ba, --mi ismert 'szívként' is-- (hṛdaye), a meditáló (dhyāyan) eléri (āpnuyāt) az Abszolút Szabadságot (svātantryam) (és ennek megfelelően) felszabadulttá válik (muktaḥ)||55||"
Meditálván (dhyātvā) a prāṇaśakti-n (prāṇa-śaktim) -ami vastag vagy sűrű (pīnām... pīvarām) először (ādau), (de) miután --szó szerint az után-- (tatas) fokozatosan (krameṇa), a prāṇāyāma (prāṇāyāma) módszere (vidhinā) által vékonnyá vagy finommá (kṛśām... sūkṣmām) válik (bhavantīm) - (mivel) a (külső) dvādaśānta-ban (nyugszik) --az orr hegyétől mérten tizenkétt ujjnyi távolságra-- (dvādaśānte) és (ca) a belső dvādaśānta --mi 'szívként' is ismert-- (hṛdaye), (az ilyen) meditáló --szó szerint az, aki meditál-- (yaḥ dhyāyan saḥ) a Szabad és Legfőbb Úrrá válik (svatantra-parama-īśvara-rūpaḥ) ||55||
Végül, Ānandabhaṭṭa kommentárja az ő Kaumudī-jából és megint más olvasat Kṣemarāja/Śivopādhyāya kommentárjában lévőhöz képest, valamint újra a 'minusz egy' effekt a stanza számozását illetően (vagyis 54 és nem 55) :
पीनं च दुर्बलां शक्तिं ध्यात्वा द्वादशगोचरे।
प्रविश्य हृदये ध्यायन्मुक्तः स्वातन्त्र्यमाप्नुयात्॥५४॥
प्राङशक्तिमादौ पीनम् - अन्नपानादिभोजनदिशा पीनत्वं प्राप्तां ततोऽपि गुरूपदेशमार्गेण कुम्भकादिना सूक्ष्मां भवन्तीं ध्यात्वा ततस्तामेव हृदयादौ प्रावेश्य द्वादशान्ते वा ततः स्वतन्त्रपरमेश्वररूपः स्यादिति निश्चयः॥५४॥
Pīnaṁ ca durbalāṁ śaktiṁ dhyātvā dvādaśagocare|
Praviśya hṛdaye dhyāyanmuktaḥ svātantryamāpnuyāt||54||
Prāṅaśaktimādau pīnam — annapānādibhojanadiśā pīnatvaṁ prāptāṁ tato'pi gurūpadeśamārgeṇa kumbhakādinā sūkṣmāṁ bhavantīṁ dhyātvā tatastāmeva hṛdayādau prāveśya dvādaśānte vā tataḥ svatantraparameśvararūpaḥ syāditi niścayaḥ||54||
"Meditálván (dhyatvā) a (prāṇa) śakti-n (śaktim) -ami vastag (először) (pīnām) és (ca) vékony --finom-- (durbalām) (később-, (és ez után) behatol --vagyis behatoltatja a finom prāṇaśakti-- (praviśya) a (külső) dvādaśānta-ba (dvādaśa-gocare) (vagy másképp, azt okozván, hogy a finom prāṇaśakti belép) a belső dvādaśānta-ba, --mi ismert 'szívként' is-- (hṛdaye), a meditáló (dhyāyan) eléri (āpnuyāt) az Abszolút Szabadságot (svātantryam) (és ennek megfelelően) felszabadulttá válik (muktaḥ)||54||"
Meditálván (dhyātvā) a prāṅaśakti (prāṅa-śaktim) -ami vastag (pīnam) először (ādau) [vagyis ő vastaggá válik (pīnatvam prāptām), megfelelően az étel (anna), ital (pāna), stb. (ādi) emésztése (bhojana) aktusa szabályának (diśā) ], (de) miután (tatas api) a Guru (guru) tanítása (upadeśa-mārgeṇa) által, a légzés megállítása, stb. álta (kumbhaka-ādinā) l, ő finommá (sūkṣmām) válik (bhavantīm) -, (és) ezek után (tatas), behatoltatva őt (tām eva... prāveśya) --az ilyen finom prāṅaśakti-t a belső dvādaśānta-ba --minek neve hṛdaya--, stb. (hṛdaya-ādau) vagy (vā) a (külső) dvādaśānta-ba (dvādaśānte), következésképpen (tatas) bizonyos (iti niścayaḥ), hogy a (meditáló) a Szabad és Legfőbb (svatantra-parama-īśvara-rūpaḥ) Úrrá válik (syāt) ||54||
Ahogy láthatod Ānandabhaṭṭa kommentárja teljesebb és leíróbb. Ez a módszer itt Āṇavopāya-val kezdődik, de Śāmbhavopāya-hoz vezet és megint, használhatod ez a Mukti (Felszabadulás) vagy a tiszavirág életű siddhi-k (természetfeletti képességek) eléréséhez.
4 Miért olyan fontos az álmodás? Mert amikor álmodsz, akkor a finom testben (puryaṣṭaka) vagy és a saṁskāra-kon (a múlt tetteinek benyomásai) vándorolsz. És a finom test az amivel egyik testből a másik testbe vándorolsz, miután elhagyod a jelenlegit (a halál után). Tehát, ha meg tudsz szabadulni a puryaṣṭaka-tól, akkor a Saṁsāra-tól (Transzmigráció, tele fájdalommal) is megszabadulsz. Ez a fontossága az álmodásnak.
Az álmodás közben, a yogī esetében, aki nem szünteti könyörgését, az Úr megarad a Suṣumnā-ban és innen Ő feltárja a yogī vágyait. Például: A különböző transzokat vagy elmerüléseket, amik Āṇavopāya, Śāktopāya, Śāmbhavopāya, stb. módszerekhez tartoznak. Más szavakkal, Ő megérteti a yogī-val és sikerhez vezeti őt a 112 dhāraṇā-val vagy koncentrációval kapocsolatosan, amik megjelennik a tiszteletreméltó Vijñānabhairava. Ez a yogī a yogikus alvásban (yoganidrā) marad, ami elérhető az említett Vijñānabhairava stanzája által. Ő szüntelen elfoglalt a Spanda-ra való emlékezéssel, ami mindkét praxisban jelen van, vagyis a kilégzésben mozgó életenergiára való koncentrációban és a belégzésben mozgó életenergiára való koncentrációban.
Hol nyilatkoztatja ezeket ki a kitartó yogī számára? A buddhi-ja vagy intellektusa tükrében. Minden, amit a yogī a természetfeletti erők elérésének szentel, az intellektusán keresztül jön hozzá. Ugyanígy, minden Gyönyört, amit a másik yogī tapasztal, aki elhivatott a Felszabadulás elérésében, szintén a buddhi-ján keresztül ér el. Ez az intelligencia meg van tisztítva az ő samādhi-ja által, és hozzátenném, hogy Śiva szövegeinek tanulmányozása által. Nem kétséges, hogy az ilyen spirituális törekvőnek nincs mayikus homálya. Ez a világ, telve tudatlansággal, nagyon gyakran mutat rá arra, hogy emberek millióinak nincs fogalma arról, hogy kik ők és mi a céljuk az életben vagy akár, ha elég ostoba, az Úr létezésével kapcsolatban mennyire zavarodottak. Nos ezek közül egyik sem történik az említett yogī számára. Ez ilyen egyszerű!
5 Itt Kṣemarāja meghatározza, hogy a 'svapna' szó az aforizmában magába foglalja a mély-alvást is. Mert mindkét test össze van kapcsolva (okozati és finom testek). A passzív saṁskāra (múltbéli tettek által létrehozott benyomások) tárolva vannak az okozati testben a mély-alvásban, mert nem elfoglaltak azzal aktívan, hogy örömöt és bánatot hozzanak létre jelen életben. Ezek a fajta karma-k úgy ismertek, mint sañcita és āgāmi (tárolt és jövőbeni). Másrészt, az a karma, ami aktív és jó, valamint rossz gyümölcsöket hoz létre jelen életben a prārabdha (megkezdett) néven ismert. Ezzel az élettel kezdődött és nem ér véget, amíg a test meg nem hal. Lévén örömöt és fájdalmat szül, az a finom test síkján működik (és nem az okozati test síján, mint az előző kettő). A Felszabadulás közben, ha megtartod fizikait estedet akkor a sañcita és āgāmi megszűnik, de a prārabdha marad. Miért? Mert a karma üzemanyaga nélkül nincs élet egy fizikai testben. A videhamukta-k esetében (akik elhagyják testüket a Felszabadulás közben), minden típusú karma megszűnik, de a jīvanmukta esetében (azok, akik megtartják testüket a Felszabadulás közben), csak az első kettő semmisül meg. A prārabdha karma marad, hogy az élet folytatódhasson.
Emellet, azzal a kérdéssel kapcsolatban, hogy miért nem a sañcita vagy āgāmi marad meg a prārabdha helyett, a válasz egyszerű: mert a prārabdha karma már megkezdődött és létrehozott egy fizikai testet azért, hogy a korábbi tettek eredménye tapasztalhatóvá váljon. Ha egy más típusú karma megmaradna a prārabdha-n kívül, akkor a Felszabadulás után a test formája drasztikusan megváltozna, mivel új saṁskāra-k lépnének életbe, új testet létrehozván, a megfelelő gyümölcsök tapasztalásáért. Egy drámai változás a Nagy Yogī testében zavaró lenne környezete számára. Ezért általában a Nagy Yogī kénytelen volna elrejteni Felszabadulásának elérését, mert a drasztikus testi változásból fakadó zavar nem örvendetes. OK, elég ennek feltárásából!
A különbség egy (Felszabadulás) előtti yogī és az Úr között az, hogy előbbi képes fohászát megtörni -képes elfelejteni emlékezni Rá-, de Ő sohasem képes elfelejteni Saját Áldását Māyā kavargásának feloldódása formájában. Māyā rendkívül kavargó. Ezért van a szüntelen zavar az emberek között. Ők zavarodottságot tapasztalnak a Legfőbb Valósággal kapcsolatosan eme kavargás vagy zavar miatt. Amikor be vagy fedve ezzel a sötétséggel, abban a körben mozogsz, ami ostoba ateistákkal kezdődik és zavarodott yogī-kkal végződik, akik még nem képesek realizálni, hogy ők a Legfőbb Úr. De, ha valahogyan elégedetté tudod tenni Őt (bár vannak sztenderd módszerek az Ő elégedetté tételére, mint pl.: imádat, szolgálat, stb., az ok, ami miatt az Úr megelégedetté válik egy yogī-val, mindig egy ködös misztérium), akkor Ő megadja neked a kapacitást arra, hogy realizáld, Te Ő vagy.
6 Ahogy az előző megjegyzésben mondtam: Vannak alapvető módszerek az Ő elégedetté tételére (imádat, szolgálat, stb.), de végül a helyes módszer számodra mindig egyfajta vegyes változata a sztenderd módszereknek. Bizonyos, hogy amikor az Úr elégedett, megadja a yogī-nak mindazt, amire vágyik. De újra mondom, mi egyebet kívánhatna egy yogī a Felszabaduláson kívül? A yogī-k, akik bármi másra vágynak, a Vibhūti (természetfeletti erők) útját járják.
És végül, Kṣemarāja szerint, a 'jāgrataḥ' szó (szó szerint azé, aki éber) nem csupán a Legfőbb Valósággal kapcsolatos ébrenlétről beszél, hanem a hétköznapi ébrenléti állapottal kapcsolatos ébrenlétről is. Dióhéjban, egy ilyen szó arra vonatkozik, akik az ébrenlétben marad, aki nem alszik el, miután az Úr végrahajtja a hold és a nap feltárulását. Mostmár a jelentés tiszta.
3. Aforizma
यदि पुनरेवं सावधानो न भवति तदा नास्य योगितेत्याह
अन्यथा तु स्वतन्त्रा स्यात्सृष्टिस्तद्धर्मकत्वतः।
सततं लौकिकस्येव जाग्रत्स्वप्नपदद्वये॥३॥
यद्युक्तयुक्त्या नित्यं नाराध्यते धाता तदा स्वस्वरूपस्थित्यभावे सततम्प्रत्यहं लौकिकस्येव चास्य योगिनोऽपि जागरायां स्वप्ने च साधारणासाधारणार्थप्रकाशनतन्निश्चयनादिस्वभावा पारमेश्वरी सृष्टिः स्वतन्त्रा स्याल्लौकिकवद्योगिनमपि संसारावट एवासौ पातयेदित्यर्थः। यथोक्तम्
प्रवृत्तिर्भूतानामैश्वरी।
इति। तद्धर्मकत्वत इति स्वप्नजागरादिपदप्रकाशने भगवत्सृष्टेः स्वातन्त्र्यभावादित्यर्थः॥३॥
Yadi punarevaṁ sāvadhāno na bhavati tadā nāsya yogitetyāha
Anyathā tu svatantrā syātsṛṣṭistaddharmakatvataḥ|
Satataṁ laukikasyeva jāgratsvapnapadadvaye||3||
Yadyuktayuktyā nityaṁ nārādhyate dhātā tadā svasvarūpasthityabhāve satatampratyahaṁ laukikasyeva cāsya yogino'pi jāgarāyāṁ svapne ca sādhāraṇāsādhāraṇārthaprakāśanatanniścayanādisvabhāvā pārameśvarī sṛṣṭiḥ svatantrā syāllaukikavadyoginamapi saṁsārāvaṭa evāsau pātayedityarthaḥ| Yathoktam
Pravṛttirbhūtānāmaiśvarī|
iti| Taddharmakatvata iti svapnajāgarādipadaprakāśane bhagavatsṛṣṭeḥ svātantryabhāvādityarthaḥ||3||
(Vasugupta) azt mondta(iti āha): 'Bár(punar), ha (yadi) (valaki) nem(na bhavati) éber (sāvadhānaḥ)ilyen módon(evam), akkor (tadā)ő nem egy yogī --szó szerint egy yogī állapota nem az övé(na asya yogitā)'1 :
Különben (anyathā tu), a megnyilvánító erő (sṛṣṭiḥ), karaktere (dharmakatvataḥ) szerint (tad), mindig (syāt-satatam) szabadon (svatantrā) (működik), mint (iva) a közönséges emberek esetében (laukikasya), az ébrenlét (jāgrat) (és) álom (svapna) két (dvaye) állapotában (pada)||3||
Ha (yadi) (e világ) Fenntartója (dhātā) nincs szüntelen megelégedve (nityam na ārādhyate), az említett módszer szerint (ukta-yuktyā), akkor (tadā) a (yogī), saját esszenciális természetében (sva-svarūpa) való állásának (sthiti) hiánya miatt (abhāve), a megnyilvánító Erő (sṛṣṭiḥ) -a Legfőbb Úr Ereje (pārama-īśvarī) -, kinek természete (sva-bhāvā), hogy megnyilvánít, meghatároz, stb. (prakāśana... niścayana-ādi) közös és nem közös (sādhāraṇa-asādhāraṇa) dolgokat (artha... tad) az ébrenlétben (jāgarāyām) és (ca) álomban (svapne), mindig (syāt-satatam) -minden nap (pratyaham) - szabadon (svatantrā) (munkálkodik) még (api) eme yogī-val kapcsolatosan is (asya yoginaḥ), mint (iva) a hétköznapi emberek esetében (laukikasya ca) (annak fényében, hogy mit nyilvánítson meg az ébrenlét és az álom állapotaiban). Itt a jelentés az (iti arthaḥ), hogy --eme világ Fenntartója, vagyis a Nagy Úr megelégedettségének hiányában-- (asau) még a yogī-t is a Transzmigráció (nyomorral teli) (saṁsāra) lyukába ejti (yoginam api... pātayet-avaṭe eva), mint a hétköznapi emberek esetében (laukika-vat)2 |
Ahogy (yathā) az ki lett mondva (uktam) :
"A feltáruló szándéka vagy tendenciája (pravṛttiḥ) minden élőlénynek (bhūtānām) az Úrtól számrazik --ez az Ő Akarata-- (aiśvarī... iti)"|
''Taddharmakatvataḥ' (az aforizmában) --szó szerint karaktere szerint-- (tad-dharmakatvataḥ iti) (azt jelenti), a Szabadság kondíciója szerint (svātantrya-bhāvāt), (ami) a Szerencsés Létező --az Úr-- megnyilvánító Erejéhez tartozik (bhagavat-sṛṣṭeḥ), az alvás, ébrenlét, stb. (svapna-jāgarā-ādi) állapotainak (pada) megjelenítése közben (prakāśane). Ez a jelentés (iti arthaḥ)3 ||3||
1 Ha valaki nem birtokolja az ilyen fajta figyelem kincsét, akkor ő nem valódi yogī (akár a Felszabadulás felé tart, akár a természetfeletti erők felé). E megállapítás által, Vasugupta rámutat, hogy az állítólagos 'yogī'-k sokasága ezen a világ nem valódi yogī. Mert amikor nem birtokolsz ilyen fajta állandó éberséget, akkor a Legfőbb Erő (Śakti) azokat a dolgokat nyilvánítja meg, amikor Ő akar és nem azt, amire te vágysz. Ezt kívánja mondani Vasugupta jelen fejezet harmadik aforizmájában.
2 Mert a yogī elfelejti szüntelen elégedetté tenni a Fenntartót, így, az Ő megnyilvánító Ereje úgy kezeli őt, mintha hétköznapi ember volna és olyan dolgokat láttat számára, mint amik a hétköznapi emberek esetében van jelen. Más szavakkal, a yogī megszűnik yogī-nak lenni a szüntelen ārādhana vagy megelégedetté tevéssel kapcsolatos hibája miatt. Ez jelzi visszatérését a Saṁsāra-ba, ami tele van zavarodottsággal.
'Közös és nem közös dolgok' alatt Kṣemarāja a 'közös' dolgokra utal, amikor a Legfőbb Erő mutat be az ébrenlét közben, míg a 'nem-közös' dolgokat ugyanez az Erő nyilvánítja meg az álom állapotában. 'Közös' ebben a kontextusban 'mindenki által tapasztalt' (dolgokat) jelent (pl.: tenger, hegyek, stb.) és a 'nem közös' pedig 'kizárólag egy individuum által látott' (pl.: unikornisok). A közös dolgokat megmaradnak az ébrenlétben és tapasztalható mindenki számára, míg a nem közös dolgok megmaradnak az álom állapotában és csak az álmodó által tapasztaltak.
3 Minden tendencia egy individuumban Paramaśiva Akaratának eredménye. A 'Taddharmakatvataḥ' kifejezés (karaktere szerint), ami megjelenik az aforizmában a Legfőbb Erő karakterére (jellegére) utal. Egy másik neve a Legfőbb Erőnek a Svātantryaśakti (az Abszolút Szabadság Ereje). Dióhéjban, Ő fogja eldönteni mit nyilvánít meg az ébrenlétben, álomban, stb. Saját Szabadságának állapota szerint, mint a hétköznapi emberek esetében.
Aforizmák 4-5
एवं स्वप्नसौषुप्तनिर्दलनोपायं सुप्रबुद्धतायै संसाध्य स्पन्दतत्त्वसमावेशोपायं सुप्रबुद्धस्य दृष्टान्तयुक्तिपूर्वकं निरूपयति जिज्ञासितार्थज्ञप्तिरपीत्थं भवतीत्यादिशति
यथा ह्यर्थोऽस्फुटो दृष्टः सावधानोऽपि चेतसि।
भूयः स्फुटतरो भाति स्वबलोद्योगभावितः॥४॥
तथा यत्परमार्थेन येन यत्र यथा स्थितम्।
तत्तथा बलमाक्रम्य न चिरात्सम्प्रवर्तते॥५॥
हिशब्दः किलशब्दार्थे। सावधानेऽपि चेतसि दूरत्वादिदोषैर्यथा किलार्थोऽस्फुटो दृष्टो भूयोऽध्यक्षनिरीक्षणात्मना स्वबलोद्योगेन भावितो भृशमालोकितो न केवलं स्फुटो यावत्स्फुटतरोऽपि भाति तथा यत्स्पन्दतत्त्वात्मकं बलं येनानन्दघनतात्मना परमार्थेन यत्रेति शङ्करात्मनि स्वस्वभावे यथेत्यभेदव्याप्त्या स्थितं तत्कर्तृ तथेति स्वबलोद्योगेनान्तर्मुखतदेकात्मतापरिशीलनप्रयत्नेन सम्भावितं शीघ्रमेव स्फुटतरत्वेन प्रवर्तत अभिव्यज्यते। कथमाक्रम्याराधकस्य कल्पितदेहादिप्रमातृभूमिं स्वात्मन्येव निमग्नां कृत्वाथच स्पन्दात्मकं बलमाक्रम्य स्थितस्य कल्पितदेहबुद्धिप्रमातृभूमिमसकृदुत्तेजयतः साधकस्य योगिनो यज्जिज्ञासितं निधानादि यत्र देशादौ येन हेमादिना परमार्थेन यथा सन्निवेशेन स्थितं तथा तदचिरादेव प्रकाशते॥५॥
Evaṁ svapnasauṣuptanirdalanopāyaṁ suprabuddhatāyai saṁsādhya spandatattvasamāveśopāyaṁ suprabuddhasya dṛṣṭāntayuktipūrvakaṁ nirūpayati jijñāsitārthajñaptirapītthaṁ bhavatītyādiśati
Yathā hyartho'sphuṭo dṛṣṭaḥ sāvadhāno'pi cetasi|
Bhūyaḥ sphuṭataro bhāti svabalodyogabhāvitaḥ||4||
Tathā yatparamārthena yena yatra yathā sthitam|
Tattathā balamākramya na cirātsampravartate||5||
Hiśabdaḥ kilaśabdārthe| Sāvadhāne'pi cetasi dūratvādidoṣairyathā kilārtho'sphuṭo dṛṣṭo bhūyo'dhyakṣanirīkṣaṇātmanā svabalodyogena bhāvito bhṛśamālokito na kevalaṁ sphuṭo yāvatsphuṭataro'pi bhāti tathā yatspandatattvātmakaṁ balaṁ yenānandaghanatātmanā paramārthena yatreti śaṅkarātmani svasvabhāve yathetyabhedavyāptyā sthitaṁ tatkartṛ tatheti svabalodyogenāntarmukhatadekātmatāpariśīlanaprayatnena sambhāvitaṁ śīghrameva sphuṭataratvena pravartata abhivyajyate| Kathamākramyārādhakasya kalpitadehādipramātṛbhūmiṁ svātmanyeva nimagnāṁ kṛtvāthaca spandātmakaṁ balamākramya sthitasya kalpitadehabuddhipramātṛbhūmimasakṛduttejayataḥ sādhakasya yogino yajjijñāsitaṁ nidhānādi yatra deśādau yena hemādinā paramārthena yathā sanniveśena sthitaṁ tathā tadacirādeva prakāśate||5||
Így (evam), miután meghatározta --vagyis bizonyította-- (saṁsādhya) az álom és mély-alvás állapotai (svapna-sauṣupta) kettétörésének (nirdalana) módját (upāyam), hogy eléressen a tökéletesen felébredett állapot (suprabuddhatāyai), (Vasugupta) definiálja (nirūpayati), példára és érvelésre (dṛṣṭānta-yukti) alapozva (pūrvakam), a Spanda (spanda) principiumban (tattva) való elmerülés (samāveśa) módját (upāyam) a tökéletesen felébredett számára (suprabuddhasya), (és) rámutat arra, hogy (iti ādiśati) a tudni vágyott (jijñāsita) objektum (artha) ismeretének folyamata (jñaptiḥ), szintén létrejön (bhavati) ilyen módon (ittham)1 :
Kétségtelen (hi), miképp (yathā) egy dolog (arthaḥ) (először) homályosan (asphuṭam) tapasztalt (dṛṣṭaḥ), még akkor is ha (api) (rendkívül) figyelmes (sa-avadhāne) elme (cetasi) (vesz részt a tapasztalás folyamatában), később (bhūyas) megjelenik (bhāti) még tisztábban (sphuṭataraḥ), amikor élénk erőfeszítés (udyoga) útján látszik (bhāvitaḥ), az egyén saját (sva) ereje által (bala), úgy (tathā) megragadván (ākramya) e (Kozmikus) Erőt (balam), bármilyen dolog (yad), ami valójában (paramārthena) létezik (sthitam) akármilyen formában (yena), akármilyen helyen (yatra), akármilyen kondícióban (yathā), az (a bizonyos dolog) (tad) azonnal (na cirāt) megnyilvánul (sampravartate) ezen a módon (tathā)||4-5||
A 'hi' (hi) szó (śabdaḥ) azt jelenti 'kila' --valójában, bizonyosan, kétségtelenül, stb.-- (kila-arthe) |
Kétségtelenül (kila), miképp (yathā) egy dolog (arthaḥ), (először) homályosan (asphuṭaḥ) ami tapasztalt (dṛṣṭaḥ), még akkor is (api), ha egy (rendkívül) figyelmes (sa-avadhāne) elme (cetasi) (vesz részt a tapasztalás folyamatában) - (az ilyen tapasztalás) hibái miatt (doṣaiḥ), amik a távolsághoz (dūratva), stb. tartoznak (ādi) -, megjelenik (bhāti) nem csupán (na kevalam) tisztán (sphuṭaḥ), de (yāvat) még (api) tisztábban (sphuṭataraḥ) később (bhūyas), amikor látva van (bhāvitaḥ) -amikor aprólékosan elemzett -szó szerint erősen nézett-- (bhṛśam ālokitaḥ) - az egyén saját (sva) erejének (bala) élénk erőfeszítése útján (udyoga), (mely) valami tapasztalható (adhyakṣa) látásával (nirīkṣaṇa-ātmanā) kapcsolódik -vagyis (tathā) bármilyen dolog (yad) a Spanda pricípium (spanda-tattva-ātmakam) bármilyen (yad) ereje (balam) -, ami valójában (parama-arthena) létezik (sthitam) bármilyen formában (yena) --vagyis bármiben, minek természete (ātmanā) a Gyönyör (ānanda) egy összetett egysége (ghana) - 'minden helyen' (yatra iti) -vagyis az egyén saját esszenciális természetében (sva-svabhāve), amit Śaṅkara --Śiva-- (śaṅkara-ātmani) -, 'bármilyen kondícióban' (yathā iti) -vagyis a nem-dualitásba való (abheda) behatolás formájában (vyāptyā) -, ez a (bizonyos dolog) (tad) -a mondat tárgya --vagyis 'tad' alanyesetben- (kartṛ) gyorsan (śīghram eva) feltárul (pravartate) -vagyis megnyilvánulttá válik (abhivyajyate) - még tisztábban (sphuṭataratvena) 'ilyen módon' (tathā iti) - (eme bizonyos dolog) (gyorsan) létrejön (sambhāvitam) az egyén saját (sva) erejének (bala) élénk erőfeszítése által (udyoga) -vagyis az azzal (a Gyönyör összetett egységével) való (tad) azonosság (ekātmatā) kitartó erőfeszítése gyakorlásának módja által (pariśīlana-prayatnena), ami belül lakozik (antarmukha)—2 |
Hogyan (katham) ? Megragadván (ākramya) (a Spanda Kozmikus Erejét, más szavakkal), alámerítve (nimagnām kṛtvā) a test, stb. (deha-ādi), képzelt szintjét (kalpita... bhūmim) tapasztalói/tudói (pramātṛ), (mely) az imádóhoz kapcsolja --a képzelt szintet-- (ārādhakasya), saját Énjébe (sva-ātmani eva). És így (athaca), (ez egy másik interpretációja az 5. stanzának:) Egy yogī/spirituális törekvő esetében, aki fenntartja (sthitasya... sādhakasya yoginaḥ) a Spanda (Kozmikus) (spanda-ātmakam) Erejének (balam) megragadását (ākramya), a test és intellektus (deha-buddhi) képzelt (kalpita) tapasztalója/ismerője (pramātṛ) szintjének (bhūmim) ismételt provokálásával (asakṛt uttejayataḥ), bármilyen dolog (yad) ismerete is legyen vágyott (jijñāsitam) (általa), vagyis egy kincs (nidhāna-ādi), stb., (legyen az) bárhol - (yatra) egy (bizonyos) régióban, stb. (deśa-ādau) - bármilyen formában (yena) -mint valódi arany, stb. (hema-ādinā parama-arthena), bármilyen kondícióban (yathā) -minek van egy (bizonyos) megjelenése --szó szerint megmaradva egy megjelenéssel-- (sanniveśena sthitam) -, eme (bizonyos dolog) (tad) azonnal megnyilvánulttá válik i (acirāt eva prakāśate) lyen módon (tathā)3 ||5||
1 A Vasugupta által megjelenített összes tudás által, egy yogī, felruházva kitartó erőfeszítéssel és éberséggel, képes legyőzni a tudatosság három állapotát (ébrenlét, álom és mély-alvás). Ez a három kṛtrima vagy mű, és ennek bizonyítéka azok folyamatos körforgásában rejlik. Ami Valódi, az örök. A Turya állapota 'akṛtrima' vagy nem-mű. Ez Valódi, mert örök. Ám, hogyan érkezhet valaki abbe az állapotba, ahol az ébrenlét, álom és mély-alvás dominál? Az elsődleges tudatlanság miatt (Āṇavamala), ami súlyosan korlátozza az Úr Akaratát. De eme súlyos korlátozás ellenére, a Turya állapota jelen van a másik három állapotban, mint egy fonál, ami végighalad a szemeken egy nyaklánc esetében. Bár a Turya jelen van minden állapotban a háttérben, kizárólag csak egy nagyon fejlett tanítvány (vagy közvetlenül egy felébredett személy) képes realizálni azt a hétköznapi állapotok (ébrenlét, álom és mély-alvás) feltárulása közben. A legtöbb spirituális törekvő számára könnyebb detektálni a Turya-t ezen állapotok egyesülése között: Ébrenlét és álom között, álom és mély-alvás között és mély-alvás és ébrenlét között. Nyilvánvaló, hogy az első eset (ébrenlét és álom között) a legkönnyebb elérni Azt először, de a többi ponton való realizáció is lehetséges, ahogy valaki fejlődik a spiritualitásban. Ezek az egyesülések, ezek a rések a bejáratok a Turya-hoz. A Turya az esszenciális természete minden élőlénynek. Ez az Én állapota. Mindenesetre, az Āṇavamala által életre hívott abnormalitás miatt, most az individuum a nyomorult ébrenlét, álom és mély-alvás állapotaiban él, amik valódi kincsnek számítanak a tudatlanok számára.
Most Vasugupta meghatározza, példára és érvelésre alapozva, a Legfőbb Erőbe, ami Svātantryaśakti vagy az Abszolút Szabadság, való samādhi (belépés) módját. De ez most a suprabuddha vagy a tökéletesen felébredett esete és nem a spirituális törekvőé (tanítványé). Miért? Mert minden korábban adott kifejtés már eleve elég ahhoz, hogy egy suprabuddha-t generáljon. Mivel ez a szilárd célja a szerzőnek (Vasugupta), most kifejt mindent, de a suprabuddha esetében. Ezekben a 4. és 5. aforizmának, Vasugupta meghatározza a tudni vágyott dolog megismerésének folyamatát. A folyamat így történik meg, vagyis ahogy le van írva a 4. és 5. aforizmákban.
2 Először is, Kṣemarāja jelzi, hogy a 'hi' szó úgy értendő, mint 'kila' vagyis, 'valójában, bizonyosan, kétségtelenül, stb.'. Ő ezt azért teszi, mert a 'hi' szónak van más jelentése is, pl.: mert. Ám most, köszönhetően Kṣemarāja-nak, a szándék teljesen tiszta.
Az analógia valaki olyanhoz tartozik, aki lát valamit messziről. A látott dolog homályosnak látszik, még ha az azt néző elméje meglehetősen figyelmes is. Ám később, az egyén saját cakṣurindriya vagy látó erejének kitartó erőfeszítése által, ugyanaz a dolog nem csupán tisztábban, de sokkal tisztábban látszik. Ugyanígy bármilyen erő vagy a Spanda princípium śakti-ja, ami valójában létezik bármilyen formában, bármilyen helyen és bármilyen kondícióban, ez a bizonyos dolog gyorsan megnyilvánulttá válik, sokkal tisztábban ilyen módon az egyén saját erejének kitartó erőfeszítése által. Kṣemarāja szerint, a 'bármilyen formában' jelentése 'bármiben, aminek természete a Gyönyör egy összetett formája, vagyis Paramaśiva'. Emellett, a 'bármilyen helyen' azt jelenti 'az egyén saját Énjében, aki Śiva', mert Ő egy összetett egység és ezért kitölt minden teret. És a 'bármilyen kondícióban' úgy interpretálandó, mint 'a nem-dualitásba való behatolás formájában'. Miért? Mert bármilyen is legyen a kondíció, az egy erő vagy a Spanda princípium śakti-ja. Ezért, ez alkalmas arra, hogy belé hatolja a nem-duális nézőpont. Más szavakkal, alkalmas rá, hogy elmerüljön az Ő Fényében. És mivel mindez ilyen, ez a dolog gyorsan létrejön az egyén saját erejének kitartó erőfeszítése által, vagyis az alaṁgrāsa eszköze által, ami a minden dologban lévő egység szüntelen látásával kapcsolatos. Mert a Gyönyör összetett egysége létezik valakiben, akárcsak létezik a vágyott dologban, a Gyönyör belső egységével való egység szüntelen gyakorlása által, létrejön egy ilyen dolog, ami szintén nem egyéb, mint a Gyönyör egy összetett egysége. OK, mostmár tiszta, gondolom. A Yoga-ban való siker kulcsa mindig 'ébernek lenni az egyén saját Énjéről'.
3 Hogyan kell végrehajtani mindezt? Ébernek kell lenni az egyén saját Énjéről (ahogy arra rámutattam, az előző kifejtő megjegyzés végén). Megragadván a Spanda Kozmikus Erejét, vagyis elmeríteni a képzelt egót mindenki óceánszerű Énjében. Most Kṣemarāja jelez egy másik interpretációt az aforizmához:
Ha egy yogī vagy spirituális törekvő rendkívüli módon éberré válik a Spanda Kozmikus Erejéről. Hogyan? Ismételten provokálni kell korlátolt individualitását, amit nem egyéb, mint egy képzet, vagyis kihívni az individualitás érzetét a minden dologban lévő egységre való szüntelen emlékezés által. Majd, ennek eredményeképpen, bármilyen dolgot is akar ismerni, pl.: egy kincset, ami legyen bárol, stb., mint konkrét arany, ezüst, stb., és legyen annak bármilyen megjelenése, az a bizonyos dolog azonnal megjelenik előtte ilyen módon. És nincs kétség efelől. Mindenesetre, annak kiderítésének végső módja, hogy mindez igaz, a Spanda mindenkori szilárd megragadásának fejlesztése. Az éberség e konkrét fejlesztése nélkül az egész dolog csupán merő könyvbéli teória.
6. Aforizma
कर्तृशक्त्यादिरप्यमुत एव बलात्प्रादुर्भवतीत्याह
दुर्बलोऽपि तदाक्रम्य यतः कार्ये प्रवर्तते।
आच्छादयेद्बुभुक्षां च तथा योऽतिबुभुक्षितः॥६॥
यथा क्षीणधातुरृषिप्रायः सोऽपि स्पन्दात्मकं बलमाक्रम्य स्पन्दसमावेशबलेन प्राणप्रमातृभूमिमसकृदुत्तेज्य कार्येऽवश्यकर्तव्ये कर्मणि प्रवर्ततेऽशक्यमपि वस्तु तद्बलाक्रमणेनैव करोतीत्यर्थः। तथा योऽप्यतिबुभुक्षितः सोऽपि तद्बलाक्रान्त्या क्षुत्पिपासादि शमयति। नहि चिद्घनां भूमिमनुप्रविष्टस्य द्वन्द्वाभिभवः कश्चित्प्राणादिभुव एव तदाश्रयत्वात्तस्याश्चेह चिद्भूमौ निमग्नत्वात्॥६॥
Kartṛśaktyādirapyamuta eva balātprādurbhavatītyāha
Durbalo'pi tadākramya yataḥ kārye pravartate|
Ācchādayedbubhukṣāṁ ca tathā yo'tibubhukṣitaḥ||6||
Yathā kṣīṇadhāturṛṣiprāyaḥ so'pi spandātmakaṁ balamākramya spandasamāveśabalena prāṇapramātṛbhūmimasakṛduttejya kārye'vaśyakartavye karmaṇi pravartate'śakyamapi vastu tadbalākramaṇenaiva karotītyarthaḥ| Tathā yo'pyatibubhukṣitaḥ so'pi tadbalākrāntyā kṣutpipāsādi śamayati| Nahi cidghanāṁ bhūmimanupraviṣṭasya dvandvābhibhavaḥ kaścitprāṇādibhuva eva tadāśrayatvāttasyāśceha cidbhūmau nimagnatvāt||6||
(Vasugupta) azt mondta (iti āha) : 'Ezért (amutas eva) még (api) a tevés (kartṛ), stb. (ādiḥ) ereje is (śakti) megnyilvánul (prādurbhavati) a (Kozmikus) Erőből (balāt)1 ':
Még (api) egy gyenge ember is (durbalaḥ), elkötelezett (megtevésében annak) (pravartate), amit meg kell tenni (kārye), megragadván (ākramya) ezt (a Spanda-t vagy Kozmikus Erőt) (tad), (később sikerrel jár) eme bizonyos Princípiumon keresztül (yatas). Így (ca tathā) az, aki (yaḥ) nagyon éhes (ati-bubhukṣitaḥ), (képes) elfedni (āchādayet) vágyát az evésre (bubhukṣām)||6||
A jelentés az (iti arthaḥ), hogy miképp (yathā) még (api) egy bölcs is, aki tartózkodik az evéstől (ṛṣi-prāyaḥ saḥ), kinek esszenciális testi összetevői (dhātuḥ) gyengék (kṣīṇa), megragadván (ākramya) a Spanda (spanda-ātmakam) (Kozmikus) Erejét (balam) (és) ismételten felbuzdítva (asakṛt uttejya) az életenergia (prāṇa) tapasztalója/ismerője (pramātṛ) szintjét (bhūmim), eltökélt (megtételében) (pravartate) annak, amit meg kell tenni (kārye) -a tett (karmaṇi), amit megtenni szükséges (avaśyakartavye) -, vagyis ő megteszi (karoti), megragadván (ākramaṇena eva) eme (Kozmikus) Erőt (tad-bala), azt, ami látszólag lehetetlen (aśakyam api vastu) ; így (tathā), még (api... api) az is (yaḥ... saḥ), aki rendkívül éhes (ati-bubhukṣitaḥ), lecsendesíti (śamayati) (saját) éhségét, szomjúságát (kṣut-pipāsā-ādi), stb. a (Kozmikus) Erő (tad-bala) megragadása révén (ākrāntyā)2 |
Annak, aki belépett (anupraviṣṭasya) a Tudatosság összetett egységének (cit-ghanām) szintjére (bhūmim), nincs jelen (nahi... kaścid) (az ő) alárendeltsége (abhibhavaḥ) az ellentétpároknak (dvandva), mert az életenergia, stb. szintje egy kivonata annak --az ellentétpároknak-- (prāṇa-ādi-bhuva eva tad-āśrayatvāt), és (ca) mivel itt --vagyis a teljesen felszabadult személy kontextusában-- az --az életenergia, stb. szintje-- elmerül a Tudatosság szintjében (tasyāḥ... iha cit-bhūmau nimagnatvāt)3 ||6||
1 Most Vasugupta arra mutat rá, hogy mi a természetfeletti erők elérése sikerének kulcsa, amik a tevés, stb. erejére alapozódnak.Az mindig ugyanaz a megragadása a Spanda princípiumnak. És még a yogī esetében is, aki csupán a Mukti-ban vagy Felszabadulásban érdekelt, ugyanez a szabály érvéney, vagyis mindig és szüntelen meg kell ragadni a Spanda princípiumot. Az egyik mód erre a realizálása annak, hogy a Spanda a testben az érzékek mögött van. A legtöbb érzék a koponyában található. Így, a koncentráció a koponya középpontjára, mint ami a Spanda nyughelye, az egyik kapu az Abba való belépéshez. Nagyon egyszerű módszer, de mégis nehézt gyakorolni. Miért? Mert az egyén Māyā-ja lefoglal kívül és belül, egy nagy adag idiotizmussal (egy adag ostobaság, lényegtelen dolog, ami elrabolja tőled a saját idődet minden nap). Ez a tudatlanság ereje, ami az Āṇavamala-ban gyökerezik. Enélkül, az egész kellős közepén, a Felszabadulás és a természetfeletti erők elérése majdnem olyan volna, mint egy séta a parkban. Bár, néhány ember a tudatlan létezők között képes elkezdeni gyakorolni ezt, egyre több és több időre. Az ilyen típusú létező úgy ismert, mint yogī vagy egy személy, ki fel van ruházva tudással és elég kapacitással ahhoz, hogy megtalálja az időt az élet magasabb céljara való koncentrációhoz. Ezért figyelmeztetett Vasugupta ezzel kapcsolatosan a 3. aforizmában, amikor megerősette, hogy ha a gyakorló nem szüntelen éber a Spanda princípiumra, vagyis ha a gyakorló nem egy valódi yogī, akkor a Spanda azt csinálhat, amit Az akar, mint a hétöznapi emberek esetében.
2 Még egy bölcs is, aki böjtöl, akiben a hét esszenciális testi összetevő (nyirok, vér, hús, zsír, csont, velő és sperma) gyenge, ha megragadva tartja a Spanda Kozmikus Erejét, miközben ismételten ösztökéli korlátolt individualitását (kihívja azt az által, hogy kétkedik benne) --hisz benne, hogy az életenergiától függ, mert meggyőződése, hogy ha nem képes lélegezni valamiért, akkor megszűnik létezni--, majd akkor minden tevékenységében sikerrel jár. És ami lehetetlennek tűnik, az lehetséges lesz. És hasonlóképpen, valaki, aki éhes, szonjas, stb. képes elnyomni erős vágyát az evésre, ivásra, stb., a Spanda princípium megragadásának ugyanazon eszköze által.
3 Ha egy yogī behatolt a Tudatosság összetett egységébe (Paramaśiva), akkor számára nem létezik elnyomás vagy alárendeltség a 'dvandva-k' vagy ellentétpárokkal kapcsolatosan (pl.: hő/hideg, kellemes/kellemetlen, stb.) Miért? Mert prāṇa (életenergia) az alapja ezeknek az ellentétpároknak. Ezért, lévén a prāṇa szintje alámerül a Tudatosság összetett egysége szintjének Paramaśiva-ban, lehetetlen számára, hogy hatással legyenek rá ezek a dvandva-k.
7. Aforizma
यत एवमुक्तसूत्रोपपत्तिक्रमानुसारेणेदृक्सिद्धिसमुदायोऽस्माद्भवतीत्यतः
अनेनाधिष्ठिते देहे यथा सर्वज्ञतादयः।
तथा स्वात्मन्यधिष्ठानात्सर्वत्रैवं भविष्यति॥७॥
अनेन स्वस्वभावात्मना स्पन्दतत्त्वेनाधिष्ठिते व्याप्ते देहे सति यथा तदवस्थोचितार्थानुभवकरणादिरूपाः सर्वज्ञतासर्वकर्तृतादयो धर्मा आविर्भवन्ति देहिनस्तथा यद्ययं कूर्माङ्गसङ्कोचवत्सर्वोपसंहारेण महाविकासयुक्त्या वा स्वस्मिन्ननपायिन्यात्मनि चिद्रूपेऽधिष्ठानं करोत्युक्ताभिज्ञानप्रत्यभिज्ञाते तत्रैव समावेशस्थितिं बध्नाति तदा सर्वत्रेति शिवादौ क्षित्यन्त एवमिति शङ्करतदुचितसर्वज्ञतासर्वकर्तृतादिरूपो भविष्यति॥७॥
Yata evamuktasūtropapattikramānusāreṇedṛksiddhisamudāyo'smādbhavatītyataḥ
Anenādhiṣṭhite dehe yathā sarvajñatādayaḥ|
Tathā svātmanyadhiṣṭhānātsarvatraivaṁ bhaviṣyati||7||
Anena svasvabhāvātmanā spandatattvenādhiṣṭhite vyāpte dehe sati yathā tadavasthocitārthānubhavakaraṇādirūpāḥ sarvajñatāsarvakartṛtādayo dharmā āvirbhavanti dehinastathā yadyayaṁ kūrmāṅgasaṅkocavatsarvopasaṁhāreṇa mahāvikāsayuktyā vā svasminnanapāyinyātmani cidrūpe'dhiṣṭhānaṁ karotyuktābhijñānapratyabhijñāte tatraiva samāveśasthitiṁ badhnāti tadā sarvatreti śivādau kṣityanta evamiti śaṅkarataducitasarvajñatāsarvakartṛtādirūpo bhaviṣyati||7||
Mivel (yatas) így (evam), az érvelés alapú (upapatti) módszert (krama) követve (anusāreṇa) (rámutatott) az említett (ukta) aforizmában (sūtra) --az előző aforizmában--, 'az ilyen (īdṛk) természetfeletti erők (siddhi) sokaságának (samudāyaḥ) (megjelenése) történik (bhavati) abból --a módszer alkalmazásából-- (asmāt... iti) ', ezért (atas)1 :
Miképp (yathā) mindentudás (sarvajñatā), stb. (ādayaḥ) (van jelen) a test tekintetében, amennyiben azt uralja (adhiṣṭhite dehe) eme (Spanda princípium) (anena), úgy (szintén) (tathā) az egyén saját (sva) Énjében (ātmani) való megszilárduláson keresztül (adhiṣṭhānāt), jelen lesz (bhaviṣyati) így (evam) mindenhol (sarvatra)||7||
Miképp (yathā) mindentudás, mindentevőség, stb. (sarvajñatā-sarvakartṛtā-ādayaḥ) jellemzői (dharmāḥ) -tapasztalatok, eszközök, stb. (anubhava-karaṇa-ādi) formájában (rūpāḥ) - az ilyen állapotnak (tad-avasthā) megfelelő (ucita) dolgok tekintetében (artha) - megnyilvánul (āvirbhavanti) a testet öltött létező számára (dehinaḥ), amikor a testet uralja --áthatja-- (adhiṣṭhite vyāpte dehe sati) eme Spanda princípium (anena... spanda-tattvena), ami az ő saját esszenciális természete (sva-sva-bhāva-ātmanā), tehát (tathā) (szintén), ha (yadi) ez (a testet öltött létező) (ayam), mindennek (sarva) visszavonása által (upasaṁhāreṇa), mint (vat) ahogy egy teknős visszahúzza végtagjait (kūrma-aṅga-saṅkoca) vagy (vā) a nagy (mahā) kiterjedés (vikāsa) eszköze által (yuktyā) elnyeri a megszilárdulást (adhiṣṭhānam karoti) saját múlhatatlan Énjében (svasmin anapāyini ātmani), aki Tudatosság (cid-rūpe) - (más szavakkal,) ő elmerülésének (samāveśa) állapotát (sthitim) Eme Én felé --a múlhatatlan Én felé-- (tatra eva) irányítja (badhnāti), ami ismertté vált (pratyabhijñāte) az említett (ukta) jelek által, amik bizonyítékul szolgálnak (abhijñāna) -, majd így (evam) jelen lesz (bhaviṣyati) a mindentudás, mindentevés, stb. (sarvajñatā-sarvakartṛtā-ādi-rūpaḥ) ami megfelel (tad-ucita) Śaṅkara-nak --Śiva-- (śaṅkara) -'mindenhol' (sarvatra iti) a Śivatattva-ból --az univerzális megnyilvánulás 1. kategóriája-- (śiva-ādau) le egészen a föld elemig --36. kategória-- (kṣiti-ante)2 ||7||
1 És most, mivel temérdek természetfeletti erő jelenik meg hirtelen, a korábbiakban leírt módszer alkalmazása miatt, ezért a szerző kész beszélni a Yoga eme szintjéről.
2 A mindentudás, mindentevés, stb. a testtel kapcsolatosan megjelenik, amikor a yogī realizálja a Spanda-t a testben. De ezek az erők csak ott vannak jelen, ahol a test is. Ez egy olyan yogī célja, akit csupán a természetfeletti erők érdekelnek. Bár, ha egy ilyen yogī nem foglalkozik ezekkel a korlátolt erőkkel és, a saṅkoca (a teknős végtagjainak visszahúzása) eszköze által vagy a vikāsa (nagy kiterjedés) eszköze által, azt a Spanda Magja felé irányítja, Maga Paramaśiva felé, akkor a mindentudás, mindentevés, stb. mindenhol jelen lesz (a megnyilvánulás első kategóriájától az utolsóig) és nem csupán a testben. Ez a különbség a kizárólag a nyomorult természetfeletti erőkre vágyó, így a testhez kötött yogī és a Felszabadulásra vágyó yogī között
A saṅkoca eszköze minden érzék befelé való irányításából áll. Ez a Nimīlanasamādhi-hoz (transz csukott szemmel) tartozik. Emellett, a vikāsa eszköze ennek ellentétjéb ől áll, vagyis teljesen nyitott érzékekkel egy időben a figyelem szilárdan a belső Valóságra koncentrálódik. Ez az Unmīlanasamādhi (transz nyitott szemmel). Az első eszköz az Ātmavyāpti-hoz tartozik (jelenlét a belső Énben), míg a második a Śivavyāpti-hoz (jelenlét Śiva-ban, a Kozmikus Énben). Nyilvánvaló, hogy a második eszköz sokkal fontosabb, mint az első. A vikāsa egy szép példáját adta Kṣemarāja, miközben kommentálta az I.11-et jelen Spandanirṇaya-ban.
Emellett, Paramaśiva vagy a Legfőbb Śiva felismerhető az említett, bizonyítékul szolgáló jelen által, vagyis lehetséges Őt felismerni, mint aki a Turyātīta-ban (a Turya-n túl) honol. De előbb mindenkinek be kell lépnie a Turya-ba olyan módon, ahogy le lett írva korábban. Szintén, lehetséges Róla érvelni azon a módon, ahogy az tanítva lett ebben a szövegben és más módokon is.
Amikor egy Nagy Yogī eléri az állapotot, ahol mindentudása, mindentevése, stb. jelen van mindenhol, mi egyéb mondható róla? Mindenesetre, Vasugupta fog még mondani valamit róla később.
8. Aforizma
इदमप्येतत्प्रसादेनेत्याह
ग्लानिर्विलुण्ठिका देहे तस्याश्चाज्ञानतः सृतिः।
तदुन्मेषविलुप्तं चेत्कुतः सा स्यादहेतुका॥८॥
देहे या ग्लानिरर्थाद्देहाभिमानिनः पुंसो यो हर्षक्षयोऽसौ विलुण्ठिका परसंविद्द्रविणापहारेण पारिमित्यदौर्गत्यप्रदा तस्याश्च ग्लानेरज्ञानतश्चिदानन्दघनस्वस्वरूपाप्रत्यभिज्ञानात्सृतिरुद्भवोऽवस्थितिश्च। तदज्ञानं प्रदर्शयिष्यमाणस्वरूपेणोन्मेषरूपेण चेद्विलुप्तं निकृत्तं तदासौ ग्लानिरज्ञानात्मनो हेतोरभावात्कुतः स्यान्न भवेदित्यर्थः। ग्लान्यभावे च देहेऽवश्यं भाविन्यो व्याध्यादिसन्तापावस्था अपि यथा यथा योगिनोऽपकृष्यन्ते तथा तथा हेम्न इवातिताप्यमानस्य कालिकापगमे स्वस्वरूपं देदीप्यत एव। एवं च देहावस्थितस्यापि सर्वदा ग्लान्यभाव एव परयोगिनो विभूतिः। यथोक्तं परमयोगिन्या मदालसया बालदारकान् प्रयोगीकुर्वत्या
त्वं कञ्चुके शीर्यमाणे निजेऽस्मिन्देहे हेये मूढतां मा व्रजेथाः।
शुभाशुभैः कर्मभिर्देहमेतन्मदादिभिः कञ्चुकस्ते निबद्धः॥
इति मितसिद्ध्यभिलाषिणो योगिनः समावेशाभ्यासरसेन देहं विध्यतो वलीपलितादिव्याधिजयो भवतीत्यपि भङ्ग्यानेन प्रतिपादितम्॥८॥
Idamapyetatprasādenetyāha
Glānirviluṇṭhikā dehe tasyāścājñānataḥ sṛtiḥ|
Tadunmeṣaviluptaṁ cetkutaḥ sā syādahetukā||8||
Dehe yā glānirarthāddehābhimāninaḥ puṁso yo harṣakṣayo'sau viluṇṭhikā parasaṁviddraviṇāpahāreṇa pārimityadaurgatyapradā tasyāśca glānerajñānataścidānandaghanasvasvarūpāpratyabhijñānātsṛtirudbhavo'vasthitiśca| Tadajñānaṁ pradarśayiṣyamāṇasvarūpeṇonmeṣarūpeṇa cedviluptaṁ nikṛttaṁ tadāsau glānirajñānātmano hetorabhāvātkutaḥ syānna bhavedityarthaḥ| Glānyabhāve ca dehe'vaśyaṁ bhāvinyo vyādhyādisantāpāvasthā api yathā yathā yogino'pakṛṣyante tathā tathā hemna ivātitāpyamānasya kālikāpagame svasvarūpaṁ dedīpyata eva| Evaṁ ca dehāvasthitasyāpi sarvadā glānyabhāva eva parayogino vibhūtiḥ| Yathoktaṁ paramayoginyā madālasayā bāladārakān prayogīkurvatyā
Tvaṁ kañcuke śīryamāṇe nije'smindehe heye mūḍhatāṁ mā vrajethāḥ|
Śubhāśubhaiḥ karmabhirdehametanmadādibhiḥ kañcukaste nibaddhaḥ||
iti mitasiddhyabhilāṣiṇo yoginaḥ samāveśābhyāsarasena dehaṁ vidhyato valīpalitādivyādhijayo bhavatītyapi bhaṅgyānena pratipāditam||8||
(Vasugupta) azt mondta (iti āha), hogy még (api) ez is (idam) az Ő Áldásán keresztül (történik meg) (etad-prasādena)1 :
A depresszió (glāniḥ) (olyan), mint rabló (viluṇṭhikā) a testben (dehe). A tudatlanságból (ajñānataḥ) kúszik elő (tasyāḥ ca... sṛtiḥ). Ha (ced) ez el van pusztítva (viluptam) eme (tad) Unmeṣa --lásd a következő aforizmát-- által (unmeṣa), hogyan (kutas) létezhetne (a depresszió) (sā syāt), (annak) oka nélkül (ahetukā)?||8||
Tény (arthāt), hogy a depresszió (glāniḥ), ami a testben lakozik (dehe yā) (yaḥ harṣa-kṣayaḥ) az Öröm elpusztulásával (ér fel, ami) (yaḥ harṣa-kṣayaḥ) egy olyan személyhez tartozik (puṁsaḥ), aki büszke (abhimāninaḥ) (saját) testére (deha) --vagyis, aki tévesen tekinti testét saját Énjének--. Ez (asau) a rabló (viluṇṭhikā) eltulajdonítván (apahāreṇa) a Legfőbb Tudatosság (para-saṁvid) jólétét (draviṇa), nyomorúságot (daurgatya) adományoz (pradā) a korlátozások formájában (pārimitya). És (ca) ez a depresszió kúszik, virágzik és fennmarad --szó szerint jelen van a kúszás, virágzás és folytonosság a depresszió esetében-- (tasyāḥ... glāneḥ... sṛtiḥ udbhavaḥ avasthitiḥ ca) a tudatlanságból (ajñānataḥ) -az egyén saját esszenciális természetének (sva-sva-rūpa) nem felismeréséből (apratyabhijñānāt), ami a Tudatosság és Gyönyör (cit-ānanda) egy összetett egysége (ghana)2 |
Ha (ced) a tudatlanság (tad-ajñānam) elpusztításra/elvágásra került (viluptam nikṛttam) az Unmeṣa által (unmeṣa-rūpeṇa), minek természete (sva-rūpeṇa) később be lesz mutatva (pradarśayiṣyamāṇa), akkor (tadā) e (asau) depresszió (glāniḥ), (annak) oka (hetoḥ) hiányában (abhāvāt), minek esszenciája a tudatlanság (ajñāna-ātmanaḥ), hogyan (kutas) létezhetne (syāt) ? Nem létezhet (na bhavet). Ez a jelentés (iti arthaḥ)3 |
És (ca) a depresszió hiánya (esetén) (glāni-abhāve) a testben (dehe), a későbbi/elkerülhetetlen (bhāvinyaḥ) állapotai (avasthāḥ) a szenvedésnek (santāpa) (, mint) fizikai betegség (vyādhi), stb. (ādi) valójában (avaśyam) szintén (hiányoznak) (api). A yogī esetében (yoginaḥ), minél több (yathā yathā) (ilyen szenvedéssel teli állapot) szűnt meg ---szó szerint megszűnik (apakṛṣyante) -, esszenciális természete (sva-sva-rūpam) annál inkább (tathā tathā) fog ragyogni intenzíven --szó szerint ragyog intenzíven-- (dedīpyate eva), mint (iva) az arany (hemnaḥ), ami, amikor nagyon forró lesz (atitāpyamānasya), intenzíven ragyog (dedīpyate eva), amikor a kosz eltávolításra került (kālikā-apagame)4 |
Így (evam ca), a depresszió (glāni) hiánya (abhāvaḥ eva), miközben ő még mindig testében honol (avasthitasya api-deha), a legfőbb Yogī (para-yoginaḥ) szentségének ragyogása/megnyilvánulása (vibhūtiḥ) |
Ahogy ki lett mondva (yathā uktam) a legfőbb Yoginī Madālasā által (parama-yoginyā madālasayā), amikor megszólítja (prayogī-kurvatyā) (saját) kisgyermekét --szó szerint fiatal gyermekét-- (bāla-dārakān) :
"Te (tvam), ne légy egy bolond (mūḍhatām mā vrajethāḥ) e testeddel kapcsolatosan (asmin nije-dehe), ami egy halandó burok (kañcuke śīryamāṇe) (és) amit el kell vetni (heye). Ez (etad) a test (deham) egy burok (kañcukaḥ), ami hozzád van (te) kötve (nibaddhaḥ) (saját) jó és rossz tetteid által (śubha-aśubhaiḥ karmabhiḥ) (és) arroganciád, stb. által (madā-ādibhiḥ... iti)5 "||
(Lásd Mārkaṇḍeyapurāṇa 25, 14)
Eme --Madālasā stanzája-- által (anena) szintén ki van mondva közvetetten (iti api bhaṅgyā... pratipāditam), hogy a korlátolt természetfeletti erőkre vágyó yogī-nak (mita-siddhi-abhilāṣiṇaḥ yoginaḥ), aki átfúrja/perforálja (vidhyataḥ) (saját) testét (deham) az elmérülés --samādhi-- (samāveśa) gyakorlatának (abhyāsa) ízével (rasena), jelen van (bhavati) a győzelem (jayaḥ) a betegségek felett (vyādhi), (mint) ráncok, ősz haj, stb. (valī-palita-ādi)6 ||8||
1 Még az Unmeṣa eszköze is, ami később ki lesz fejtve, szintén az Ő Áldása miatt történik.
2 Depresszió ebben a kontextusban a pszichológiai dolgokra (amik mentális folyamatokra alapozódnak) vonatkozik és nem szervi dolgokra, véleményem szerint. Az emberek, akik örülettől szenvednek, szintén nem sorolandó ide. A szerző, szerény véleményem szerint a szokásos depresszióról beszél, ami olyan témakörökhöz tartozik mint az életben való sikerek hiánya (mint amikor nincs jó munkád, családod és hasonló trivialitások).
A depresszió egy személyben jelzi, hogy ez a személy nincs birtokában a valódi Énnek (az esszenciális természetnek). E depresszió elpusztítja minden lehetőségét az Örömnek. Ez akkor történik meg egy személyben, amikor az büszke saját testére, vagyis ragaszkodik, saját Énjeként saját testéhez. A test valódi Énnek gondolása közvetlen eredménye az Āṇavamala (elsődleges tudatlanság) második aspektusának, minek neve Bauddhājñāna (intellektuális tudatlanság). Az első aspektus a Pauruṣājñāna vagy tudatlanság az Énről.
A depresszió olyan, mint egy rabló, mivel ellopja a Legfőbb Tudatosság jólétét és ehelyett nyomorúságot ad korlátoltságok formájában, tele fájdalommal. A depresszió rengeteg energiát szív el és a személyt horribilis állapotban hagyja. Amikor erős, még az emberek körülötte is érzik, hogy saját energiájuk is csökken. A depresszió a tudatlanságból származik, vagyis nem realizálásából az egyén saját esszenciális természetének, ami összetett egysége Tudatosságnak és Gyönyörnek. A felszabadult létező mindig látja a Csodát, amit saját esszenciális természete, így hogyan lehet depressziós? Az ilyen Tudatosság és Gyönyör jelenléte esetében, hogyan élhetné benne túl a depresszió? Sehogy!
3 De, ha az Unmeṣa által (ami meg lesz határozva a következő aforizmában) egy ilyen tudalanság teljes mértékben megsemmisítésre került, akkor a depresszió nem képes megnyilvánulni, annak oka hiányában. Ez már tiszta ugye?
4 És, ha nincs depresszió a testben, akkor minden későbbi állapot, tele fájdalommal, mint fizikai betegség, stb. szintén hiányzik. Minél inkább nincsenek jelen ezek a fájdalommal teli állapotok, annál inkább ragyog az egyén saját esszenciális természete, vagyis annál inkább fel lesz az ismerve. Mint az arany, ami nagyon forró lesz a növekvő tűz miatt, maximálisan ragyog, amikor minden tisztátalanság el lett belőle távolítva.
5 És ez a legfőbb Yogī jele, miszerint ő teljes mértékben híján van a depressziónak. Nem állandó nyertese az életnek (nem egy szuperhős!). Képes veszíteni ő is, de nem válik ezért depresszióssá. Ő nem ragaszkodik tettei gyümölcséhez. Mivel így van, hogyan uralhatná őt a depresszió?
Arrogancia a testtel kapcsolatosan nagyon gyakori. Ha nem látod magadban, láthatod más emberekben, különösen azokban, akik 'híresek' ezen a világon. Minden pillanatban hordozzák ezt a tudatlan nézőpontot saját nyomorult fizikai testükről, ami ma jelen van, holnap egy kupasz hamuvá válik. És minden további rajongó, mindig le van nyűgözve ideáljaik testétől. Mindez csupán tudatlanság, ami számos szenvedést okoz előbb vagy utóbb. Egy felszabadult személy nem lehet rajongója senkinek, mert megtapasztalta saját Énjét. Amint meglátod a Legfőbb Valóságot, nincs 'nagyobb', mint tapasztalni lehet és ami le tudna nyűgözni. Ő nem képes csodálni senkit kimondottan, mert az Én ugyanaz mindegyikükben és testük, múló természete miatt minden, csak nem csodálatra méltó. A tanítás mostmár teljesen tiszta.
6 Madālasā említett stanzájában van valami, ami közvetetten is megjelenik: A yogī, akik természetfeletti erőket keres, samādhi-jának gyakorlása révén, amiben a test csak másodlagos, elnyeri a kapacitást, mely által szabaddá válik az olyan általános betegségektől, mint ránzok, ősz haj és így tovább. Ez a jelentés.
9. Aforizma
अथ योऽयमुन्मेषः स किंस्वरूपः किमुपायलभ्यश्चेत्याकाङ्क्षायामाह
एकचिन्ताप्रसक्तस्य यतः स्यादपरोदयः।
उन्मेषः स तु विज्ञेयः स्वयं तमुपलक्षयेत्॥९॥
भावे त्यक्ते निरुद्धा चिन्नैव भावान्तरं व्रजेत्।
तदा तन्मध्यभावेन विकसत्यति भावना॥
इति नीत्यैकस्यां कस्याञ्चिदालम्बनविशेषनिभृतविकारात्मिकायां चिन्तायां प्रसक्तस्यैकाग्रीभूतस्य योगिनो यत इति तदेकाग्रताप्रकर्षोल्लसत्संवित्स्फारतस्तदालम्बननिमीलनाज्झटिति ग्रस्तसमस्तचिन्तासन्ततेरग्नीषोमाविभेदात्मनः स्पन्दतत्त्वादपर एवोदयश्चिच्चमत्कारात्मान्य एव लोकोत्तर उल्लासः स्यात्स तच्चमत्कारोन्मेषकत्वादेवोन्मेषो विज्ञातव्योऽन्वेषणीय इत्थमेव योगिना ज्ञातुं शक्यस्ततश्च स्वयमिति इदन्ताविषयत्वाभावादकृतकप्रयत्नात्मनावधानेनाहन्तयैवोपेत्यात्मनि लक्षयेदसाधारणेन चमत्करात्मना प्रत्यभिजानीयात्। यत एकस्यां विषयविचारादिचिन्तायां प्रसक्तस्यापरस्याश्चिन्ताया झटित्युदयः स्यात्स चिन्ताद्वयव्यापक उन्मेष इत्यन्ये॥९॥
Atha yo'yamunmeṣaḥ sa kiṁsvarūpaḥ kimupāyalabhyaścetyākāṅkṣāyāmāha
Ekacintāprasaktasya yataḥ syādaparodayaḥ|
Unmeṣaḥ sa tu vijñeyaḥ svayaṁ tamupalakṣayet||9||
Bhāve tyakte niruddhā cinnaiva bhāvāntaraṁ vrajet|
Tadā tanmadhyabhāvena vikasatyati bhāvanā||
Iti nītyaikasyāṁ kasyāñcidālambanaviśeṣanibhṛtavikārātmikāyāṁ cintāyāṁ prasaktasyaikāgrībhūtasya yogino yata iti tadekāgratāprakarṣollasatsaṁvitsphāratastadālambananimīlanājjhaṭiti grastasamastacintāsantateragnīṣomāvibhedātmanaḥ spandatattvādapara evodayaściccamatkārātmānya eva lokottara ullāsaḥ syātsa taccamatkāronmeṣakatvādevonmeṣo vijñātavyo'nveṣaṇīya itthameva yoginā jñātuṁ śakyastataśca svayamiti idantāviṣayatvābhāvādakṛtakaprayatnātmanāvadhānenāhantayaivopetyātmani lakṣayedasādhāraṇena camatkarātmanā pratyabhijānīyāt| Yata ekasyāṁ viṣayavicārādicintāyāṁ prasaktasyāparasyāścintāyā jhaṭityudayaḥ syātsa cintādvayavyāpaka unmeṣa ityanye||9||
Most (atha), azzal a problémával kapcsolatosan (ākāṅkṣāyām), hogy mi az Unmeṣa (yaḥ ayam unmeṣaḥ), vagyis 'Mi annak a természete (saḥ kim-svarūpaḥ), és (ca) mi által elérhető (kim-upāya-labhyaḥ... iti) ? (Vasugupta) azt mondta (āha) :
Azt (saḥ) Unmeṣa-ként (unmeṣaḥ) kell tudni valójában (tu vijñeyaḥ), amiből (yatas) egy másik (éberség --Kṣemarāja szerint-- vagy gondolat --mások szerint--) (apara) tárul fel (udayaḥ -syāt), egy (személyben), aki (immáron) egyetlen (eka) gondolattal (cintā) van kitöltve (prasaktasya). Mindenkinek saját magának (svayam) kell tapasztalnia (upalakṣayet) eme (Unmeṣa) -t (tam)||9||
"Amikor (a meditáció) egy objektuma megszűnni készül (bhāve tyakte), (és) a tudatosság (cit) kontrollált (niruddhā) (és) valójában nem mozdul (na eva... vrajet) egy másik objektum felé (bhāva-antaram), akkor (tadā) nyugodván ennek közepén --két objektum között, (vagyis) a megnyilvánult és a nem megnyilvánult (között) -- (tad-madhya-bhāvena) egy ilyen köztes állapotban való megnyugvás benyomása (bhāvanā) rendkívüli módon terjed --teljesen feltárul-- (vikasati ati... iti)1 "||
(Vijñānabhairava 62)
Eme (Vijñānabhairava 62-ben állított) tétel szerint (nītyā), az (saḥ) Unmeṣa-t (unmeṣaḥ), lévén megjeleníti/virágoztatja az Én-tudatosság Gyönyörét (tad-camatkāra-unmeṣakatvāt), bizonyosan úgy kell tudni és elemezni (eva... vijñātavyaḥ anveṣaṇīyaḥ) 'ahonnan' (yatas iti) -vagyis a Spanda (spanda) princípiumból (tattvāt), ahol nincs osztálya a pramāṇa-nak --tudás/tudás módja-- és prameya-nak --objektum-- --szó szerint tűznek és holdnak-- (agnīṣomā-avibheda-ātmanaḥ), ahol azonnal elnyelésre kerül a gondolatok teljes sokasága (jhaṭiti grasta-samasta-cintā-santateḥ), azok (tad) támaszának (ālambana) megszűnése --szó szerint a szemek becsukása-- miatt (nimīlanāt), mert a tiszta Tudatosság (saṁvid) lüktetése (sphārataḥ) felragyog (ullasat) az azon --a középső állapoton, ahogy azt tételezve a Vijñānabhairava-- (tad) való koncentráció (ekāgratā) intenzitásából (prakarṣa) - jelen van (syāt) feltárulása egy másik (aparaḥ eva udayaḥ) -vagyis (jelen van) egy másik (anyaḥ eva) transzcendentális (loka-uttaraḥ) megnyilvánulás (ullāsaḥ), minek esszenciája (ātmā) a Tudatosság (cit) lenyűgöző Gyönyöre (camatkāra) - abban (a személyben) aki (eleve) ki van töltve (prasaktasya) egyetlen gondolattal (ekasyām... cintāyām) - (vagyis úgy mond,) egy yogī-ban (yoginaḥ), aki egyhegyű (ekāgrī-bhūtasya) valamin (kasyāñcid), vagyis egy bizonyos (viśeṣa) támaszon (ālambana), amin keresztül a mentális fluktuációk (vikāra-ātmikāyām) megszűnnek (nibhṛta) -. (Az ilyen Unmeṣa-t) valójában (eva) így kell tudni (jñātum śakyaḥ) a yogī-nak (yoginā), ilyen módon (ittham), és (ca) ezután (tatas) (saját magának kell tapasztalnia eme Unmeṣa-t, más szóval) neki látnia kell (lakṣayet) (Azt) 'magától' (svayam iti), vagyis magában (ātmani) (Annak) elérése révén (upetya) az Én-tudatosság formájában (ahantayā eva), egy éberséggel/figyelemmel (avadhānena), (mely) híján van kreált erőfeszítésnek (a-kṛtaka-prayatna-ātmanā) - (miért?), az 'az' formájában (megjelenő) (idantā) objektivitás (viṣayatva) (Unmeṣa-ban) lévő hiánya miatt (abhāvāt) - (és szintén) fel kell ismernie (eme Unmeṣa-t), mint a rendkívüli Gyönyört, tele lenyűgözöttséggel (asādhāraṇena camatkara-ātmanā)2 |
Mások (anye) (azt mondják, hogy ezt az aforizmát így kell interpretálni:) 'Egy (személyben), aki (eleve) ki van töltve (prasaktasya) egyetlen gondolattal (ekasyām... cintāyām), (mint) reflexió egy objektumon, stb. (viṣaya-vicāra-ādi), ahonnan (saḥ-yatas) azonnali (jhaṭiti) feltárulása (udayaḥ) van jelen (syāt) egy másik gondolatnak (aparasyāḥ cintāyāḥ) (és) ami áthatja (vyāpakaḥ) mindkét gondolatot (cintā-dvaya), az az Unmeṣa (unmeṣaḥ iti)'3 ||9||
1 És most, mint általában, a Vijñānabhairava kommentárjai. Először Kṣemarāja/Śivopādhyāya kommentárja. Az 'olvasatokkal' kapcsolatosan, csupán egy ellentmondás van a Spandanirṇaya és a Kṣemarāja/Śivopādhyāya kommentárjában megjelenők között: 'nyakte' (a 'nyakta'-ból - 'eltűnt') a 'tyakte' (a 'tyakta'-ból - 'elment') helyett:
भावे न्यक्ते निरुद्धा चिन्नैव भावान्तरं व्रजेत्।
तदा तन्मध्यभावेन विकसत्यति भावना॥६२॥
न्यक्तेऽन्तर्हिते - अदृष्टे भावे पदार्थे त्रिनेत्रचतुर्भुजाद्याकारे ध्येयवस्तुनि चिच् चेतना निरुद्धा अभ्यासपाटवेन नितरां रुद्धा स्थापिता सती भावान्तरम् अन्यपदार्थं दृष्टदेहघटादिकं नैव व्रजेत्। न्यक्तं - ब्रुडितं तिरोहितम् - अन्तर्हितमिति वेदभाष्यकारः। न्यक्तमिति छान्दसः प्रयोगः। भावेऽव्यक्त इति पाठे त्वकारप्रश्लेषेणाप्यव्यक्त इति पूर्वोक्त एवार्थः। एवं सालम्बनध्यानयोगेऽपि
ध्यातृध्याने परित्यज्य क्रमाद्ध्येयैकगोचरम्।
निवातदीपवच्चित्तं समाधिरभिधीयते॥
इति योगशास्त्रनीत्या ध्यातृध्याने विहाय ध्येयनिरालम्बनशून्यमध्यधामविश्रान्तेरुपेयत्वात्तयोर्व्यक्ताव्यक्तयोर्भावयोर्मध्यभावेन न किञ्चिद्रूपमध्यधामविश्रान्त्या भावना मध्यदशाविश्रान्तिसंस्कारोऽतिशयेन विकसत्युद्बोधमायाति तेन व्यक्ताव्यक्तभावद्वयादिमध्यान्तदशाव्यापकतद्द्वयैकानुसन्धातृचिन्मात्ररूपमध्यविश्रान्तिर्भवेदित्यर्थः॥६२॥
Bhāve nyakte niruddhā cinnaiva bhāvāntaraṁ vrajet|
Tadā tanmadhyabhāvena vikasatyati bhāvanā||62||
Nyakte'ntarhite - adṛṣṭe bhāve padārthe trinetracaturbhujādyākāre dhyeyavastuni cic cetanā niruddhā abhyāsapāṭavena nitarāṁ ruddhā sthāpitā satī bhāvāntaram anyapadārthaṁ dṛṣṭadehaghaṭādikaṁ naiva vrajet| Nyaktaṁ - bruḍitaṁ tirohitam - antarhitamiti vedabhāṣyakāraḥ| Nyaktamiti chāndasaḥ prayogaḥ| Bhāve'vyakta iti pāṭhe tvakārapraśleṣeṇāpyavyakta iti pūrvokta evārthaḥ| Evaṁ sālambanadhyānayoge'pi
Dhyātṛdhyāne parityajya kramāddhyeyaikagocaram|
Nivātadīpavaccittaṁ samādhirabhidhīyate||
iti yogaśāstranītyā dhyātṛdhyāne vihāya dhyeyanirālambanaśūnyamadhyadhāmaviśrānterupeyatvāttayorvyaktāvyaktayorbhāvayormadhyabhāvena na kiñcidrūpamadhyadhāmaviśrāntyā bhāvanā madhyadaśāviśrāntisaṁskāro'tiśayena vikasatyudbodhamāyāti tena vyaktāvyaktabhāvadvayādimadhyāntadaśāvyāpakataddvayaikānusandhātṛcinmātrarūpamadhyaviśrāntirbhavedityarthaḥ||62||
"Amikor (a meditáció) egy objektuma megszűnni készül (bhāve tyakte), (és) a tudatosság (cit) kontrollált (niruddhā) (és) valójában nem mozdul (na eva... vrajet) egy másik objektum felé (bhāva-antaram), akkor (tadā) nyugodván ennek közepén --két objektum között, (vagyis) a megnyilvánult és a nem megnyilvánult (között) -- (tad-madhya-bhāvena) egy ilyen köztes állapotban való megnyugvás benyomása (bhāvanā) rendkívüli módon terjed --teljesen feltárul-- (vikasati ati... iti)||62||"
Amikor a bhāva vagy objektum -a dolog, amin valaki meditál, (mint) (Śiva) formája felruházva három szemmel, négy karral, stb.- eltűnőben van -amikor eltűnni készül, amikor láthatatlanná válni készül- (nyakte antarhite - adṛṣṭe bhāve padārthe tri-netra-catur-bhuja-ādi-ākāre dhyeya-vastuni), a cit vagy tudatosság (cit cetanā) kontrollált (niruddhā) -vagyis teljesen ellenőrzött (nitarāṁ ruddhā) - (mert) a gyakorlás intenzitása azt megszilárdította --koncentrálttá tette-- (abhyāsa-pāṭavena... sthāpitā satī), (és) valójában nem mozdul (na eva vrajet) másik 'bhāva' felé (bhāva-antaram) -vagyis egy másik objektum felé (anya-padārtham), (mint) egy test, edény, stb., ami látható (dṛṣṭa-deha-ghaṭa-ādikam)—|
A Veda kommentárja szerzője szerint --valószínűleg Sāyaṇa és az ő Vedārthaprakāśa-ja-- (iti veda-bhāṣya-kāraḥ), 'nyakta' --a 'nyakte' gyök formája, ami Helyhatározói esetben van ragozva-- (nyaktam) (azt jelenti) elmerült (bruḍitam), eltakart (tirohitam) (és) eltűnt (antarhitam)|
(És) 'nyakta' (nyaktam iti) (azt jelenti) Védikus recitáció (chāndasaḥ prayogaḥ)|
Bár (tu), a 'Bhāve'vyakte' (bhāve avyakte iti) olvasatával kapcsolatosan (pāṭhe), (a második szó) 'avyakte' (lenne) (avyakte iti) az 'a' betű (a-kāra) (végső 'e'-jével) való egyesülése miatt (praśleṣeṇa api), (és a jelentése gyakorlatilag ugyanaz volna, mint) a jelentés, ami említve lett --vagyis eltűnt, láthatatlanná vált, stb.-- (pūrva-uktaḥ eva arthaḥ)|
Így (evam), a támasszal bíró (sa-ālambana) Dhyānayoga-val --a meditáció Yoga-ja-- kapcsolatosan (dhyāna-yoge) szintén (api) (állítható, hogy) :
"Transz --teljes elmerülés-- (samādhiḥ) úgy mond (abhidhīyate) az elme (cittam) (ami), feladván (parityajya) (dualitását) meditálónak és meditációnak (dhyātṛ-dhyāne), fokozatosan (kramāt) bírja koncentrációjának tárgyát, mint aktivitásának egyelten terepét (dhyeya-eka-gocaram) (és ami) olyan, mint (vat) egy lámpás (dīpa) egy helyen, mely védett a széltől (nivāta... iti)"||
(Adhyātmopaniṣad 35)
A Yoga szövegben (yoga-śāstra) (állított) tétel szerint (nītyā), elvetvén (vihāya) (dualitását) a meditálónak és meditációnak (dhyātṛ-dhyāne), elérkezvén --szó szerin mivel jelen van a megérkezés-- a középső állapoton való megnyugvásba, ami egy üresség a koncentráció egy objektumának támasza nélkül (dhyeya-nirālambana-śūnya-madhya-dhāma-viśrānteḥ upeyatvāt), vagyis megnyugodván közepén (madhya-bhāvena) ezeknek az objektumoknak -a megnyilvánult és nem-megnyilvánult- (tayoḥ vyakta-avyaktayoḥ bhāvayoḥ), (majd) a középső állapotban (madhya-dhāma) való eme megnyugváson keresztül (viśrāntyā), amiben nincs forma (na kiñcid-rūpa), a bhāvanā (bhāvanā) (vagy) benyomása (saṁskāraḥ) egy (ilyen) megnyugvásnak (viśrānti) a középső állapoton (madhya-daśā) rendkívüli mértékben (atiśayena) kitárul (vikasati) -teljesen feléled (udbodham āyāti) -. A jelentés az (iti arthaḥ), hogy ezért (tena), jelen van (bhavet) egy megnyugvás (viśrāntiḥ) a középső (állapoton) (madhya), minek természete (rūpa) csupán (mātra) tudatosság (cit), mi összeköti (anusandhātṛ) e kettőt -megnyilvánult és nem megnyilvánult objektumokat-- (tad-dvaya) eggyé (eka) (és) áthatván (vyāpaka) a kezdeti, középső és végső állapotait (ādi-madhya-anta-daśā) két (ilyen) objektumnak (bhāva-dvaya) -megnyilvánultnak és nem-megnyilvánultnak (vyakta-avyakta) -||62||
Tehát Kṣemarāja/Śivopādhyāya szerint, két módja van eme dhāraṇā vagy koncentráció gyakorlásának:
(1)Az első módszerben, csak koncentrálsz egy objektumra és megtartod a koncentrációt addig, amíg az el akar tűnni. Bár, nem engeded eltűnni, hanem a koncentrációd segítségével megnyilvánultan tartod. A folyamat végén, csak az koncentráció tárgya marad egyetlen tárgyként a samādhi-d vagy transzod közben, ami elvezed téged saját Éned tapasztalásához. Ez a fajta transz a híres Pātañjalayogasūtra-kban is tanítva van.
(2)A második módszer esetén ugyanígy kezdesz (koncentrálsz egy objektumra), de aztán megengeded, hogy az eltűnjön. Mindenesetre nem engeded, hogy egy másik objektum elvigye a figyelmedet. Így, csupán megmaradsz középen egyik és másik objektum között. Ott, megtapasztalod a teljes kitárulását eme benyomásnak, ami a középső állapoton való megnyugvás, vagyis feltárul számodra saját Éned, aki nem más, mint a Spanda princípium.
Mindez Śāktopāya természetesen, mert végső célod az Én-tudatosságon (Śakti-vagy Spanda) való megnyugvás, ami feltárul mindennek elején és végén.
Most, Ānandabhaṭṭa kommentárja az ő Kaumudī-jában. Könyvében az olvasat szerencsére ugyanaz, mint a Spandanirṇaya-ban. Mindenesetre, a Kaumudī-ban az aforizma száma megint eggyel kevesebb, vagyis 62 helyett 61:
भावे त्यक्ते निरुद्धा चिन्नैव भावान्तरं व्रजेत्।
तदा तन्मध्यभावेन विकसत्यति भावना॥६१॥
एकस्मिन्वस्तुनि स्वीकृते निरुद्धा चिन्नैव भावान्तरं व्रजेदन्यद्वस्तुनि न व्रजेत्तत्र तन्मध्ये शून्यरूपस्थित्या भावनातिविकसत्यद्भुतफुल्लन्यायेन मनश्चातिविकासत्वं यायात् - ब्रह्मैव सम्पद्यत इत्यर्थः॥६१॥
Bhāve tyakte niruddhā cinnaiva bhāvāntaraṁ vrajet|
Tadā tanmadhyabhāvena vikasatyati bhāvanā||61||
Ekasminvastuni svīkṛte niruddhā cinnaiva bhāvāntaraṁ vrajedanyadvastuni na vrajettatra tanmadhye śūnyarūpasthityā bhāvanātivikasatyadbhutaphullanyāyena manaścātivikāsatvaṁ yāyāt — brahmaiva sampadyata ityarthaḥ||61||
"Amikor (a meditáció) egy objektuma megszűnni készül (bhāve tyakte), (és) a tudatosság (cit) kontrollált (niruddhā) (és) valójában nem mozdul (na eva... vrajet) egy másik objektum felé (bhāva-antaram), akkor (tadā) nyugodván ennek közepén --két objektum között, (vagyis) a megnyilvánult és a nem megnyilvánult (között) -- (tad-madhya-bhāvena) egy ilyen köztes állapotban való megnyugvás benyomása (bhāvanā) rendkívüli módon terjed --teljesen feltárul-- (vikasati ati... iti)||61||"
Amikor (a meditáció) tárgya el van fogadva (ekasmin vastuni svīkṛte), a tudatosság (cit) kontrollált (niruddhā) (és) valójában nem mozdul (na eva... vrajet) egy másik objektum felé (bhāva-antaram) -vagyis az nem mozog (na vrajet) egy másik dolog felé (anyat vastuni) -, majd (tatra) a bhāvanā --az elme, a kommentátor szerint-- (bhāvanā), egy állapot formájában (sthityā), minek természete (rūpa) egy üresség (śūnya) a két (objektum) között (tan-madhye), rendkívül kiterjed (ativikasati) --vagyis egy transzcendentális (adbhuta) virágzás (phulla) módján (nyāyena), az elme (cittam) valójában (ca) eléri (yāyāt) a legfőbb kitárulást (ativikāsatvam). A jelentés az (iti arthaḥ), hogy (eme dhāraṇā-n keresztül) Brahma Maga --az Abszolút Maga-- (brahma eva) feltárul (sampadyate)||61||
Ānandabhaṭṭa csupán két objektum közti megnyilvánulásként értelmezte ezt a koncentrációt. A többi elé érhető, véleményem szerint.
2 Talán nehezen érhető a kommentár 'első mondata' a bölcs Kṣemarāja cizellált stílusa miatt. Hozzá kellett adnom hosszú kötőjelek között a hosszú fordításást a ... tadekāgratāprakarṣollasatsaṁvitsphāratastadālambananimīlanājjhaṭiti grastasamastacintāsantateragnīṣomāvibhedātmanaḥ spandatattvād...',-nak és ez után folytattam Kṣemarāja további cizellált szövegének hozzáadásával, hosszú kötőjelek között. De a fő probléma az első hosszú adalék. Nem értesz engem? Akkor tisztázom azzal, hogy megmutatom a szöveget (természetesen vörös fordítások nélkül) két módon:
Először a szöveg, ahogy megjelenik az első mondatot érintő fordításomban:
"Eme (Vijñānabhairava 62-ben állított) tétel szerint, az Unmeṣa-t, lévén megjeleníti/virágoztatja az Én-tudatosság Gyönyörét, bizonyosan úgy kell tudni és elemezni 'ahonnan' -vagyis a Spanda princípiumból, ahol nincs osztálya a pramāṇa-nak --tudás/tudás módja-- és prameya-nak --objektum-- --szó szerint tűznek és holdnak--, ahol azonnal elnyelésre kerül a gondolatok teljes sokasága, azok támaszának megszűnése --szó szerint a szemek becsukása-- miatt, mert a tiszta Tudatosság lüktetése felragyog az azon --a középső állapoton, ahogy azt tételezve a Vijñānabhairava-- való koncentráció intenzitásából - jelen van feltárulása egy másik -vagyis (jelen van) egy másik transzcendentális megnyilvánulás, minek esszenciája a Tudatosság lenyűgöző Gyönyöre - abban (a személyben) aki (eleve) ki van töltve egyetlen gondolattal - (vagyis úgy mond,) egy yogī-ban, aki egyhegyű valamin, vagyis egy bizonyos támaszon, amin keresztül a mentális fluktuációk megszűnnek—."
Kimondottan zavaró az első szakasza a mondatnak, a hosszú adalék, hosszú kötőjelek között jelzett fordítása miatt. Vegyük most le és láthatod a stanzát érhetőbb formában:
"Eme (Vijñānabhairava 62-ben állított) tétel szerint, az Unmeṣa-t, lévén megjeleníti/virágoztatja az Én-tudatosság Gyönyörét, bizonyosan úgy kell tudni és elemezni 'ahonnan' jelen van feltárulása egy másik -vagyis (jelen van) egy másik transzcendentális megnyilvánulás, minek esszenciája a Tudatosság lenyűgöző Gyönyöre - abban (a személyben) aki (eleve) ki van töltve egyetlen gondolattal - (vagyis úgy mond,) egy yogī-ban, aki egyhegyű valamin, vagyis egy bizonyos támaszon, amin keresztül a mentális fluktuációk megszűnnek—."
Most a mondat nem olyan komplikált. Adok egy másik változatot, amiben a másik adalékot is kiveszem, amit a fentiben meghagytam. Nézd:
"Eme (Vijñānabhairava 62-ben állított) tétel szerint, az Unmeṣa-t, lévén megjeleníti/virágoztatja az Én-tudatosság Gyönyörét, bizonyosan úgy kell tudni és elemezni 'ahonnan' jelen van feltárulása egy másik abban (a személyben) aki (eleve) ki van töltve egyetlen gondolattal."
OK, miután megszabadítottuk az első mondatot a hosszú kötőjelektől, a fordítás tiszta és nem kaotikus. A bölcs Kṣemarāja, az erőfeszítése közben, amikor is a lehető legegyszerűbben kívánja átadni a dolgokat, általában még bonyolultabbá teszi. Minden további magyarázat új mondatot kellene, hogy kapjon és nem az eredetiben volna célszerű megjeleníteni, ami valami nagyon bonyolulttá válik, ami túl hosszú és megérteni is nehéz.
És az Unmeṣa módszer nem más, mint megnyugodni két éberség (Kṣemarāja szerint) vagy két gondolat (mások szerint) közti állapotban. Az Unmeṣa létrehozza a Camatkāra (az Én-tudatosság Gyönyöre) feltárulását. Ezért, tudni kell és elemezni kell (gyakorolni kell azt). Az Unmeṣa-ból, ami szó szerint azt jelenti 'a szem kinyitása', a helyből, melyben a Tudatosság feltárja Magát -mivel az híján van a tudás/tudás módja és az objektumok osztályainak, hiszen híján van gondolatoknak, mivel azoknak nincs támasza a tiszta Tudatosság vibrációja miatt, mely megjelenik a középső állapoton való koncentráció intenzitása miatt-, egy másik valóság tárul fel egya személyben, aki eleve egy gondolattal rendelkezik. Ezért mondta: 'jelen van egy másik transzcendentális megnyilvánulás, minek esszenciája a Tudatosság lenyűgöző Gyönyöre'. Eme új éberség magja, természetesen, az Én-tudatosság (Aham). De mások szerint, ami feltárul az egy másik cintā vagy gondolat. És az a személy, aki ki van tölti, le van kötve egyetlen gondolattal, nem egy hétköznapi személy, aki úszik csupán a Saṁsāra-ban, hanem egy yogī, aki valami olyanon való koncentrációt gyakorol, amin keresztül gondolatai megállíthatók.
És eme Unmeṣa-t -ami 'módszernek' van itt nevezve, ám az valójában csupán kivirágzása az isteni Tudatosságnak-, el kell érnie a yogī-nak az Én-tudatosság formájában (vagyis úgy kell tudnia az Unmeṣa-t, mint ami az Aham Maga, vagy, ahogy Kṣemarāja mondja: Úgy kell felismernie eme Unmeṣa-t, mint ami a transzcendentális Camatkāra vagy Gyönyör, telve ámulattal). Semmiféle kreált erőfeszítés nem szükséges. Miért? Mert minden mű vagy kreált erőfeszítés az Āṇavopāya-hoz tartozik, amiben valaki mantra ismétlést használ vagy a légzésre való koncentrációt, vagy egy objektumra való koncentrációt, stb., mint támasz. Itt, az Unmeṣa-ban, mivel az az Aham, nincs szükség ezekre a kreált erőfeszítésekre, mivel nincs jelen 'idam' vagy 'az'. Ez az amiért az Unmeṣa-n való koncentráció nem minden spirituális törekvő számára való, kizárólag azoknak, akik a Śāktopāya útján járnak.
3 Ahogy mondtam korábban, más szerzők úgy tekintik az Unmeṣa-t, mint ami egy másik gondolat eredete egy olyan személy esetén, aki ki van töltve egy gondolattal. És eme Unmeṣa behatol mindkét gondolatba, vagyis Az összeköti a két gondolatot eggyé. Anélkül, hogy az Unmeṣa összekötné a gondolatokat ilyen módon, nem volna lehetséges az összefüggő gondolkodás és az emlékezés. Bár ez a rés, ami a két gondolat között van, úgy lett leírva, mint egy 'üresség' fentebb (jelen aforizma első megjegyzésében), ez nem a Buddhista üresség. Miért? Mert a Buddhista üresség egyszerűen nem létezik. A Buddhista üresség alatt az 'abszolút ürességet' értem. Nincs abszolút üresség, mert ahhoz, hogy legyen, nem volna szabad tudnunk róla. Mit értek ez alatt? Ha valaki tudja, hogy az abszolút üresség létezik, akkor erről való tudása negálja az abszolút üresség létezését. Mert ha az 'abszolút' üresség, senki sem képes azt tapasztalni. Ha valaki tapasztalja azt, akkor nem abszolút, két realitás jelenléte miatt: A személy aki tapasztalja az ürességet és maga az üresség. A nem-létező üresség problémája rendkívül ostoba, de mindenesetre a Buddhizmus és más rendszerek is posztulálják ezt az 'abszolút' abszurditást, így az még mindig jelen van a világban. Ez pedig mutatja, hogy itt mennyi tudatlan ember létezik.
Tehát, ahhoz, hogy legyen abszolút üresség, maradéktalanul tudatlannak kell róla lenned. Ha tudsz róla, akkor az egyáltalán nem abszolút. Ezt megérteni rendkívül egyszerű a bölcsnek, de rendkívül bonyolult a tudatlannak. OK, ez a témakör, minek neve 'abszolút üresség' már eleve ki lett tárgyalva ebben a szövegben. Csak frissítettem benned annek emlékét. Így, az Unmeṣa üressége nem abszolút, vagyis az nem egy üresség, amiben abszolút semmi sincs. Nem! Az tele van isteni Tudatossággal, ami mindig Szubjektum és sohasem objektum. Úgy van nevezve, hogy üresség a Trika szövegekben, mert ott nincs objektum (nincs 'idam' vagy 'ez') és nem azért, mert az semmi volna. Óh Atyám, kifejteni ezeket elképesztően gyerekes, de tessék, itt van hát.
10. Aforizma
इदानीं मितयोगिजनप्रयत्नसाध्यस्वपि तासु तासु सिद्धिषून्मेषपरिशीलनमात्रोदितासु परयोगिनो हेयत्वमेव मन्तव्यमित्यादिशति
अतो विन्दुरतो नादो रूपमस्मादतो रसः।
प्रवर्तन्तेऽचिरेणैव क्षोभकत्वेन देहिनः॥१०॥
अत उन्मेषादुपलक्ष्यमाणादप्रलीयमानस्थूलसूक्ष्मादिदेहाहम्भावस्य योगिनोऽचिरेणैव भ्रूमध्यादौ तारकाप्रकाशरूपो विन्दुरशेषवेद्यसामान्यप्रकाशात्मा नादः सकलवाचकाविभेदिशब्दनरूपोऽनाहतध्वनिरूपो रूपमन्धकारेऽपि प्रकाशनं तेजो रसश्च रसनाग्रे लोकोत्तर आस्वादः क्षोभकत्वेन स्पन्दतत्त्वसमासादनविघ्नभूततावत्सन्तोषप्रदत्वेन वर्तन्ते। यदाहुः
ते समाधावुपसर्गा व्युत्थाने सिद्धयः।
इति। एवमुन्मेषनिभालनोद्युक्तस्यापि देहात्ममानिनो योगिनो विन्दुनादादयः क्षोभका भवन्तीत्युक्तम्॥१०॥
Idānīṁ mitayogijanaprayatnasādhyasvapi tāsu tāsu siddhiṣūnmeṣapariśīlanamātroditāsu parayogino heyatvameva mantavyamityādiśati
Ato vindurato nādo rūpamasmādato rasaḥ|
Pravartante'cireṇaiva kṣobhakatvena dehinaḥ||10||
Ata unmeṣādupalakṣyamāṇādapralīyamānasthūlasūkṣmādidehāhambhāvasya yogino'cireṇaiva bhrūmadhyādau tārakāprakāśarūpo vinduraśeṣavedyasāmānyaprakāśātmā nādaḥ sakalavācakāvibhediśabdanarūpo'nāhatadhvanirūpo rūpamandhakāre'pi prakāśanaṁ tejo rasaśca rasanāgre lokottara āsvādaḥ kṣobhakatvena spandatattvasamāsādanavighnabhūtatāvatsantoṣapradatvena vartante| Yadāhuḥ
Te samādhāvupasargā vyutthāne siddhayaḥ|
iti| Evamunmeṣanibhālanodyuktasyāpi dehātmamānino yogino vindunādādayaḥ kṣobhakā bhavantītyuktam||10||
Most (idānīm), (Vasugupta) rámutat, hogy (iti ādiśati) mindezen természetfeletti erőkkel kapcsolatosan (tāsu tāsu siddhiṣu), amik csupán feltárulnak az Unmeṣa gyakorlásából (unmeṣa-pariśīlana-mātra-uditāsu) (és) amiket még korlátolt yogī-k is képesek megidézni erőfeszítés útján (mita-yogi-jana-prayatna-sādhyasu api), a legfőbb Yogī-nak azokat elvetendőnek kell tekintenie (para-yoginaḥ heyatvam eva mantavyam)1 :
Eme (Unmeṣa-ból) (atas... atas... asmāt atas), Vindu --isteni fény-- (vinduḥ), Nāda --isteni hang-- (nādaḥ), Rūpa --isteni forma-- (rūpam) (és) Rasa --isteni íz-- (rasaḥ) jelenik meg (pravartante) hamar (acireṇa eva) a testet öltött számára (dehinaḥ), mint zavaró tényező (kṣobhakatvena)||10||
Eme Unmeṣa-ból, ami megfigyelt (atas unmeṣāt upalakṣyamāṇāt), Vindu --isteni fény-- (vinduḥ) -egy csillag (tārakā) fényének (prakāśa) formájában (rūpaḥ), ami az alapvető fény (sāmānya-prakāśa-ātmā) (mely tartalmaz) minden (aśeṣa) tudhatót (vedya) -, Nāda --isteni hang-- (nādaḥ) -egy végtelen (anāhata) hang (dhvani) formájában (rūpaḥ), ami egy hang (śabdana-rūpaḥ), (ha megengeded a szóismétlést), ami magába foglal (avibhedi) minden (sakala) szót (vācaka) -, Rūpa --isteni forma-- (rūpam) -egy csillanás (tejas), mely még (api) a sötétben is (andhakāre) ragyog (prakāśanam) - és (ca) Rasa --isteni íz-- (rasaḥ) -egy transzcendentális (loka-uttaraḥ) íz (āsvādaḥ) (mely tapasztalt) a nyelv (rasanā) hegyén (agre) - hamar (acireṇa eva) megjelenik (vartante) a szemöldökök között, stb. (bhrū-madhya-ādau) egy yogī számára (yoginaḥ), kinek 'Énje' --szó szerint 'Én' állapota-- (aham-bhāvasya) (ami) a durva, finom testekben, stb. (helyezkedik el) (sthūla-sūkṣma-ādi-deha), (még) nem oldódott fel (apralīyamāna), mint egy zavaró tényező (kṣobhakatvena) -egy tényező, ami megelégedést adományoz (santoṣa-pradatvena), (de) ami bizonyosan (bhūta-tāvat) egy akadály (vighna) a Spanda (spanda) princípium (tattva) elérésében (samāsādana) -|
Ahogy (yad) (Patañjali) mondta (āhuḥ) (a Yogasūtra-k III, 37-ban) :
"Azok a (természetfeletti erők) (te) akadályok (upasargāḥ) a Samādhi-ban (samādhau), (de) realizációk (siddhayaḥ) a Vyutthāna-ban --vagyis a tudatosság hétköznapi állapotában, amiben az elme fluktuál-- (vyutthāne... iti)"||37||
Így (evam), ki lett mondva (ebben az aforizmában), hogy (iti uktam) : Még (api) a yogī esetében is (yoginaḥ), akinek szándékában áll (udyuktasya) tapasztalni (nibhālana) az Unmeṣa-t (unmeṣa), (de még hibásan) tekinti (māninaḥ) testét (deha) az Énnek (ātma), Vindu, Nāda, stb. (vindu-nāda-ādayaḥ) tényezőkké válnak, amik zavart/kavarodást okoznak (kṣobhakāḥ-bhavanti)2 ||10||
1 És most Vasugupta, miután leírta a természetfeletti erőket kilenc aforizmán keresztül, azt kívánja mondani a 10. aforizmában, hogy azok csupán zavaró tényezők. Miért? Mert nincs Felszabadulás! Nyilvánvalóan, ő ezt azoknak mondja, akik a Muktimārga útján járnak (a Felszabadulás útja) és nem azoknak akik a Vibhūtimārga-n (a természetfeletti képességek úrja). Utóbbi nagyon boldog lesz ezekkel az új erőkkel, de előbbit ezeknek a kavargásoknak a jelenléte zavarni fogja. És ha a yogī, aki a Felszabadulást keresi, újra és újra elmerül ezekben az erőkben, így fokozatosan elveszti minden fejlődését a Muktimārga-n. Ez ilyen egyszerű!
Mindezek az erők, mint mindentudás, mindentevés, stb., ha nincsenek elvetve, azok csupán a testhez kötve maradnak meg és egy bizonyos egóhoz. Így, azok neve szimplán 'korlátolt erők'. Ha ha a yogī lemond ezekről, hogy átölelhesse az isteni Tudatosságot, akkor ezek az erők univerzálissá válnak. Más szavakkal, ha nem veted el őket, mindentudásodat, mindentevésedet, stb., azok megmaradnak a testedhez és személyiségedhez kötve. Bár, ha lemondasz róluk, akkor mindentudásod, mindentevésed, stb. mindenütt jelen lesz. Ez már eleve ki lett fejtve, de megint felfrissítem az emlékezetedet.
2 Vindu vagy Bindu (mivel a 'v' és a 'b' számos Szanszkrit szóban felcserélhető). A Bindu egy természetfeletti fény, ami egy pont formájában tárul fel a szemöldökök között. Ebben a fény pontban, ami Śakti egy kompakt formája, az objektumok teljes univerzuma szunnyad. De most Kṣemarāja úgy határozza meg, hogy a Bindu-nak egy csillag formája van. Micsoda probléma! Valójában nem az. Ez ugyanaz a fény pont, felölti a 'tārakā' vagy 'csillag' formáját, hogy elvezessen téged a tapasztalások számtalan világába. Ezek a tapasztalás-világok nem csupán a 118 világból állnak, hanem minden különböző életből, amit egy testet öltött létező tapasztalt a múltban, jelenben és tapasztalni fog a jövőben, Tehát, e csillag pusztulásával, a meditációban jelentkező robbanás formájában, nincs lehetősége egy új életnek. Összességében nincs reinkarnáció eme szerencsés embernek. Ez a tapasztalás a Felszabadulás előtt történik és ez egy jele annak, hogy az Abszolút Szabadság hamarosan ideér.
Nāda vagy isteni hang megjelenik egy yogī-ból, belülről, aki koncentrált az Unmeṣa-ra. Ez egy végtelen hang, mint a méhek zümmögése vagy egy olyan hang, mint amilyet egy patak hallat. Rūpa vagy isteni forma egy csillogás, mely még a sötétben is fénylik és Rasa egy csodálatos íz, amit egy yogī tapasztal a nyelve hegyén.
Mindezek a tapasztalások az 5 Tanmātra-ban gyökereznek, amik alapvető aspektusai a hangoknak, érintéseknek, formáknak, ízeknek és szagoknak. Mindezen természetfeletti erők tapasztalása egy szintje a végső Felszabadulás elnyerése folyamatának. Olykor úgy nevezik ezeket, mint a 'Tanmātra-k támadása'. És ezekről lemondani valójában egy nehéz harc! Amikor a legtöbb embert teljesen magával ragadják a hangok, érintések, formák, ízek és szagok, amik csupán egy parányi örömöt generálnak, egyszerű megérteni, hogy mennyire nehéz meghaladni a Tanmātra-kat, amik minden lehetséges hangot, érintést, formát, ízt és szagot tartalmaznak. Ez egy komoly csábítás! Mindenesetre a yogī-nak, aki a Felszabadulás útját járja, így vagy úgy, de ezeket fel kell adnia.
Ez a yogī, aki tapasztalja mindezeket a természetfeletti realitásokat, nem kimondottan emelkedett -ezért vágyik még mindig természetfeletti erőkre-. Ő az, aki hiszi, hogy ő a durva vagy finom test, vagy akár az okozati. Például: Hisz benne, hogy minden, ami a fizikai testével történik, az vele történik. Vagy hisz abban, hogy nem képes lélegezni valamilyen okból, akkor meghal. Vagy amikor mélyen alszik, hisz abban, hogy eltűnt az üresség tapasztalása miatt.
Ezek a természetfeletti erők megelégedést adnak, de nem Felszabadulást. A Pātañjalayogasūtra-kban (Patañjali Yogasūtra-i), ez a témakör ki van fejtve a III, 37-ben (a természetfeletti erőkkel foglalkozó harmadik fejezet 37. aforizmájában). Mellékelem Vyāsa híres kommentárját ehhez az aforizmához:
ते समाधावुपसर्गा व्युत्थाने सिद्धयः॥३७॥
भाष्यम् — ते प्रातिभादयः समाहितचित्तस्योत्पद्यमाना उपसर्गास्तद्दर्शनप्रत्यनीकत्वाद्व्युत्थितचित्तस्योत्पद्यमानाः सिद्धयः॥३७॥
Te samādhāvupasargā vyutthāne siddhayaḥ||37||
Bhāṣyam — Te prātibhādayaḥ samāhitacittasyotpadyamānā upasargāstaddarśanapratyanīkatvādvyutthitacittasyotpadyamānāḥ siddhayaḥ||37||
"Azok a (természetfeletti erők) (te) akadályok (upasargāḥ) a Samādhi-ban (samādhau), (de) realizációk (siddhayaḥ) a Vyutthāna-ban --vagyis a tudatosság hétköznapi állapotában, amiben az elme fluktuál-- (vyutthāne... iti)||37||"
Kommentár (bhāṣyam) Egy samādhi-ban --transz-- (samāhita) elmerülő elme számára (cittasya), azok (a természetfeletti erők) (te) - (mint) prātibha --sejtés--, stb. (prātibha-ādayaḥ), amik feltárulnak (utpadyamānāḥ), akadályok (upasargāḥ), lévén azok ellentétesek (pratyanīkatvāt) a Annak --az Énnek-- (tad) tapasztalásával --realizációjával-- (darśana). (Mindazonáltal,) egy Vyutthāna-ban --samādhi-n kívüli állapot-- maradó (vyutthita) elme számára (cittasya), (azok a természetfeletti erők), amik feltárulnak (utpadyamānāḥ), realizációk, sikerek (siddhayaḥ) ||37||
Remek, most Patañjali aforizmája könnyebben érthető. A tanítások újra ismétlésre kerülnek, mert a yogī, kinek elméje 'vyutthita' (rendkívül aktív mindenhol, csak a samādhi-ban nem), az ezeket a természetfeletti erőket sikereknek, realizációknak fogja tekinteni. Mindenesetre, a yogī, aki samādhi-ban van, aki keresi a Felszabadulást, mindezeket a dolgokat, mint Vindu, Nāda, stb. akadálynak tekinti az Énben való elmerülés előtt. Elég ez most!
További Információ
Ezt a dokumentumot Gabriel Pradīpaka, a website egyik társalapítója készítette, aki spirituális guru és aki a Szanszkrit nyelv és a Trika filozófiai rendszerben jártas.
Szanszkrit, Yoga és indiai filozófiával kapcsolatosan, vagy ha csupán hozzászólni, kérdezni szeretnél, esetleg hibára felhívni a figyelmet, bátran lépj kapcsolatba velünk: Ez az e-mail címünk.
| Vissza II. 1-7 | |
Folytatás III. 11-19 |